Antall József egy úriember volt. Talán túlságosan is. Amikor Stefka István interjút készített a miniszterelnökkel, majd utána arról kérdezte, nem bántja-e az a sok bántás, kritika, amit a sajtótól kap (azzal vádolták, hogy arisztokratikus, lenézi az embereket, a horthysta korszakot akarja visszaállítani), csak legyintett, és azt felelte: „István, ezek mikiegerek”. Aztán kiderült, hogy a “mikiegereknek” együtt hihetetlen hatalmuk van. „Antall eleinte nem vette komolyan a sajtót. Utána meg már késő volt. Különböző tanácsok, sugallatok hatására Hankiss Elemért (egykori kártyapartnerét, beszélgetőtársát) nevezte ki a Magyar Televízió élére, a Magyar Rádió elnökének pedig Gombár Csaba közgazdászt kérte fel. Ezzel egyetértett Göncz Árpád, az SZDSZ-es köztársasági elnök is, aki a kinevezéseket boldogan aláírta. Hogy jól tette-e vagy sem azt a történelem dönti el. Mindenesetre sok fejfájástól megszabadult volna, ha másként dönt. A két intézményben ezek után elszabadult a pokol.” Folytatjuk Stefka István sorozatát a médiaháborúról.
A negyvenöt évnyi kommunista uralom utáni első szabad, kétfordulós parlamenti választás (1990. március 25. és április 8. között) őszintén szólva nem hozta meg az átütő, jobboldali, nemzeti alapokon álló sikert.
Mintha a bolsevista diktatúra, a szovjet megszállás elrepült volna a fejünk felett. Mintha nem lettek volna koncepciós perek, nem akasztottak volna fel százakat, nem kínoztak volna meg ezreket, vagy nem zártak volna börtönökbe igazságtalan ítéletekkel igaz magyar embereket, mintha nem lett volna ÁVÓ, ÁVH, Andrássy út 60., Katonapolitikai Osztály, avagy nem létezett volna Recsk, Hortobágy, Kistarcsa, Tiszalök és számos más internáló-, kényszermunkatábor, más néven haláltábor, amelyeket több tízezer család ismert.
Mintha az emberek, a hozzátartozók elfeledkeztek volna az állomosításokról, az erőszakos téeszesítésről, meg arról, hogy 1945 és 1948 között több, mint háromszázezer magyar menekült el a hazájából. Mintha elfeledkeztek volna az 1956-os forradalom és szabadságharc eszméiről, az önfeláldozásról, arról, hogy a szovjet megszállók másodszor is szétlőtték Budapestet, aztán mintha mi sem történt volna, elindult Kádár János és társai kegyetlen megtorlása a forradalom után. Nem beszélve az újabb kétszázezer magyar Nyugatra meneküléséről.
Ne feledjük: a kommunizmus rémuralma csaknem fél millió magyart kergetett el emigrációba. Az oktatás, a kommunista propaganda, a múlt történelmének tagadása és meghamisítása, mintha mindezeket kimosta volna a közös emlékezetből.
Végzetes volt, hogy nem jött össze a kétharmad
Mert nézzük csak az 1990-es választási eredményeket: a Magyar Demokrata Fórum 24.73 százalékot szerzett (165 mandátum), a Szabad Demokraták Szövetsége 21.39 százalékot (91 mandátum), a Független Kisgazdapárt 11.73 százalékot (44 mandátum), a Magyar Szocialista Párt 10.89 százalékot (33 mandátum), a FIDESZ 8.95 százalékot (21 mandátum), a Kereszténydemokrata Néppárt pedig 6.46 százalékot (21 mandátum) ért el.
Ebből az eredményből is látható, hogy a jobboldali, keresztény pártok – MDF, FKGP, KDNP – nem érték el a kétharmados többséget, így a kormányzás gyenge lábakon állt.
