Van helyük a koronavírusos betegeknek és egyetlen műtétjük sem marad el - Kovács Gáborral, a Korányi főigazgatójával beszélgettünk (PS-interjú)

A koronavírusos betegek kezelése leginkább a Pulmonológiai Intézet profiljába vág. Hogyan zajlott kórházukban a felkészülés és milyen aktuális helyzetről tud beszámolni?

Az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet a magyar tüdőgyógyászat országos intézeteként egy olyan centrum, ahol a légzőbetegségek teljes spektrumát ellátjuk. A koronavírus megjelenését követően természetes volt, hogy az intézetre vezető szerep hárul a betegséggel való küzdelemben. Eredetileg összesen 564 ággyal működtünk, azonban a járvány hazai felbukkanását követően az intézet struktúráját átalakítottuk és több osztályt szüneteltetnünk kellett, hogy helyet adjunk a gépi lélegeztetési kapacitásoknak. Így, 422 ágyra csökkent az intézet kapacitása, amelyből viszont egy teljes épületben, 100 ágyon gépi lélegeztetési kapacitásokat alakítottunk ki, emellett 139 ágyon folytatjuk a koronavírusos, lélegeztetésre nem szoruló betegek kezelését, további 14 ágy pedig az úgynevezett izolált rész, ahol azok kapnak helyet, akik még csak gyanús esetek, de nem igazolódott be, hogy fertőzöttek lennének. Összesen, tehát 253 ágyunk áll rendelkezésre a koronavírusos betegek ellátására, 170 ágyon pedig - az előbbiektől teljesen elkülönítve - továbbra is folytatjuk a nem fertőzött betegek tüdőgyógyászati kezelését.

Békeidőben mintegy 600-650 fős személyzet dolgozott az intézetben, köztük 91 orvos, 40 tüdőgyógyász és 10 intenzív szakorvos. Az átstrukturálódás okán azonban vezénylésre volt szükség, amelyet a Nemzeti Népegészségügyi Központ közreműködésével sikerült maradéktalanul teljesíteni, így megváltozott körülmények között is rendelkezésre áll a szükséges szakdolgozói létszám. Úgy tűnik azonban, hogy a fertőzés lassabban terjed a vártnál az országban, amely egyfelől kisebb terhelést jelent az egészségügyi ellátórendszer számára, másfelől pedig azt mutatja, hogy eddig sikeresen zajlott a járványügyi védekezés.

Az utóbbi napokban nagy port kavart, hisztériát keltett a balliberális médiában és a politikai ellenzék körében a kórházi ágyak felszabadítására vonatkozó miniszteri rendelet végrehajtása. Milyen módon érintette ez a Korányit?

Ránk ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint valamennyi fekvőbeteg ellátó egészségügyi intézményre, azonban nekünk ezt hamarabb kellett teljesíteni. Ebből kifolyólag mi már márciusban teljesítettük ezeket az utasításokat, így a kórházi ágyak 60 százaléka már akkor a COVID-pozitív betegek rendelkezésére állt. A jelenlegi helyzetben így ugyan az intenzív ágyak tekintetében például egy megfeszített kapacitásnál járunk, de még mindig nem beszélhetünk arról, hogy ez lenne a teljesítőképességünk végső határa. Szeretnénk ugyan elkerülni, hogy szükség legyen rá, de az infrastruktúra lehetővé teszi, hogy a járványhelyzet esetleges drasztikus romlásával tovább növeljük az intenzív terápiás ágyak számát is.

Az ágyfelszabadításról szólva pedig azt kell mondanom, hogy betegeink alapvetően két nagy csoportból kerülnek ki: ezek a tüdőrákos, illetve az idült légúti gyulladásos betegek. Tekintettel arra, hogy nagyon jó a kapcsolatunk az Országos Onkológiai Intézettel, ezért valamennyi daganatos betegünk tervezett műtétjét időben el lehet végezni. A nem daganatos betegeket pedig a Korányi átszervezését követően is kezelni tudjuk. Elbocsátásukra pedig esetünkben nem volt szükség, hiszen a járvány magyarországi megjelenésével már tudtuk, hogy ránk vezető szerep fog hárulni, így a meglévő pácienseinket terápiájuk végén kellett csupán elbocsátanunk, ami így nem okozott semmilyen kényelmetlenséget. Személy szerint viszont arra gondolok az intézetbe jelentkező betegek számának csökkenése okán, hogy mostanában az érintettek jobban figyelnek saját magukra, gondosabban szedhetik a gyógyszereiket - amit talán az otthonmaradó családtagok is támogatnak -, ez pedig összességében egy ilyen kedvező hatást gyakorol az ellátórendszerre.

Melyek a legnagyobb nehézségek, amelyekkel meg kell küzdeniük és személy szerint Ön számára mi a legnagyobb feladat a jelenlegi helyzetben?

Hagyományosan is a szakdolgozói létszám okozza a legnagyobb nehézségeket az egészségügyben. Ez csupán fokozódik a koronavírus-járvány okán, hiszen itt a gépi lélegeztetést végző szakdolgozókra van elsősorban szükség, akik pedig a gyógyító személyzet az egyik legképzettebb csoportjába tartoznak. Ezt a kihívást viszont a Nemzeti Népegészségügyi Központ vezénylési segítségével, illetve a rezidensek bevonásával orvosolni tudjuk. Nem mellesleg pedig így, a fiatal egészségügyi szakdolgozók olyan tapasztalatokra tehetnek szert éles körülmények között, amelyeket a járvány elmúltával még sokáig hasznosítani tudnak a munkájuk során. Mint veszélyeztetett korban lévő orvos, ez is kihívás lehetne számomra, de őszintén szólva nem így élem meg. Egész életemben orvosnak tartottam magam, akkor is, amikor menedzseléssel foglalkoztam már inkább. Úgy gondolom, hogyha azt hozza a sors, hogy jön az árvíz és a gáton kell helytállnunk, akkor ott fogunk helytállni. Abban bízom, hogy a hivatásnak ezt a természetét, ezt a lényegét a fiatal kollégák is átélik és magukévá teszik.

Mennyire túlterhelek most a kollégái?

Magyarországon egyelőre korántsem láthatunk olyan fertőződési adatokat, mint például Olaszországban vagy az Egyesült Államokban, így ilyen jellegű túlterheltségről egyelőre nem beszélhetünk - és bízunk benne, hogy erre nem is kerül majd sor. Azonban úgy látom, hogy van egy egészen más típusú, lelki terhelés, hiszen a kollégáknak teljes védőöltözetben kell ápolniuk a sok esetben riadt, idős embereket. De, éppen ezért dolgoztuk ki többek között azt a váltórendszert, amelyben az ápolók 4 órányi védőfelszerelésben végzett munka után pihennek. Mindenki elképzelheti ugyanis, hogy a teljes overallokban, maszkon keresztül lélegezve végzett fizikai munka milyen megerőltető lehet.

Volt-e már olyan élményük a kórházban a járványos időszakban, ami meghatározó és emlékezetes volt az önök számára?

Talán az első betegünk történetét mondhatnám itt el. Meglepő módon ugyanis nem idős fertőzöttről volt szó, hanem egy fiatal hölgyről, akinek súlyosra fordult a betegsége. Valamennyien lélegzet visszafojtva aggódtunk érte, hiszen számunkra is, mint az első koronavírusos páciens, kiemelten fontos volt. Végül szerencsésen felgyógyult és úgy gondolom, hogy ez mindannyiunknak hatalmas megkönnyebbülés volt, hiszen a koronavírussal folytatott küzdelemben elsőre sikerült győzelmet aratnunk!

Vezető kép: MTI/Máthé Zoltán