Érveléstechnikai compendium kezdő liberálisok számára
„Az elvont tudomány és a bizonyítás egyedüli tárgyai a mennyiség és a szám, s minden próbálkozás, amely az ismeretek tökéletesebb fajtáját ezeken a határokon túlra is ki akarja terjeszteni, merő szofizma és csalóka ábránd.” David Hume: Esszék
378-ban, mikor a gótok legyőzték és megölték Valens császárt, nyitva állt előttük az út egészen Konstantinápolyig. Lelkiismeretesen fel is dúlták és kifosztották az egész vidéket, bár a nagyobb városokat – katonai szervezetlenségük okán – nem sikerült elfoglalni, a városlakók szerencséjére.
Ez idő tájt történt, amint Ammianus Marcellinus történetíró feljegyezte, egy bizonyos Iulius volt a Taurus-hegységen túli vidék katonai parancsnoka, aki kitűnt gyors és kreatív problémamegoldó képességével. „
Mikor ugyanis a Thraciában történt végzetes eseményekről értesült, a régebben ott befogadott s a különféle városokba és várakba telepített gótokkal kapcsolatban titkosírással levelet küldött elöljáróiknak, akik - ami abban az időben ritkaság volt - valamennyien rómaiak voltak. Meghagyta nekik, hogy ugyanazon a napon hívják össze zsoldfizetés ürügyén a gyanútlan gótokat a város előtti térségen, és mintegy adott jelre öljék meg mindnyájukat. Ezzel az előrelátó intézkedéssel minden feltűnés és halogatás nélkül nagy veszélyektől óvták meg a keleti tartományokat.
” Ez az emberjogi szempontból bizonyára nem teljesen korrekt történet jutott eszembe, miközben olvasgattam a cikkeket, melyek
a derék libsi honfitársaink véleményét villantják fel a migránsokkal és a terrorcselekményekkel kapcsolatban
. Úgy tűnik, van régről ismert és beváltnak tekinthető megoldás a jelen problémáink kezelésére. A mi libsi honfitársaink viszont láthatóan nem ismernek (el) ilyeneket. Állításaikat is egyre nehezebben tudják megvédeni. Segítenénk. Miután tapasztalati tényként állíthatjuk, hogy libsik márpedig léteznek – bármilyen valószínűtlennek tűnik is ez – így joggal feltételezhetjük, vannak olyanok, akik mostanában szeretnének azzá válni, tehát kezdők és minden kezdet nehéz. Számukra, pedagógiai elhivatottságunk szerint egy kis compendiumot adunk közre a libsi érveléstechnikából. Természetesen az igazi liberális – szögezzük le – csak önmagával vitatkozik, a többiek ugyanis fasiszták és ezt kikéri magának. A fasisztákkal szemben biztonsági zónát (Safe space) követel magának, ahol azok nem zavarják. E zóna optimális kiterjedése innen a Magelán-felhőig tart. De a Magelán-felhőben lakó fasisztáknak is azt üzenik, jobb ha vigyáznak magukra.
Kezdő libsiként még talán nem tudod, de mi másfélék vagyunk, új nép, másfajta raj, másképp ejtjük a szót, fejünkön másképp tapad a haj. És az is raszta. A nyelv ugyanis, mint tudjuk, a gonosz ciszhetero fehérek kifinomult eszköze a kisebbségek elnyomására és a „társadalmi valóság” eltorzítására hatalmi érdekeik szerint. Ezért mi tagadjuk és új nyelvet akarunk, olyat, amit kevesen sem értenek, ezért tudományos. Mert nekünk lobogónk a tudomány – ezért nem műveljük: lengetjük, az könnyebb és jobban is látszik.
Az Iszlám Államot például nevezzük Daesh-nek/nak – attól függ hogyan ejtjük ki. Azért hívjuk így, mert állítólag a kurdok és az irániak is így nevezik. Hogy ennek mi köze bármihez, azt nem tudom, a kurdok és az irániak a tevét is nyilván másképpen nevezik, mint én. Ez a módszer azért jó, mert mikor mások nem értik, akkor el lehet magyarázni, miáltal a kérdés szakértőjének dicsfénye ragyog borzas fejünk körül. Ha ügyesen csináljuk, hosszú, elmélyült szemantikai vita következhet, melynek egy pontján a fasiszta üvöltve felrúgja otthon a TV-t.
Győztünk
Az első lépés: gondoljuk meg, mit mondanak a fasiszták a terrorcselekmények kapcsán. Ez nem olyan bonyolult, mint azt gondolnánk. Elég, ha eszünkbe vesszük, mit mondanánk mi, ha minket robbantottak volna fel.
Második lépés: az így adódó gondolatot nevezzük ki a terroristák céljának.
Harmadik lépés: adódik a következtetés, a fasiszták azt akarják, amit a terroristák.
Semmi veszély nem fenyeget bennünket, ugyanis senki nem tudja, hogy egy elmebeteg mit akar, valószínűleg ő maga sem. Továbbá vagy felrobbantja magát is, vagy a rendőrök lelövik, és így később sem mondhatja el. Miután kimutattuk a fasiszták és a terroristák céljainak közös voltát, nyugodtan az időre bízhatjuk a felismerést: a terroristák tulajdonképpen fasiszták. Ergo nem én vagyok a hülye, aki be akar engedni mindenféle terroristát, hanem a fasiszta, aki nem akarja beengedni saját magát.
Győztünk.
Lényege: különböztessünk meg mindent mindentől. Különböztessük meg a vallást a bevándorlótól, a bevándorlót a bennlévőtől, a bennlévőt a nem integrálódótól, a nem integrálódottat a terroristától, a terroristát a terroristától, a karéneket a teveszartól. Ha sikeresek vagyunk, előáll a regressus ad infinitum és előttünk áll a terrorista, mint individuum. Nincs is többesszáma, mert az ocsmány általánosítás.
A terrorista – mint az ekképpen bizonyítást nyert – nem tagja sem csoportnak, sem nemzetiségnek, sem vallásnak, mert ha ezt állítjuk az sértő az adott csoportra, nemzetiségre, vagy vallásra nézve. A terrorista még a másik terroristára sem hasonlít, mert az sértő lenne ránézve. (Bár ez utóbbi kijelentés nehezen igazolható az önmagukat felrobbantók tekintetében, azok ugyanis meglehetősen hasonlítanak egymásra.) Mikor idáig eljutottunk, a fasiszta joggal felkiált: „Hülye vagy!” És nem vitatkozik tovább.
Győztünk.
Ez tanulságos és szórakoztató is egyben. Ezeket az eredményeket tulajdonképpen úgy foglalhatnánk össze, hogy például az egyes országokban a migránsok elfogadottsága nő, miközben csökken. Mindig, ismétlem mindig, van olyan, amelyik a mi véleményünket támasztja alá, mert ügyesen kiválasztott mintának feltett jó kérdésekkel bármilyen előzetes vélemény igazolható. Igaz olyan is lesz, ami az ellenfél álláspontját igazolja, de az nem tudományos. Azokra gyanakvóan tekintünk, mint migrációs hivatalnok a szír útlevélre.
Győztünk.
