Folytatták a folyamatos javulást az argentinok, és eddigi legjobb teljesítményüket nyújtva gyalulták le Horvátországot az elődöntőben. Messi megint kulcsember volt, és amikor elkezdte élvezni a játékot, újra hihetetlen dolgokat művelt, még így 35 éves fejjel is. Legjobb megmozdulásainál a horvátok többször is csak halovány sejtésekkel rendelkezhettek a labda aktuális hollétéről, a harmadik argentin gól előtt pedig úgy megforgatta a védőjét, mintha a zágrábi Jellasics-szobor lenne. A horvátok egész vb-n átívelő szerencséje ma elillant, Argentína pedig 2014 után ismét döntőt játszik. Ez utóbbi pedig a csapatkapitány megbízhatóan kiváló teljesítménye mellett is hangsúlyosan csapatmunka: a dél-amerikaiak nagyon egyben vannak.
Azt már bebizonyították az első öt meccsükön az argentinok, hogy ha akarják, meg tudják szállni a pálya nagy részét, akár még Hollandia ellen is. A dél-amerikai csapat azonban hasonló taktikát választott, mint amilyennel a származási és kulturális téren is közeli rokonaik, az olaszok Európa-bajnokságot nyertek tavaly. Messiék átengedték a kezdeményezést a horvátoknak, hadd mutassák meg egy győzelem és négy döntetlen után a vb-n, hogy mit tudnak a labdával. Nem kell persze az ilyet kétszer mondani a legutóbbi ezüstérmesnek, van abban a csapatban épp elég kreatív ember ahhoz, hogy ne jöjjenek zavarba, ha teret kapnak focizni. Mentek is a támadásaik, de Argentína az olaszos taktikája mellé olaszos védelmet is mellékelt a meccshez, így a horvátok támadásig igen, kapura tartó lövésig viszont nem jutottak el, sőt kísérletig is alig. Sőt az első lövés Fernándezé lett, aki húsz méterről tornáztatta meg Livakovićot. Perišić helyzetében is több lehetett volna, ám rögtön ezután begyújtották a rakétákat az égszínkék-fehérek. Fernández ugratta ki Álvarezt, aki finom bokamozdulattal átemelte a horvát kapus fölött a labdát, ám amikor meg akarta kerülni ezután, Livaković feltartotta – büntető. Messit nagyon jól kivették a játékból a horvátok, ám a csapatkapitány a tizenegyesnél nem ingott meg, ellentmondást nem tűrően varrta fel a bal felsőbe, Livaković tehetetlen volt, hiába érezte az irányt.
A horvátok nem bírtak beletörődni a szerintük igazságtalan büntetőbe, amíg a kapus a megmozdulásába, Kovačić és a szövetségi kapitány Zlatko Dalić a reklamálásba sárgult bele, míg a segédedző Mandžukić egészen piros lapig jutott a heves gesztikulálással. Amíg a horvátokban alighanem még mindig az őket ért igazságtalanságon rágódtak, rögtön újabb élményekben részesítette őket az argentin csapat. Jól működött a kontrákra berendezkedő taktika, hiszen egy ilyen megindulás után kapott labdát Álvarez, és nekiindult a kalandnak be a védők közé. Szinte érthetetlen, ami történt, úgy dőltek a kétségbeesetten menteni igyekvő horvát bekkek az argentin csatár útja mentén, mint a tekebábuk, és közben mindegyiknek csak annyira futotta, hogy véletlenül visszaadja neki a játékszert. Álvarez aztán egyszercsak Livakovićcsal találta szembe magát, és ha már így alakult, gondolta, elrúgja mellette, be a hálóba. Ez jó megoldásnak tűnt, mert az argentin szurkolótábor nagyon örült neki. A horvátok meccseken átívelő őrületes szerencsesorozata visszájára fordult ennél a furcsa támadásnál, míg az argentinok visszakaptak valamit a sok-sok kimaradt nagy helyzet után. De még ezután is maradt puskaporuk, Messi beadásából Mac Allister fejelt, amibe csak beleütni tudott a horvát kapus, majd egy horvát védőről kipattant a kapufa mellett – kicsit öngólveszélyes volt. A félidő legvégén aztán Messi jelezte, hogy a gól meghozta a kedvét a játékhoz, és kivágott még egy szép szólót, amíg fel nem rúgták.
A folytatásban is kontrákra rendezkedtek be az argentinok, persze miért ne tették volna, ha eddig ilyen jól sült el. Amikor kijöttek a horvát nyomásból, akkor egészen profin dugták el a labdát; szegény horvátok kétgólos hátrány tudatában voltak kénytelenek nézni, ahogy akár egy percen át nem lehet elvenni a labdát Messiéktől. Sőt, a nagyon labdabiztos gurigázás vége az lett, hogy Messi a kapu közelében helyzetbe került, éles szögből lőtt, amit Livaković hárított. Végre felbukkantak a horvátok is az argentin kapunál, Modrić szabadrúgása után Lovren fejelt az ötösről, a Martínezről kijövő labdát Vlašić próbálta közelről bekotorni, de kivágták előle a védők. Aztán újra Messi jött, úgy oda-vissza és megint oda becsapta szegény Gvardiolt, aztán megkerülte, és az alapvonal közeléből remek gólpasszt adott Álvareznek. A csodás napot kifogó argentin kilencesnek csak annyi dolga volt, hogy a hosszú sarokba belsőzze a labdát.
A horvátok itt érthető módon elengedték a reményt, látszott az arcokon, hogy innentől fogva komoly teher a hátralévő félóra. Ezt az argentin csapatot egyre nehezebb megverni, ahogy körről-körre lépdel előre. A horvátok mindenhonnan lőttek, már nem volt lelkierejük szellemes támadásokat szövögetni, Messiék pedig halálos nyugalommal adogattak, amikor náluk volt a bőr. A csereként beállt Dybala hozta helyzetbe Mac Allistert, de a negyedik gól ottmaradt a skót nevű középpályás lábában, centikkel elvétette a hosszú alsó sarkot. A végére akadt még egy horvát helyzet, Lovren megszépíthette volna országa történetének legsúlyosabb vb-vereségét, de lemaradt a csúsztatott fejesről a kapu torkában. Az argentinokon látszott, hogy élvezik a játékot, különösen Messi volt hihetetlenül felszabadult. Most már több meccs óta az tükröződik rajta, hogy nem görcsös akarással nyomja, hanem okosan ötvözi a rutint az elképesztő technikájával. Tulajdonképpen egy életmű-világbajnokságot játszik, és egy páratlan pályafutás megkoronázásának a kísérlete zajlik éppen. Sokat könnyít a helyzetén, hogy nem egymagának kell cipelnie a hátán a társait, hanem csapatként is jól működik, és nagyon tudatosan van összerakva a döntő első résztvevője.
ARGENTÍNA–HORVÁTORSZÁG 3:0 (2:0)
Loszaíli Nemzeti Stadion, v.: Daniele Orsato (olasz)
gólszerzők: Messi (34.), Álvarez (39., 69.)
sárga lap: Livaković (32.), Kovačić (32.) – Romero (68.), Otamendi (71.)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS