Birodalmi állampolgárok Magyarországon

Panyi Szabolcs nyilván nem rendelkezik olyan magyarságtudattal, amelyet mi magyarok elvárunk egymástól, és mi nyugodtan gondolhatjuk úgy, hogy ennek az embernek olyan identitásai vannak, amelyek a számunkra ismeretlenek. Panyi Szabolcs úgy általában, az eddigi tevékenysége alapján birodalmi állampolgárnak tekinthető. Ez az embertípus már megelőlegezte magában a 4. birodalom létrejöttét, és úgy döntött, hogy személy szerint valahol nagyon elöl szeretne állni a sorban, amikor elkezdik osztogatni a birodalmi állampolgárságot.

Panyi Szabolcs és társai egy országok feletti entitás helyi emberének tekintik magukat

Ezzel természetesen semmiféle felmentést nem akarok adni a magyar törvények és a magyar erkölcsök alól, csupán megállapítom, hogy Panyi Szabolcs nem szeret és nem akar magyar állampolgár lenni és az azzal járó kötelmeket betartani. Panyi helyére Dobrev Klárát vagy Magyar Pétert is be lehet írni, hiszen ők pontosan így gondolkodnak magukról. Lehet, hogy ezt más fogalmakkal írják le, Dobrev Klára tudatalattijában például az a vágy munkál, hogy egykor egy másik birodalom helyi elithez tartozó családjának az akkori befolyásához hasonló polcra kerüljön ebben az új birodalomban is. Magyar Péter pedig ugyanezen új birodalom gazdasági elitjébe vágyakozik, már amennyiben a befolyással megszerzett gazdagság nem a kiöregedett aranyifjúk közé katapultálja őt inkább.

Az igazi, virtigli birodalmi állampolgárság a helyi kötődés teljes hiányának a jele pszichológiai értelemben. Panyi, Dobrev és Magyar három különféle pszichológiai módon fejezi ki azt, hogy ő nem gondolja ezt a magyar dolgot komolyan. Panyi bennfentes szeretne lenni a helyi ügyekben, de titokban szeretné befolyásolni azokat a folyamatokat, amelyben nem lehet benne. Azt, hogy a cikkeiben mindenféle állítólagos tényeket hoz nyilvánosságra, hogy gyengítse a helyi kormányt, azzal a gonosz felsőbbrendű mosollyal teszi, ami nem a kémek, hanem a befolyásolók sajátja. 

Panyi a saját tudatalattijában egy pók, aki a saját képzeletbeli hálója közepén ül és ott úgy látja, hogy mondjuk a magyar kormány tagjait már behálózta és azok úgy mozognak, ahogy ő a pókháló adott szálával rezgeti őket. Panyi csak azért akar birodalmi polgár lenni, mert az felsőbbrendű, mint a magyar, szereti a saját budapesti környezetét, nem tör feljebb, ha véletlenül valami birodalmi bábkormány jönne itt létre, feljebb sokkal akkor sem jutna, pusztán olyan „oknyomozó” cikkeket gyártana azután, amely  leképezi a tartótisztje gazdasági elkötelezettségeit. Tehát mondjuk kínai és francia cégeket leplezne le, amelyek német cégek konkurensei, vagy fordítva. Persze álmodozik, de ő itt boldog, hiszen az utcán szinte csak olyan emberek jönnek vele szembe, akiknek már, ha egy icipicit is, befolyásolta a birodalmi érdekek szerint az életét. És ez neki jó.

Dobrev Klárát eredetileg hercegkisasszonynak nevelték, aki beleszületik a hatalomba. Ő azóta is meg van sértve, hogy férjhez kellett mennie azért, hogy a főhatalom közelébe kerüljön, EP karrierje kudarcos lett, nem került be a birodalmi elitbe, ezt kizárták Gyurcsány ügyletei, illetve a család bolgár-orosz bekötései is, a brüsszeli elit nagyon kényes arra, hogyha nem közvetlenül őket vesztegetik meg valakik, hanem politikusnak álcázott kijáróemberrel próbálkoznak. Ráadásul Dobrev nem is ezt a szerepet vitte, ő sokkal feljebb ácsingózott. Az EU elitje, talán ne is tudatosan, de sokszor a kínai módszert alkalmazza a ranglétrán való felemelkedés szabályozására, soha nem olyat választanak aki szervezkedve felfele tör, hanem olyat, akik ők választanak ki és ők emelnek fel.  Az ácsingózás visszatetsző, még akkor is, ha az illető elvileg jó ügynök lenne. Maradjunk ennél a kifejezésnél. Panyi Dobrevnél több okkal tekinti magát a birodalom emberének, mert vele legalább vannak tervei a hálózatainak.

Magyar Péter helyzete különleges, mert őt véletlenek sorozata emelte a jelenlegi helyzetébe és ő az a fajta „személyiség” amely az összes többi embert maga körül csak a saját eszközének tekint. Neki az, hogy a birodalmi elit közelébe kerülhet, például átvehetné Orbán Viktor 16 éve birtokolt székét az Európai Tanácsban, azt az érzést adná meg, hogy végre a helyén van. Ő nem felfelé tör, mert ő mindig is fent volt. Semmiféle elképzelése nincs arról, hogy milyen emberek vannak ott, mire szolgál valójában az az intézmény, mit kellene ott neki csinálni, neki csak az az érzés kell, hogy a legmagasabb helyen is fogadják. Míg Panyi élvezi, hogy a birodalom képviselőjeként merülhet el a fővárosi liberális mocsárban, a hasonszőrűek között, míg Dobrev a családi jogai visszaszerzéseként élte volna meg azt, ha a DK élén a Magyarország nevű gyarmat miniszterelnöke lehetett volna, addig Magyar Péter még ilyen szánalmas identitásigénnyel sem rendelkezik. Magyar miniszterelnökként azt élvezné, hogy hatalmat gyakorolhat, teljesen függetlenül, hogy az intézkedéseinek mi a célja, értelme, vagy hogy egyáltalán megvalósíthatóak-e, akár a következményeiktől függetlenül is. Nem beilleszkedni akar a szabályok által kijelölt lehetőségek közé, hanem csak kiélvezné, hogy miniszterelnök úrnak szólítják. 

Mindhármukban és az összes hasonló nem magyarban, hanem birodalmiakban az a közös, hogy minket csak eszköznek, játéktérnek, erőforrásnak tekintenek. Magyarország érdekei jelenleg a világrendszerváltás válságában nagyon nem esnek egybe a birodalommá alakulni akaró EU elitjének érdekeivel. Ez az elit azonban mindig megtalálja a helyi embereit és jól kihasználja őket, hiába nem osztanak nekik majd csak kis értékű lapokat, nekünk átlag magyaroknak csak a semmi jut majd. Ha ezek nyernek, ha ilyen figurák kerülnek a hatalomba, akkor 1990 után újra nem lenne saját kormánya az országnak.