Az antiszemita szeretet autentikus ünnepe
„Derekabb lenne, ha ki-ki aludni hagyná a maga haragját: mert nem lehet tudni, kiben mi lakik...” Miguel de Cervantes: Don Quijote
Para-Kovács Imre a magyar anti-orbánizmus Don Quijote-ja, saját bevallása szerint, hosszasan gondolkodott azon, hogy mivel lepje meg rajongóit a szeretet ünnepén. S nem hiába törte a fejét, megtalálta az alkalomnak megfelelő témát: az antiszemitizmust. Természetesen – ahogyan az nagy gondolkodók között mindennapos – a téma kifejtéséhez szükséges médiumot is páratlan érzékkel választotta ki, mert hol fejeződhetne ki jobban a szeretet, mint az amerikai Népszava kedves, barátságos oldalain. A témaválasztás érthető, hiszen a kisded, az ünnepelt – legjobb tudomásunk szerint – zsidónak született, így a karácsony – Para-Kovács szerint – az antiszemita szeretet autentikus ünnepe lehet.
„
Hónapok óta halogatom, hogy a kormányzati szinten letagadott és megtűrt antiszemitizmusról írjak...
” – kezdi a jeles szerző – „
...kénytelen voltam belekezdeni, nehogy már elfelejtsem az egészet
.” Nos, az valóban szörnyű lett volna, mármint ha elfelejteti, mert akkor nem írja le és mi pedig hülyén halunk meg, ami – a közvélekedés szerint – roppant kellemetlen. Ezt mondjuk én sohasem értettem, hiszen aki hülyén hal meg az értelemszerűen nem tud ennek okáról. De mindegy, vissza a dolgozathoz. Mindjárt az elején egy érdekes és általános következtetések levonására alkalmas kijelentés áll: „
... a kormányzati szinten letagadott és megtűrt antiszemitizmusról...
” beszél a derék lovag, miközben megsarkantyúzza a bal-liberalizmus Rocinantéját. Itt egy roppant érdekes tünetegyüttessel állunk szemben. Egyrészt
ugye az állam ne szóljon bele a magán dolgainkba
, a gyerekek számába, a nemi identitásba és egyebekbe. Kussoljon. Menjen haza és szégyellje magát. Másrészt
viszont ne tagadja le és ne tűrje el az antiszemitizmust, a populizmust és Semjén Zsolt lovát
.
Mármost roppant nehéz mindkét követelménynek egyszerre eleget tenni.
Nem is beszélve arról, hogy vajon miképpen képzeljük el a gyakorlatban az antiszemitizmus nem-tűrését. Ha mindenkit lecsuknánk a kocsmában tett kijelentéseiért, akkor ki lenne a börtönőr? Bár nekem már régóta van egy – álszerénység nélkül – zseniális megoldásom, szerintem úgy kéne csinálni, hogy az ország egyik fele börtönben van, a másik fele őrzi és a hó végén cserélnek. Ez roppant igazságos lenne. Persze a kutya sem hallgat rám. Visszatérve a témához honi libsijeink
egyrészről „éjjeliőr államot” akarnak, másrészről viszont minden probléma megoldását ettől az éjjeliőrtől várják
. Sok probléma van amelyet egy kreatív éjjeliőr meg tud oldani – például nincs az a sötét éji óra, mikor ne tudna szeszt szerezni magának – na de mindet? A következőkben a kitűnő auktor elmélkedik egy bekezdésnyit azon, hogy mily csúffá is vált a közbeszéd a „
keresztényi jobbközép
” száján, mikor zsidóznak, cigányoznak, migránsoznak. Ennek érzékeltetésére tudtunkra adja, hogy pár évvel ezelőtt még a nyírgaládi kocsmában – amely létesítmény a szerző szerint nyilván a „
keresztényi jobbközép
” közismert gyűjtőhelye – sem lehetett volna úgy beszélni mint például mostanában a Facebook-on. Ez, egyébként, mélyen igaz.
A nevezett vendéglátóipari egységben ugyanis a szövegkritika azonnali és alapos, többnyire nyolc napon túl gyógyuló, míg a Facebook-on legföljebb nem lájkolják a kijelentést. Nem mindegy.
Majd az a rész következik, hogy a Fidesz (értsd: Orbán) kiválasztotta az antiszemita, szélsőjobboldali stb. tömegeket. Fontos észrevennünk:
nem a tömegek választották a Fidesz-t, hanem ő választotta azokat
, populista módon természetesen. Mindeközben a baloldal, arisztokratikus allűrrel nem választotta, ellenkezőleg, elkergette őket. Ez roppant szép és elvszerű eljárás, már csak a választások megnyerésének kérdése marad nyitva némileg. Mindez azonban csak felvezetés, a végső megoldás, az Endlösung előkészítése. Valami olyat kell mondani ami még nem hangzott el. Valami olyat ami megsemmisítő, letaglózó és hatással van a sok nyilas-érzelmű Fidesz-szavazóra is. A haladó agytekervények évtizedes szenvedésének eredménye ím megszületett:
a sötétség fejedelme, a gonosz Orbánbasi még csak nem is antiszemita
! Nem. Mert már az is sok lenne neki, nem méltó még az efféle jelzőkre sem. Borzasztó. Hozzá képest az antiszemita egy kedves, kissé tompa, ám szerethető figura. Figyeljük a finom második szándékot: mert – gondolja Don Para – ha bebizonyítom, hogy nem antiszemita miért szavazna rá a nyilas csőcselék? Végül a karácsony, az év vége és a szembenézés okán fel leszünk szólítva, hogy
valljuk meg bűneinket, nekünk, fasisztáknak, köszönheti a teremtett világ Orbánt
. Ebben, lehet igaza van. Sőt, tovább megyek, nem csak nekünk, neki is köszönheti és ha jól meggondolom neki és a hozzá hasonlóknak köszönheti leginkább.
