A lincselés integráló hatásáról

Valamikor a kétezres években E.-ben jártam. Ez a község egy jókora körzeti általános iskolával rendelkezik, a környékbeli falvakból járnak ide gyerekek. A tanulók 90-100%-a cigány, amint a falvak lakossága is az egész járásban. Tudom, nem lehet „hivatalosan” megállapítani, ki cigány és ki nem, de ez esetben éppen elegendő a végzősök tablóin végigtekinteni. Az igazgatóval beszélgettünk éppen, mikor bejött az egyik szülő és közölte, hogy elviszi a gyerekét a közeli kisváros iskolájába. Az igazgató – némi szakmai sértettséggel – megkérdezte, hogy miért teszi ezt. „Nem fogom ide járatni a cigányok közé!” – mondta teljes magától értetődöttséggel a szülő, úgy mintha ennek az indoknak az érvényessége nem igényelne további bizonyítást. A szóban forgó szülő, amúgy maga is szemmel láthatóan cigány volt, a jobb módúak közül. „Ezt csinálják.” – legyintett lemondóan az igazgató – „Amint kicsit jobban megy nekik.”

Onnan jutott ez eszembe, hogy olvashattunk a minap – az ellenzék szerint árulóvá vált – Osztolykán Ágnestől származó gondolatokat,

melyek lényege szerint gyermekeink egyfajta etnikai hígítószerként szolgálnának, elősegítve a cigány gyerekek szociokulturális fejlődését

. Mintegy nevelési segédeszközként. Biztosan jobbak, mint a nádpálca. Hogy velük, a hígítókkal mi lesz a integráció során nos, az teljesen másodlagos. Mert Osztolykánnak – származása, előélete alapján akár érthető módon – csak a cigány gyerekek számítanak. Ám látni kell azt is,

neki „joga” van csak és kizárólag a cigány gyerekek érdekeit figyelembe venni,

úgy nekünk is jogunk van (vagy lenne) csak és kizárólag a nem cigány gyerekekét tekinteni. Az integrált oktatás melletti érv úgy szól ugyanis, hogy a cigány gyerekeknek komoly előnyük származik az efféle nevelésből. Mármost a kérdés az, hogy

a nem cigány gyerekeknek vajon miféle előnye származik belőle?

A win-win helyzet, tudják, amiről a libsi jogvédők annyit beszélnek. Erről ugyanis nem szólt eddig a fáma. Az integrált oktatás kimondott célja, hogy a „

hátrányos helyzetű

” gyerekeket felzárkóztassák. Logikailag ez azt jelenti, hogy van hová és a nem cigány gyerekek valamilyen módon jobb útravalóval rendelkeznek, mondhatni von

haus aus

és ezáltal komoly jótékony hatással vannak a velük együtt járó cigányokra. Senki nem beszél arról, hogy amennyiben létezik ilyes egymásra hatás,

vajon a cigány gyerekek milyen hatással vannak a „felzárkóztatókra”?

Semmi nem bizonyítja ugyanis, hogy a gyerekek közötti „

hatás

”, vagy kultúracsere egyoldalú. Ha a nem cigánygyerekek „

jó

” hatással vannak a cigányokra – amint mondják – akkor ki vizsgálta a cigány gyerekek logikailag nyilvánvalóan „

rossz

” hatásának következményeit?

A szülők szegregáció iránti vágya ugyanis pontosan erre a hatásra épül.

Ettől a negatív hatástól féltik a gyerekeiket és ezért próbálják olyan iskolába adni, ahol

ez a visszahúzó jellegű integráció nem fenyegeti őket.

Na, meg nem verik meg naponta az integrálandók és nem veszik el a holmiját. A honi libsik egyébként meglehetősen sajátosan viselkednek ebben az antiszegregáció ügyben. Az un. „

cigány iskolák

” esetében, mikor maguk a szülők kérik az iskola fenntartását, akkor azt mondják, a szülők tudatlanok – természetesen erről is mi tehetünk – ezért „

meg kell győzni őket

”.

A másik oldalon viszont perelnek és be akarják tiltani az adott iskolát.

Láthatóan pontosan ennyire hisznek a meggyőzés sikerében. Így vagy úgy, de a végén minden esetben erőszakkal, bírói ítéletekkel és adminisztratív intézkedésekkel akarnak győzni, ami régi, szép baloldali hagyomány.

„Boldog leszel ha belegebedsz is” – hangzik a baloldali társadalommérnökök hangja – „majd mi megtanítunk”.

Az élet azonban nem hajókirándulás, mindennek ára van, amit valakinek meg kell fizetnie. Erre vagyunk mi. És hogy mindez igazságosnak tűnjön, ki kellett találni az „

elnyomó többségi társadalom

” mítoszát. Az még – elméletileg legalábbis – elképzelhető, hogy mi nem cigány többségiek valahol, valamiképpen „

elnyomtuk

” a cigányokat és ezért lakolnunk kell.

Mondjuk szerintem ez is hülyeség, de a gyerekeink mit vétettek?

Vagy hetedíziglen kell bűnhődnie mindenkinek? Szép, felvilágosult gondolat. Vannak azután az integrált nevelésnek – a fentieken túlmenő – anomáliái is. Úgyszintén a minapi hír, hogy egy pesterzsébeti iskolába berontott néhány krónikusan alulszocializált szülő

és egy röpke neveléselméleti vita keretében megolaszliszkázták kicsit az egyik tanerőt.

Tették mindezt a transzparencia jegyében a biztonsági kamera és egy csomó gyerek szeme láttára. Hadd integrálódjanak. Vajon az akció láttán milyen gondolatok ébredtek a nebulók fejében? Akik a mindennapos erőszakos vitalezárások „

kultúrájából

” jöttek, azoknak nyilván nem okoz különösebb meglepetést a pedagógus elkalapálása, hiszen tapasztalataik szerint minden kérdést így kell eldönteni.

Aki először üt, az nevet utoljára – ahogyan a halhatatlan Rejtő Jenő írja.

Azok a gyerekek, akik nincsenek hozzászokva a nézeteltérések lincseléssel történő elintézéséhez bizonyára meglepődnek és meg is ijednek. De ha sokszor látják, majd hozzászoknak és mondhatni ők is integrálódnak ezáltal.

Más kérdés, hogy ez mennyire kívánatos.

A szerencsétlen megvert és megalázott tanerők majd feljelentést tehetnek és ennek hatására – 3-5-10 év és pár tucat tárgyalás után – az elkövetők kapnak majd valami felfüggesztett ejnye-bejnyét. A pesterzsébeti tanerő esetében (kivételesen) a bíróság gyorsított eljárásban ítélte meg a levelező tagozatot,

ami eddig is meglehetősen alacsony hatásfokkal működött,

a lelkesen vitatkozó család mindegyike visszaeső testi-sértő... Menetrendszerűen elhangzik majd ezeken a tárgyalásokon a többségi társadalom felelőssége, a nehéz gyermekkor és az összes hasonló, szokásos hülyeség.

Az ítéletnek, mire megszületik, a nevelő hatása már pontosan nulla lesz.

Addigra az integrálandók már – példás mintakövetéssel – saját szülői jogukon verik majd a pedagógusokat. Mi pedig elgondolkodhatunk a fenti Arisztotelész mondat igazságán. Mivel az érvényes magyar törvények szerint a tettesek arca, neve, elmekórtani státusza nem nyilvános, így nem tudhatjuk a választ a kínzó kérdésre:

a harcias szülők vajon, annak idején, integrált, vagy szegregált oktatásban vettek részt?

Mert nagyon nem mindegy.