Parlament, az Országgyűlés ülése. Előtérben Göncz Árpád, Sólyom László, Szentágothai János. Középen áll Antall József miniszterelnök, tőle jobbra Balsai István és Salamon László, mögöttük állva tapsol Csóti György, tőle balra Antall József mögött Zétényi Zsolt. A jobb felső sarokban Zacsek Gyula / Forrás: Fortepan.hu, adományozó: SZALAY ZOLTÁN
Nem beszélve a rendőrségről, a belügyi szervekről, a katonaságról és a titkosszolgálatokról, akiknek közül rengetegen a Szovjetunióban kaptak kiképzést, és a balliberális pártokhoz húztak. Az egykori, több tízezres tanácsi apparátus megbízhatóságáról nem is szólva.
A parlamenti patkóban a képviselői helyek megoszlásának aránya nagy részben a balliberális sajtó a polgári pártokkal szembeni ellenséges magatartásának köszönhető, meg annak a dezinformáció-özönnek, amely az utódpártot, a szocialistákat átfestette korszerű, európai párttá, a szabad-demokratákat meg úgy mutatta be, mintha erősen kommunista-ellenesek lettek volna.
Akkor még nem sokan tudták, hogy az SZDSZ tagjainak meghatározó ereje maoista, bolsevista, ultraliberális gyökerekkel rendelkezik. [Vegyük csak a maoista Demszky Gábort és vöröskokárdás körét.]
A kommunista, posztkommunista, liberális sajtó országos fölénye a 95 százalékot is meghaladta. A Népszabadság, a Népszava, a Magyar Hírlap, a megyei napilapok, a kábeltévék, a helyi rádió- és tévéadók, a Magyar Rádió és Televízió és a NAP-Tv balliberális elkötelezettségű, külföldi bekötöttségű újságíróinak jelentős része hazugság-áradatokat gerjesztett, és ezzel lejáratták vagy elhallgatták a jobboldali pártokat.
De, ez a sajtó készítette ki, s tette tönkre az olyan egyívású versenypártokat is, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt vagy a történelmi Magyarországi Szociáldemokrata Párt. [Utóbbi bomlasztásáról itt írtunk.] Ők a nagytakarítást egymás között elintézték.
Jaj, hová került – Demszky fiatalon / Fotó: Fortepan.hu
Amikor a győztes párt helyett a vesztest mutatták
Annyi esélyünk volt ellenük, akár az indiánoknak, akik nyilakkal védték földjüket.
Nekünk ott volt a Vasárnapi Újság Csurka István jegyzeteivel, a Bencsik András-féle Reggeli Pesti Hírlap, a Pest Megyei Hírlap Vödrös Attila vezetésével, az Új Magyarország írásai és a Magyar Televízió Híradója, A Hét, a Chrudinák Alajos által vezetett Panoráma, a Parabola hírmagyarázatai, filmjei kevésnek bizonyultak minden választó eléréséhez, a teljeskörű tájékoztatáshoz.
Ezt a helyzetet a legpontosabban Csurka István fogalmazta meg Vállrándítás című jegyzetében, a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában (elhangzott 1990. szeptember huszonharmadikán): ,,A sajtó és a tájékoztatási főhatalom – MSZMP Politikai Bizottság – birtoklása révén tudta eddig elérni ez a kaszt, hogy az előző rendszernek ez a korrupt természete, a valódi természete, ne kerüljön napvilágra és ennek révén tudja mindmáig fenntartani hatalmi pozícióit…”
A magyar sajtó még a választások eredményéről sem akart tudomást venni. A választás éjszakáján a győztes párt nyilatkozó elnökéről (Antall József) átkapcsoltak a vesztes párt (SZDSZ) kókadt bankettjére, az új miniszterelnök parlamenti programbeszédét megszakították egy külföldi focimeccsel, amikor az Országgyűlés nagy küzdelem után megszavazta az ország új címerét, a koronás címert és a képviselők önkéntelenül felálltak és elénekelték a Himnuszt. Azt másnap a Magyar Rádió reggeli hírműsorában egy riporterke így kommentálta: >a képviselők dalra fakadtak<.”
