Más szemében a szálkát...

A kiemelkedően elfogulatlan és szavahihető Index című kiadvány – sok más hasznos tevékenysége mellet – nem rest a tudományos ismeretterjesztés méltatlanul elhanyagolt ügyével is foglalkozni. Ennek jegyében cikket jelentett meg „A tények megcáfolnak minket? Annál rosszabb a tényeknek” címmel.

A cikk azt a szerintem közismert tényt ismerteti, miszerint a tények nem, vagy csak kevéssé befolyásolják véleményünket. Régi tapasztalat ez, az emberek többsége először dönt, azután keres hozzá indokokat.

A cikkben aztán különböző kutatók véleményét ismertetik, akik mind-mind felfedezték a meleg vizet és egyetemi katedrát kaptak e korszakalkotó felfedezésükért. Nincs ezzel semmi baj. Ha sikerül valamit, amit amúgy mindenki tud, homályos, egyébként „

tudományosnak

” nevezett, nyelvezettel előadni, akkor automatikusan „

tudóssá

” válik az illető és hátralévő életét azzal töltheti, hogy a saját szavait magyarázza, többnyire kevés sikerrel. Ha pedig nézetei megegyeznek a haladás híveinek vélekedéseivel, akkor mértékadó tudóssá válik. Kényelmes, kihívások, izgalmak nélküli munka ez, ha nem lennének az irigy kollégák, akikkel harcolni lehet, bele is bolondulnának az unalomba. Ilyen a világ. Van azonban a cikknek egy igen furcsa alkotórésze, méghozzá azok a példák, melyekkel megvilágítani szeretné mondandóját.

A szerző mindenféle távoli, idegen példákat hoz állításai szemléltetésére, a kreacionizmustól az UFO hívőkig.

Szerintem ezzel hibát követ el, hiszen ezek kevés embert érdekelnek egy ilyen elmaradott, retrográd országban, mint fatornyos hazánk. Nekünk még UFO-hívőből is csak Pataki Attila jutott, aki túl ezen még énekel is. Sokkal közelebbi, mindennapjainkra rímelő példázatok szükségeltetnek, hogy felfogjuk a dolgot.

Ugyebár ahhoz, hogy elkezdjünk hinni valami marhaságban, először el kell azt hinni. Van egy történelmi pillanat, mikor először hallok valamit és el is hiszem. Ehhez természetesen az szükségeltetik, hogy egyrészt magam is a tartalomnak megfelelő szellemi színvonalon álljak, másrészt pedig, hogy ezzel összefüggő módon kellően hiszékeny legyek.

A fő probléma tehát az emberi hiszékenység.

Mármost a hiszékenységre, mely oka a cikkben idézett kognitív disszonancia kialakulásának, sokkal jobb, közelibb példákat is hozhatnánk annál, minthogy mi történt Amerikában. Talán a leghitelesebb akkor lehet a dolog, ha nagyobbrészt magának a nagyon kognitív és tényhitű Indexnek a munkásságát használjuk példaképpen. Az írásműben idézettekkel szemben íme néhány, a mi hétköznapjainkból vett példa a hiszékenység romboló hatására, és ezzel összefüggésben arra, hogy a tények valóban nem nagyon számítanak, ha ellentmondanak világképünknek.

• Tény az, hogy a migránsok jelentős része január 1-jén születettnek és szírnek vallja magát, ami bizonyára nem igaz. Ennek ellenére a jeles orgánum szavahihetőnek tartja a migránsokat, mikor azok megveretésükről számolnak be.
• Tény az, hogy a terrortámadások jelentős részét másod-harmadgenerációs migránsok követik el. Ennek ellenére egyesek, így az Index is, elhiszi a most beérkezőknek, hogy az ő másod-harmadgenerációs leszármazottaik majd nem tesznek ilyeneket.
• Tény az, hogy a 2002-2010 között kormányzó balliberális nemkormányzás hatalmas adósságokba verte és igen nehéz helyzetbe hozta az országot. Ezt figyelmen kívül hagyva egyesek – köztük az Index is – elhiszik, hogyha 2018-ban nyernek, akkor ezt nem teszik majd.
• Tény az, hogy Simicska G. Lajos simán elérte, hogy az érdekeltségbe tartozó orgánumok korábbi álláspontjukkal homlokegyenest szemben álló nézeteket hangoztassanak. Ennek ellenére elhiszik, hogy az Indexen nem olvashatunk hamarosan mély, tényfeltáró és roppant fontos információkat Vona pártlélek szépészeti szokásairól és cuki kutyáiról.
• Tény, hogy Soros országokat és népeket döntött gazdasági romlásba, az általa is keltett felfordulásokból pedig komoly nyereségeket zsebelt be, ám ez nem zavarja az Indexet abban, hogy elhiggye, annyira hasadt személyiség, hogy magánemberként viszont minden anyagi érdek nélkül, a humanizmus és a közjó érdekében tevékenykedik.
• Tény, hogy az EU mag-országainak vezetését a nemzetközi nagyvállalatok tartják kézben és irányítják a saját érdekeik szerint, mégis az Index úgy véli ennek ellenére önzetlenül jót akarnak a szegényebb tagországoknak, nem kirabolni akarják azokat, hanem a jólét és a béke szigeteivé szeretnék változtatni őket.

És ezt a sort még roppant sokáig lehetne folytatni. Lám, mennyivel közelebb kerültünk a megértéshez, ha nem távoli példákat alkalmazunk. Őszintén remélem, hogy segítettem megértetni a kognitív disszonancia fogalmát, mert fontos dolog az, és amint látjuk, kis hazánkban igen gyakori, mondhatnók mindennapos. Sikerült olyan országot létrehoznunk, ahol a nevezett kognitív disszonancia a lakosság egy részének gondolkodás- és létmódjává vált. Vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy ez a fejlett nyugaton is így van. Sőt.

Egyébként maga a „tény” fogalma is magyarázatra szorul némiképpen.

Mert nem oly egyszerű dolog az. A haladás hívei szerint például tény az, amit legalább két libsi újságíró állít és rossz Orbánbasinak. (Azért kell kettő, hogy demokratikus legyen és az „

elemzők

”, a „

szakértők

” többségére lehessen hivatkozni.) Bármi, ami véletlenül jó Orbánbasinak, az nem tény, hanem lakájmédia.

A Lenin elvtársnak tulajdonított mondás, mely szerint a tények makacs dolgok, bizonyára nem igaz, mert nem a tények makacsok hanem sokkal inkább a haladás hívei, és a haladáshoz a kognitív disszonancián keresztül vezet az út.