Mindenkinek illik segíteni az új kormányt, még ebben is van felelősségünk
Fotó: Vasvári Tamás
Nem kívánok népszerű lenni ezzel a gondolattal. Újra és újra hangsúlyozni kell, hogy ez az új kormány egy szabályos választáson jutott hatalomra, egy olyan választáson, amit a mi kormányunk írt ki a demokratikusan szokásos keretek között és időben. És át is adtuk a hatalmat, mert a választást az ellenzék nagyon egyértelműen megnyerte. A mi általunk alkotott játékszabályok szerint.
Ez a demokrácia alapja, az ilyen hatalommegosztás, hogy egy kormányzat csak egy meghatározott időtartamra szerzi meg a hatalmat, utána visszaadja azt egy választás erejéig a népnek. Rettentően kellemetlen tudom, de ez is a mi kormányunk. Jó nem a miénk, de a hatalom amit birtokol a következő választásig, az bizonyosan a miénk. Lehet úgy érezni, hogy az új kormány hatalma nem a miénk, de az. És a normális kritika is segítség. És ahhoz nem kell semmi jót gondolnunk az új kormányról, simán tarthatjuk a régi véleményünket, amelyet a kampányban elmondtunk. A választópolgároknak is könnyebb lesz elfogadniuk azt, hogy mit intéztek maguknak, ha nem tőlünk tudják meg. :)
Teljesen természetes, hogy sok polgártársunk aktívan támogatja ezt az új kormányt
A demokrácia szükségszerű velejárója, hogy a nép tévedhet, és sokszor még ki sem derül egyértelműen, hogy mikor és mennyire hozott rossz döntést egy választáson. 16 évig voltunk hatalmon, ne tegyünk már úgy, hogy nincs felelősségünk abban, most éppen milyen is ez az ország. Azt hiszem elég részletes felsorolást fogunk erről kapni a következő hónapokban, ha nem években. Az sem mások hibája, hogy amit jól csinált az előző kormány szerintünk, azt a szavazók nagy része nem méltányolja eléggé. Nyilván teljesen más annak a felelőssége, aki nem hozott kormányzati döntéseket, csak támogatta azt a világfelfogást, amelyeken a kormányzati döntéseknek alapultak vagy alapulniuk kellett volna. Elemi érdekünk, hogy tanuljunk a hibáinkból, és abból is, amit az új kormány elbaltáz majd.
Rengeteg egyébként rendes ember támogatja most az új kormányt, egy csomó olyan is, aki az előzővel is megtalálta a hangot. Valljuk meg, nem mindenkinek kell annyira politizálnia, mint nekünk. Teljesen természetes az a remény, hogy az újak jobban fognak kormányozni. Ez ritkán jön be, de ezt a várakozást nem lehet elvenni tőlünk. De azt azért érezzük, az a veszély nem fenyeget, hogy megszűnik a politika, mert az újak annyira jól fognak majd kormányozni.
Az új kormány rengeteg hatalmas problémát örökölt. Ezek döntő többsége sorsszerűen van jelen az ország minden napjában és jövőjében, izgatottan várjuk, hogy az újak mire mennek velük. Barack Obama védekezett az elnöksége végén azzal egy (mély)interjúban, hogy azokat a problémákat nem sikerült megoldania, amelyekkel már előtte is sikertelenül próbálkoztak más nagyon intelligens emberek. És persze “igaza” volt, a megoldható problémákat már megoldották, rá tehát csak a megoldhatatlanok maradtak.
És már csak azért is drukkolnunk kell az új kormánynak, mert tömegesen néz szembe halálos vagy könnyen halálossá váló problémákkal. A vízhiány már most is itt van, minden politikai és lakossági támogatottságukra szükség lesz ahhoz, hogy annyira belenyúljanak a dologba, amennyire a megoldáshoz szükség lesz. Több tízezer, akár százezer embernek kell majd alaposan átrendeznie az életviszonyait ahhoz, hogy a probléma akár csak középtávon kezelhető legyen, és millióknak pedig keményen alkalmazkodnia kell majd olyan dolgokban, amelyekhez eddig senki nem mert hozzányúlni. A geopolitikai kihívásokról és az EU gyarmatosító törekvéseiről ne is beszéljünk, mert azok következményei is pillanatok alatt elérhetnek a mindennapi élet azon részeihez, amelyről a Tisza szavazók (is) úgy tudják, hogy sérthetetlenek. És ezek csak a rövid távú kihívások.
Bármennyire is kedvünk ellen való, a kedvünk ellen való kormánynak szüksége lesz a támogatásunkra, mert ha sikertelen lesz, lehet hogy a jelenleg ismert Magyarország utolsó kormánya lesz. És ez független attól, hogy a miniszterelnök és miniszterei mit akarnak. A mozgásterük semmivel sem lesz nagyobb, mint az elődeiké.
Nagyon drasztikus váltás kell tőlünk is ahhoz, hogy legyen jövője az országnak. Mi persze kevesebbet tehetünk, de ha mi változunk, akkor az ország is változik. Kormányon nem változtattunk eleget, hát most ellenzékben kell. De van valami, ami nagyon fontos ebben az egészben, az az, hogy csak a saját gazembereink miatt kell bocsánatot kérnünk, semmi másért nem. A politikánk fő elvi részei jók voltak, abból akkor sem kell engednünk semmit, hogyha bizonyos dolgokat pocsékul próbáltunk meg kezelni. Aki meg hatalom birtokában hülyeséget csinált, vagy elárulta az elveinket, az álljon át a túloldalra, vagy viselje a következményeket.
1989 óta hallgatom, hogy mindenféle kommunisták, szélsőjobbosok, nyilasok, liberálisok gyaláznak minket, minden elképzelhető módon, olyanok, mint a Jámbor András vagy a Vona Gábor (szép páros, nemde?), akiknek – mily meglepő –, most is van képe bármit is rajtunk számon kérni. Végül is mindkettőt mi takarítottuk ki a parlamentből, bárkik is jöttek a helyükre, minimális sikernek már ez is elég.