A „dal”. Erről jut eszembe, hogy mit gondolhattak és mit gondolnak ma a magukat balosoknak nevező neoliberális szabad-demokraták, amikor megszervezték a kilencvenes évek elején a Demokratikus Chartát, és égő gyertyákkal elvonultak a Magyar Televízió előtt.
Sírtak a szólás-és sajtószabadság elvesztése miatt (95 százalék az övék volt!), a „diktatórikus intézkedésekért”, majd vonulásuk után Farkasházy Tivadar humorista, az egyik szervező azt kérte a közönségétől: „s most énekeljünk el egy dalt”.
Ez a dal a Himnusz volt. Nekik semmi nem volt szent.
Sinkó Péter, Farkasházy Tivadar, Marton Frigyes, Kaposy Miklós a Rádiókabaré szerkesztői. / Kép: Magyar Rádió, Fortepan.hu
Antall József az embergyűrű közepében
A diktatúra utáni első szabadon választott magyar miniszterelnök, Antall József 1990 augusztusában elment Sopron-Fertőrákosra, a páneurópai piknik évfordulójára. Antall találkozott Alois Mock osztrák külügyminiszterrel is, aki Horn Gyulával együtt átvágta 1989-ben az újra felállított vasfüggöny egyik darabját. Mindezt a fotósok kedvéért tették. [Cikkünk erről a színjátékról itt olvasható.] Antall az évforduló délelőttjén meglátogatta ősei földjét, az Antall-kúriát, a Balaton melletti Kötcsén. Helikopterrel érkezett egy tisztásra. Akkor a Magyar Rádió Napközben rovatának utolsó Balaton Rádióját készítettük. Természetes, hogy a piros színű, URH-val felszerelt Lada Nivával Kötcsére mentem. Életemben akkor láttam ilyen közelről a miniszterelnököt, akkor fogtam először kezet vele.
Néhány testőr kísérte a sajtószóvivővel, de ők hátrébb szorultak, mert a falu népe körbevette őt, és úgy kísérték a főutcán az ódon kultúrházba.
Különleges élmény volt. A miniszterelnök panyókára vetett zakóban, nyakkendőben gyalogolt az embergyűrű közepében, mosolygott, láthatólag élvezte.
A nagyteremben egy hatalmas, terített asztal várta a vendégeket, fehér abrosszal, fehér porcelán étkészlettel. Mindenkinek jutott hely. Nem úgy, mint a tsz-elnökök, a párttitkárok korában, ahol a sofőrök az előtérben, a hideg téli estén kirekesztve kvaterkáztak. (Nekik csak állva jutott a jóból. Ennek ellenére jól vették a lapot. Pálinkáztak és közben szajkózva emelték poharukat:
„laza csukló, merev könyék, így isznak a főnökömék”.
Ez a demokratikusan megválasztott miniszterelnöknél másként volt. Az asztalt körbeülték a kötcseiek, az idős bácsik, nénik, a fiatalok, valamint Antall József és testőrei. S a miniszterelnök csak beszélt és beszélt, a falusiak meg csak kérdeztek és újra kérdeztek a demokráciáról, a szovjet csapatok kivonulásáról, a szabadságról, Kötcséről és a régi, téeszesítés előtti magánföldek visszaadásáról. Közben a kötcsei asszonyok hozták az újházi tyúkhúslevest finom metélttel és a sertéspörköltet nokedlivel, házi savanyúsággal. Az asztalra természetesen helyben készült bor került és szóda. Ettünk, ittunk, beszélgettünk.
A teremben átsuhant a szabadság levegője. Az emberek együtt ebédelhettek az ország első emberével. Ekkor találkoztam először Antall Józseffel és első interjúmat is ekkor készítettem vele.
Antall József / Fotó: Fortepan.hu/ ADOMÁNYOZÓ: SZALAY ZOLTÁN
Forró Tamásnak nem volt érdekes az Antall-interjú
A látogatás után vissza autóztam a balatonföldvári stúdiónkba. Rögtön hívtam Forró Tamást az Esti Krónika szerkesztőjét, hogy van egy Antall-interjúm, beszéltem vele a Páneurópai Piknik fontosságáról is. Küldöm az anyagot – mondtam. Ő meg hárított. „Nincs hely, tele van anyaggal”, nem fér az Esti Krónikába. De, hát Magyarország miniszterelnöke nyilatkozott, rövid lesz – nyugtattam meg.
Jó, küld! – válaszolta –, maximum két percet adj! Időben elküldtem a beszámolót a rövid interjúval. Mondanom sem kell, hogy a közszolgálati Magyar Rádióban nem jött le. 1990 augusztusában…
Akkor még nem tudtam, hogy Forró Tamás, alias „Szilágyi Ákos” fedőnevű ügynök [titkos megbízott], aki rólam is jelentett, nem véletlenül hárított. [Cikkünk állambiztonsági munkájáról itt és itt.] Neki nem volt fontos Magyarország első szabadon választott, de nemzeti miniszterelnöke.
A hálózat jól működött. Gyakorlatilag a Reggeli-, Déli-, és Esti Krónikák jól begyakorolt csapata – a többi között Havas Henrikék, Forró Tamásék, Rózsa Péterék, Rangos Katalinék, Nej Györgyék – mindent elkövettek a rendszerváltás valódi megvalósításának megakadályozására, az Antall-kormány lejáratására. A volt nomenklatúra feléledt médiája keményen politizált és kézben tartotta a neki tetsző, kiemelt műsorokat. Így például a Gondolat-Jel többek között Szénási Sándorral, Ocsovai Gáborral, Váradi Júliával terjesztette a liberális kultúrát. De a balliberális oldalt a rádióban és a televízióban – ebbe a Gyárfás-féle Nap-tv-ét is beleértem vagy a Bánó-féle Egyenleg műsort – olyan nevek is erősítették, mint Győrffy Miklós, Nika György, Frei Tamás, Vicsek Ferenc, Betlen János, Bolgár György, Mihancsik Zsófia, Szente László, Feuer András, Verebes István, később Aczél Endre és sokan mások.
Azóta többen ettől a szellemiségtől elálltak, elfordultak, de a magyar újságírás pártatlanságának, objektivitásának sokat ártottak. Vastag részük volt az MDF-vezette koalíciós kormány megbuktatásában, és később az első Fidesz-kormány 2002-es választási vereségében is.
Komoly hiba: Antallék nem vették elég komolyan a sajtót
Antall eleinte nem vette komolyan a sajtót. Utána meg már késő volt. Különböző tanácsok, sugallatok hatására Hankiss Elemért (egykori kártyapartnerét, beszélgetőtársát) nevezte ki a Magyar Televízió élére, a Magyar Rádió elnökének pedig Gombár Csaba szociológust kérte fel. Ezzel egyetértett Göncz Árpád, az SZDSZ-es köztársasági elnök is, aki a kinevezéseket boldogan aláírta. Hogy jól tette-e vagy sem, azt a történelem dönti el. Mindenesetre sok fejfájástól megszabadult volna, ha másként dönt. A két intézményben ezek után elszabadult a pokol. A két elnök, nemhogy szabályozta volna az újságírói véleményszabadságot – akár a BBC elvei alapján –, inkább elengedte azt. Minősíthetetlen támadások kereszttűzébe került az Antall-kormány, a koalíciós partnerei és azok az elvek, eszmék, amelyek erősítették volna a magyar nemzeti identitástudatot. A kormány esküjének televíziós közvetítésének megszakítása után egyes főszerkesztők kézi-vezérléssel döntöttek a fontos kérdésekben.
Antall József 1990. szeptember 30-án tévébeszédben szeretett volna beszámolni az ország helyzetéről. Hankiss Elemér, az MTV elnöke azonban csak akkor járult volna hozzá – a közelgő önkormányzati választásokra hivatkozott –, ha Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke is beszédet mond. Göncz azonban huzavonák után már nem akart beszélni, így a miniszterelnök sem beszélhetett. Ez volt az MTV második nagy fiaskója.
