A megoldásokról

Néhány nappal a sajnálatos szilveszteri események után megfigyelhető, hogy ébredezik a haladó erő. Az első napokban baljós csend ült a libsi kiadványokon, blogokon, és facebook-oldalokon, már-már azt sugallva, hogy a haladást képes meghökkenteni valami, ami a valósághoz tartozik, mi több, akár el is gondolkodtatja. Megkönnyebbülve láthatjuk, erről szó sincs.

Az istenek hallgatásának vége, az Olimposz ismét komor villámokat szór ránk, ciszheterókra. A baloldali ötletgyárak termelése csúcsra futott ugyan, azonban az ötletek – finoman szólva – nem tűnnek túl eredetinek. Alább szemügyre vesszük őket, előtte azonban egy módszertani közbevetés: sem időm, sem pedig szellemi önvédelmem nem engedi, hogy az összes hülyeséget végigolvassam, ezért – teoretikus hajlamaimnak megfelelően – csak a megoldási javaslatok közös vonásait venném szemügyre, ha valamit kihagytam, elnézésüket kérem. Az első és legfontosabb megállapítása a haladó értelmiségnek, hogy

ne bízzuk el magunkat, mi is verjük a nőket

. Itt a családon belüli erőszak németországi gyakoriságát említik, miszerint évente 8000 alkalommal történik ilyesmi. Azt nem fejtik ki bővebben, hogy ha a derék germánok is verik az asszonyt, az miért ad felmentést a bevándorlóknak hasonló tevékenységhez. Csak arra lehet gondolni, hogy talán keveslik az esetszámot, ezért importra szorulnak. Olyanokra, akik gyakrabban, ügyesebben és szívesen verik a nőket. Ez tökéletesen megvalósulni látszik.

Amúgy a dolog nem más, mint a bűntudat ébresztésének és fenntartásának meglehetősen ősi módszere.

Az önvédelmi reflexek kiölésének ez az eljárása a múlt század közepétől vezető helyen áll a libsi politikacsinálás eszközei között. A kísérlet lényege a politika morális kérdéssé változtatása. Az elvont morális elvek középpontba emelése amúgy, meglehetősen nyers hatalmi érdekeket szolgál, lehetővé téve, hogy

az ostoba és amorális többség felett egy elit kisebbség gyakorolja a hatalmat

a „

magasabb rendű

” erkölcs nevében. A lényeg, hogy szégyelljük magunkat és szégyenünkben meg sem forduljon a fejünkben, hogy másokat megítélhessünk. Nincs hozzá erkölcsi alapunk. Persze, hogy a gender-tanszéknek honnan van erkölcsi alapja, az egy másik kérdés. A következő fontos – és kevéssé újszerű – megállapítás,

a „ne általánosítsunk”

. Van ugyanis – mondják – egy csendes mohamedán többség, aki nem ilyen, hanem békés, derék, jóindulatú és szorgalmas. Hogy ezt honnan tudják az rejtély. Természetesen tömegével rántják elő a szociológiai vizsgálatokat, melyekben megkérdezték a derék mohamedánokat, hogy egyetértenek-e a nők tömeges megerőszakolásával és – láss csodát – sokan azt válaszolják, nem. Naná, majd nem azt válaszolják. Egyenként biztosan nem mernek ilyet mondani, félve attól, hogy következményei lesznek,

de falkába verődve láthatóan egészen más a helyzet.

Láthatóan a kölni pályaudvaron nem volt idő kérdőíveket kitölteni.

„Ab uno disce omnes” – írja Vergilius az Aeneis-ben – „Ítéld meg egyetlen / Egy tettből valamennyit”. De hát már szegény Vergilius sem volt kellően PC.

Az új megoldások egyike, hogy

érzékenyítő tréningeken és felvilágosító előadásokon bírják rá a migránsokat a női nem tiszteletére

. Ez a gondolat nyilván a parapszichológia területére vezet bennünket. Ugyanis ezen átnevelés csak a parapszichológia méltán rejtélyesnek tartott módszereivel képzelhető el. Hiszen gondoljunk bele az átlag európai nevelés helyzetébe. Hogyan kívánja az elvadult arabokat „

nevelni

”, mikor

a saját hülye gyerekeit sem képes arra rávenni, hogy ne legyenek buzik, 40 évesen fejezzék be a bölcsészkart

, hagyják abba a tarisznyarákok megmentéséért tartott idétlen tüntetéseket és menjenek el dolgozni.

A migránsképzést olyas alapfogalmak megértetésével kéne kezdeni, hogy például, amit a Korán ír a nőkről és arról, hogyan bánjunk velük, azt mi tarthatatlan hülyeségnek tartjuk.

Amint többnyire az egész Koránt is. Eltekintve ugyanis mindenféle szinkretista hülyeségtől,

Allah nem azonos a keresztények Istenével

. Még akkor sem ha a modernizálódó katolikus egyház is ilyeneket mond az ökumenizmus jegyében. Lehet, a mohamedán vallás ezt tanítja, de ez attól még nem igaz.

Istennek nem lehet kétféle szava

és amit az újszövetségi Biblia mond az homlokegyenest ellentmond a Korán tanításainak. Az pedig hogy két egymástól függetlenül mindenható Isten lenne egyszerre, az meglehetősen abszurd elképzelés. Az a tanerő, aki rámutat erre a nem csekély különbségre, nyilván számíthat rá, hogy fatvát hirdetnek ellene és a következő órát már rendőri védelemmel kell abszolválnia. A javaslatok között szerepel

a nyelvtanfolyamok meghirdetése

is. Ez már csak azért is jó lenne, mert szegény migránsoknak nem kéne afféle szexuális bedekkert magukkal hordani cédulák formájában, mint amilyeneket állítólag találtak náluk a sajnálatos események kapcsán. Némi gyanakvásra ad azonban okot az a tény, hogy

például a francia nyelvterületen élő mohamedánok többé-kevésbé tudnak franciául, de ez semmiben sem befolyásolja őket jó irányba

. Mindenesetre talán tekinthetjük előnyösnek azt, ha valakit az anyanyelvén robbantanak fel, vagy erőszakolnak meg. Mégiscsak más. Legalább tudja, mi történik. Nagyjából ezek lennének a forgalomba került haladó elképzelések. Én azonban más utat járnék. Piréz kollégával konzultálva – mi reakciósok – egy eltérő megoldást javaslunk. Olyat, melyet a széleskörű történeti tapasztalat már sokszorosan igazolt. Javaslatunk szerint,

a migránsok szállásai környékén, a hadtörténet során oly jól bevált tábori bordélyházak hálózatát kéne létrehozni

. Ez az eljárás számos előnnyel jár. Mindenekelőtt csökkentené a migránsok késztetését a helyi lányok, asszonyok vegzálására. A levezetett feszültség a legjobb feszültség. Másrészről a javasolt intézkedés fellendíti a helyi szolgáltató ipart, különösebb szakképzettséget nem igénylő munkahelyeket teremt és adóival segít kigazdálkodni a migránsok eltartásának jelentős pénzügyi terheit.

A szolgáltatásokat természetesen a célközönség igényeihez alakítanánk. Lenne például hárem, lehetne kecskével is vagy az aktust végignézné egy a teve az ablakon.

Végezetül csak félve jegyzem meg, hogy talán mindezen költséges, kétséges és bonyolult eljárások mellőzhetőek lennének,

ha nem lennének itt ezek az emberek

. Ha mindezen gondokkal és problémákkal talán otthon néznének szembe, a saját költségükön.