Hankiss túlértékelte szerepét (később önkritikát gyakorolt), jogtalanul döntött, ugyanis a közszolgálati televízió éppen arra (is) való, hogy a választott kormányfő népéhez szólhasson. Ez természetes volt a BBC-ben, és mondjuk az ARD-ben is. A barátságtalan lépés tovább fokozta a politikai feszültséget és erősödött a médiaháború.
Parlament, az Országgyűlés ülése. Göncz Árpád köztársasági elnök, mögötte Antall József miniszterelnök / Fotó: Fortepan.hu /ADOMÁNYOZÓ:SZALAY ZOLTÁN
Mit keresett Szilvásy György a kormány csapatában?
Közben az MTV Híradó és A Hét egyre nagyobb szerepet vállalt abban, hogy a balliberális túlsúlyt enyhítse. Ekkor már külsősként műsort vezettem A Hét-ben. A főszerkesztő, Pálfy G. István kérésére interjút készítettem a kormányfővel, az akkor még Hotel Fórumban, az elmaradt televíziós beszéd ellensúlyozására. Csaknem negyvenperces volt a felvétel, amiből tíz percet sugároztunk A Hét műsorában. A beszélgetés után a miniszterelnökkel eszmét cseréltünk. Mindjárt megkérdezte: bonyolultan fogalmazok? Nem miniszterelnök úr – válaszoltam – csak hosszan. Aztán megkérdeztem, miért vannak fontos helyeken az MSZMP régi figurái? Konkrétan Csepi Lajosra, az AVÜ ügyvezető igazgatójára [később az Index vezérigazgatója lett!] és Szilvásy György helyettes államtitkárra (Gyurcsány Ferenc barátjaként a KISZ KB tagja volt) kérdeztem rá.
Széttárta a karját, s csak ennyit mondott: nincs elég szakemberem.
Mielőtt elbúcsúztunk volna még rákérdeztem: nem bántja a miniszterelnök urat az a sok bántás, kritika – azzal vádolták, hogy arisztokratikus, lenézi az embereket, a horthysta korszakot akarja visszaállítani, stb. –, amit a sajtótól kap? Legyintett. „István, ezek mikiegerek” – mondta fanyarul. A köztudatba a gyűlölködő médiamunkásokról ez a pontos idézet ment át: ,,A senki által meg nem választott politikai mikiegerek”.
A televíziós Antall-interjúra után – közvetlenül a Taxisblokádot követően – a Népszavában Gantner Ilona cikkíró kért számon: ,,A vasárnapi Hét csokornyakkendős műsorvezetője (aki legalább olyan büszke csokornyakkendőjére, mint arra, hogy állítólag a ruhatárban hagyja személyes pártvonzódását) akarva-akaratlanul is leleplezte a mostani, roppantul ellentmondásos helyzetet. Először a videófelvétel segítségével felidézte Antall miniszterelnök úr egységre felszólító drámai üzenetét. Majd – Hankiss Elemér bírálatára szánt cseppet sem elegáns oldalvágással – levetítette azt a másik, az >ország tragikus helyzetére< vonatkozó miniszterelnöki beszédet is, amit ugye a televízió elnöke >pártsemlegességre hivatkozva< nem engedett sugározni… Így aztán nem csoda, hogy az ország >mosolyszünete< is folyamatos”.
Vezető kép: MTI, többi fotó: Fortepan.hu
palaszeg
2020-05-01 at 20:12
Embert nem hallottam még aki járt annak idején az Orvostörténeti Múzeumban. Sok orvost direkt megkérdeztem erről, még csak nem is hallottak róla. Ott ült egyedül, látogató nélkül és arról elmélkedett , hogyan is működik a demokrácia és készült rá hogy miniszterelnök legyen. Hány úriembernek jutott az eszébe a kommunizmus alatt, hogy készüljön a miniszterelnök szerepre. A félelem uralkodott abban az időben nem az ilyen szándék. 89-ben is még inkább a hitetlenkedés uralkodott, hogy a rendszer megváltozhat. Csak a bennfentesek tudták, hogy változások jönnek. No nem az igaziak csak olyanok amilyenek a hatalmat gyakorlók érdekeit is szolgálják. Az MDF szlogenje a nyugodt erő volt, a kampányukkal csillapították a hevesebb vérmérsékletű embereket, majd a választás után jött a hihetetlen cinikus mondat , ” tetszettek volna forradalmat csinálni, de azért ők nem akartak.
Tallós Emil
2020-04-30 at 09:34
Ha felfrissítenéd az emlékeidet, Pista! A Pest Megyei Hírlapot az MSZMP-s Bárd Andrástól nem Vödrös Attila, hanem én vettem át. Tudom, hogy engem le kell satírozni minden képről, de ez azért már durva!
csak a teljesség kedvéért
2020-04-28 at 21:09
Én még emlékszem arra a visszaemlékezőre,aki elmondta:A.J.
előttük teljesen ismeretlenként,a semmiből Csóri S.ajánlottjaként bukkant fel a semmiből……,amit a későbbi
MDF.-sorsának ilyetén alakulása és az 1994.-es fiasó után Csóri őszinte megbánásként,meaculpázva adott elő…..
kotász doktor
2020-04-27 at 23:35
Emlékszem,az egyik-azóta a mi oldalunk erősítője mondta visz-
szaemlékezésében,jó volt látni őket,ahogy összepakolt cuccaik mellett,lógó orral jártak-keltek a tv,a rádió és a szerkesz-tőségek folyosóin…..
Patriot
2020-04-27 at 20:29
De marha okosak némelyek igy utólag. Lehet, hogy Antal miniszter elbök úr nem volt jó politikus ,de hogy igy utólag gazemberezik itt az mindennek a teteje. Meg ügynöközik.
Annak idején a bolsevik sajtó hazudott rá mindent , hogy nagyképű meg horthysta , majd vissza hozza az urambátyám világot , dzsentri fiú meg stb. Kiváncsi lennék , hogy aki most ugynöközi meg most marhára tudja mit
hogy kellett volna annak idején, hogy nézet mint a lofax a lakodalomba , hogy most mi van ?
Béla
2020-05-04 at 23:52
A Rózsadombi paktumról esetleg hallottál?
Doki
2020-04-27 at 19:05
És az is Antall volt, aki Ukrajnába,- amely még 72 órája sem vált függetlenné,- rohant,- majd kezét lábát törte a nagy igyekezetbe, hogy aláírhassa: Magyarországnak nincs területi követelése Ukrajnával szembe….,( Kárpát-Ukrajnát egy szóra visszaadták volna)…..egy gazember volt.
Tibi
2020-04-29 at 17:33
Azért rohant, hogy megakadályozza a kis Antant létrejöttét !
gyozo2018
2020-04-27 at 18:26
“Széttárta a karját, s csak ennyit mondott: nincs elég szakemberem.”
Ja!
Hát nem mondhatta, hogy lepaktált az SZDSZ-szel, és mindenben ők diktálnak.
gyozo2018
2020-04-27 at 18:22
“Jó, küld! – válaszolta ”
Helyesen: külDD.
Forró Tamás legalább olyan undorító patkány volt, mint
Havas és a NapTV főszerkesztő műsorvezetője, Lakat T. Károly.
Utóbbiról a jelenlétemben mondta a saját apja, hogy: ” A fiam nem okos”. És legyintett egyet.
gyozo2018
2020-04-27 at 18:14
“. Az oktatás, a kommunista propaganda, a múlt történelmének tagadása és meghamisítása, mintha mindezeket kimosta volna a közös emlékezetből.”
Ki is mosta.
Azt sem tudták a 90-ben nyolcadikos generáció, hogy a határon túl magyarok élnek, akik magyarul beszélnek, magyar a kultúrájuk, és őseikkel együtt több ezer éve élnek ott. Trianonról soha nem tanítottak, nem szerepelt a történelemkönyvekben. Beszélni is tilos volt róla.
egy jó gondolat mára
2020-04-27 at 18:33
Családi körben kellett és lehetett.
Akiknek napjainkban fontosak az elszakított testvérek, azoknak fontosak voltak az átkosban is.
A nemzettudat, a szolidaritás családi örökség.
Nemzetünk színe-java nem jobboldali szavazói masszából, hanem családokból áll.
Ez adja az erőnket, ez ellen sem a kommunizmus, sem az liberális agymosoda nem tehet semmit.
gyozo2018
2020-04-27 at 18:11
“Hankiss Elemért (egykori kártyapartnerét, beszélgetőtársát) nevezte ki a Magyar Televízió élére, a Magyar Rádió elnökének pedig Gombár Csaba közgazdászt kérte fel.”
Két liberális küldött. Kártyapartner? Madarat tolláról, miniszterelnököt kártyapartneréről.
Hans Landa
2020-04-28 at 14:51
Csurka,Lezsák,Für,Bíró nem vállalták/hatták az MDF-elnökséget,miniszterelnök jelöltséget “különféle” okok miatt.Így került a sor Antall-ra.Négyük közül Lezsák tartózkodott a szavazáskor,ma már látható nagy hiba történt.Maguk a volt MSZMP-vezetők is elszámoltatásra készültek(Czinege Lajos,Pap János)amiből nem lett semmi.A Reprivatizációt meg sem kísérelték.
Béla
2020-05-04 at 23:46
Igazad van, érdekes nekem nem voltak pártag kártyapartnereim.
Kerep Elek
2020-04-27 at 17:40
1. Ha csak annyit ért el Antall, hogy 4 évig elhittük: mi vagyunk kormányon, miközben a belpesti csőcselék a kefét rágta dühében ugyanezért – már megérte.
2. Ha csak annyit tett a nemzetért, hogy 15 millió magyar miniszterelnökének mondta magát – már megérte.
3. Ha csak annyit sikerült megakadályoznunk, hogy az SZDSZ nevű rémpárt fektesse le az új Magyarország alapjait – már megérte.
Aztán 1998-ban kiderült, hogy a jobboldalon is lehet más a politika – jó, hogy megértük.
gyozo2018
2020-04-27 at 18:29
Nem a kefét rágta a belpesti újproli horda, hanem belülről az egész országot,
a nemzetet.
Vidar
2020-04-27 at 16:52
Antall József szerepén, karakterén, döntései kapcsán még nagyon sok vita lesz. Amíg van aki emlékezzen az akkor történtekre.
Volt ő olyan helyzetben is, amikor gyötörtetve volt, kétségek közt örlődött. Ami engem illet, soha nem kedveltem. Kiválasztott volt valakik által (lehet találgatni), és igen, fölényes volt az emberekkel. Annak idején beszéltem sok nálam sokkal tapasztaltabb, sokkal idősebb emberekkel, akik azt mondták, hogy Rákosi seprűje széles volt, Antallé pedig hegyes. Értsen ez alatt ki mit gondol.
Bocsánat, de nem szeretnék a nyakamba köpködést.
Hátszegi Lénárd
2020-04-27 at 16:42
Nem igazán értem miért kell mosdatni Antallt! Állítólag egész életében a miniszterelnökségre készült, és akkor azt mondja, hogy nem volt elég szakembere? Persze, hogy nem mert a sem a hazai sem a külföldről jött valódi szakemberek nem feleltek meg neki ezért aztán egyrészt tök tehetségtelen, másrészt kommunista beállítottságú alakokkal vette körül magát. Talán nem véletlenül volt az a közvélekedés, (ami aztán 2/3 -os MSZP győzelmet hozott a következő választáskor) hogy osztályvezetőhelyettesekből lettek a miniszterek. Antall egy gyáva, tehetségtelen ember volt, akit nagy valószínűséggel a háttérhatalom futtatott.
Nahát
2020-04-27 at 16:55
Antall József egy bátor, tehetséges hazafi volt.
gyozo2018
2020-04-27 at 18:28
Ja! Meg is látszott rajtunk…
Hülye.
Béla
2020-05-04 at 23:42
Talán el kelne olvasnod Raffai Ernő könyveit.
apro_marosan_petergabor
2020-04-27 at 15:23
Ez csak egy része (fájó) a történetnek.
De miért nem lett reprivatizáció? Ez már a lényeg.
A környező országokban ez mindenütt így történt (még Romániában is).
Helyette párt-szdsz káderek lenyúltál azállami vagyont, vagy üveggyöngyökért elvesztegették a kalandor nyugati “befektetőknek”…
ViAM
2020-04-27 at 13:45
Nem gondoltam volna néhai Antall Józsefről, hogy ilyen rossz emberismerő lett volna, amikor ráadásul Hankiss a kártyapartnere volt az “alámerülés” évtizedeiben.
Valóban minden mindenre az volt a válasz, hogy az elvtárs(nők)/urak/hölgyek azért maradhattak a helyükön végezve az aknamunkájukat, mert nincs helyettük “szakember”. (Bezzeg 1945-től volt “szakember”, akik két-három elemivel soha el nem képzelhető magasságokig jutottak beosztásokban, miközben a régi, intelligens, tanult, több nyelven beszélő segédmunkássá tetteket használták a háttérben segítségnek.)
Egyébként ’89-’90-ben volt olyan rövid időszak, amikor tényleg összepakoltak a régiek, de amikor látták, hogy semmi büntetés nem éri őket, akkora pofájuk lett, hogy hihetetlen. Saját környezetemből is tudom, hogy úgy kezdtek viselkedni, mintha az előző rendszerben ők lettek volna elnyomva.
Vajda Miklós
2020-04-28 at 14:38
Gondoljuk végig!
Abban az időben valóban nem volt elég nemzeti gondolkodású szakember. Éppen azért nem, mert korábban csak azok kerülhettek pozícióba, akik hűséges bolsevikok voltak. Rendszerváltást pedig nem lehet úgy végrehajtani, hogy a régi rend híveit a hatalomban hagyjuk. Ezért volt ez a kormány “kamikaze” kormány. Törvényszerűen buknia kellett, mert nem volt elég szakembere, akik hűek lettek volna a nemzethez.
A helyzet mára talán annyival lett jobb, hogy a régi bolsevikok leszármazottai ma kevesebb befolyásos helyen vannak jelen. De már jönnek visszafelé. Lásd önkormányzati választások.
Arról már nem is beszélve, hogy abban az időben azt hittük, hogy Moszkva ügynökeit leválthatjuk a nyugati támogatóink embereivel. Nem tudtuk, hogy a két hatalom a háttérben ugyanaz.
palaszeg
2020-05-01 at 19:55
Voltak nemzeti érzésű szakemberek, sajnos tudatosan nem tették őket pozícióba.
Béla
2020-05-04 at 23:39
Igazad van
Namond
2020-04-27 at 13:18
Hát igen vannak nagyképű pojácák akik nem tanulnak a történelemből, sőt a közelmúlt történéseiből sem.
Vajon a mai sakál kórus és az import hiénák mire viszik?
fürgerókalábak
2020-04-27 at 12:04
Ismét kiváló lett. Köszönöm.
Koromnál fogva még felszinesen sem ismerem ezt a témát és örülök hogy Stefka úr megírja ezeket.
gyurcsányiviktor
2020-04-29 at 07:53
Azért, Antall minden kiválósága mellett, arról se felejtkezzünk el, hogy szabadkőműves volt, így – számunkra – nem tudható, ki(k)től kapott parancsokat, amiket végre kellett hajtania, ha tetszett neki, ha nem.