Stratégiák II.

Az ellenzék új, vereség utáni stratégiájának ezúttal a másik ágát próbáljuk áttekinteni, melyet a „Fogjunk össze mindenkivel” munkanévvel láttunk el az előző fogalmazásunkban.

Vizsgálatunk tárgyául az ellenzék olyan szellemi kapacitásának irományát vesszük górcső alá, mint Böcskei Balázs, a méltán ismeretlen Idea Intézet kitalálója, vezetője és munkatársa. Mostanában nagy divat „

intézetet

” alapítani. Az olyan tudományosan és méltóságteljesen hangzik. Ezek az „

intézetek

” aztán többnyire egy honlapból, egy e-mail címből és egy darab munkatársból állnak, viszont a tág képzeletű nép gondolataiban valami nagy, tudományos dolog képe rajzolódik ki, üvegajtóval és egyenruhás biztonsági emberekkel, gondterhelt tekintetű, sürgölődő tudósokkal. Ezt pedig nagy tudományos tekintéllyel bír a nép képzeletében. Szerzőnk – egy tettestársával karöltve – „

Az ellenzéki mozgalom sikerének öt feltétele

” címmel adta közre tanácsait az ellenzék szellemi elesettségben szenvedő szereplőinek és választóinak. A mű alapgondolata az, hogy az „Orbán-rendszert” csak és kizárólag az egész ellenzék által támogatott szereplőkkel lehet megbuktatni, mert a választási rendszer csak ezt teszi lehetővé. Ez mondjuk nettó hülyeség, mert mi akadályozza meg az ellenzéki, egymással kormányt alakítani képes és hajlandó pártokat, hogy helyben és országosan is legyőzzék a Fideszt, majd pedig koalíciós kormányt alakítsanak? Ennek a gondolkodásnak az a talpköve, hogy a Fidesztől nem lehet szavazókat „elvenni”. Már miért ne lehetne?

Csak jobb programot és jobb jelöltet kell állítani.

Az, hogy ez eddig nem sikerült az ellenzéknek nem jeleni azt, hogy elvileg sem lehetséges, továbbá miből gondolja a szerző, hogy ami a pártoknak nem sikerült, az liberális irodalom tanárnőknek, nekibúsult egyetemi adjunktusoknak és érdeklődő nyugdíjasoknak majd sikerül? Bármelyik párt – megfelelő politikával és kampánnyal – simán növekedhet akkorára, vagy nagyobbra, mint a Fidesz. A civilek csak civilek, kezdi Böcskei. A szerző itt – teljesen helyesen – megpróbálja elkerülni a pártok nélküli képviseleti demokrácia gyakran megfogalmazódó anarchoszindikalista önellentmondását. Helyesen látja, hogy a képviseleti demokrácia politikai szereplői pártok. Ám ugyanakkor azt is állítja, hogy „

A politikai stratégia kérdésében a civilek jogosan fogalmaznak meg követeléseket,...

” És itt rögtön álljunk is meg egy pillanatra. Imádom ezt a kifejezést, hogy „

joga van

”. Nekem is jogom van a Bahamákon, Tibi csoki és mesztic kurvák társaságában tölteni az időmet.

Csak éppen módom nincs rá.

A „

civileknek

” – akik itt a nép, illetve a választók szinonimái – kétségkívül joguk az van, csak arra nem kapunk választ, hogy miképpen élhetnek eme jogukkal. KI fogalmazza meg a követeléseiket? Akiket éljeneznek a Kossuth téri nagygyűléseken? Ott sajnos az elfogyasztott tudatmódosítók mennyisége és milyensége okán, a tapasztalatok szerint, bárkit megéljeneznek, akiket aztán a következő tüncire el is felejtenek.

Emlékezzünk csak Puklira és más urakra és hölgyekre.

Zárójel. A nőnemű civilek valamiért súlyos késztetést éreznek arra, hogy nagygyűléseken dalra fakadjanak. Ez többnyire rémes, ám az utolsó alkalommal Paprika Kinga produkciója olyan volt, hogy csak saját vokális teljesítményemhez tudom hasonlítani, aminél lejjebb nincs. Csak nekem mentségemre szolgál, hogy nagyon ritkán és csak súlyos alkoholos befolyásoltság hatására szoktam dalra fakadni, másnap pedig mindenkitől elnézést kérek. Kinga produkcióját statáriális tömörséggel úgy foglalta össze az Index tudósítója, hogy „

Papp Réka Kinga énekel a színpadon. Ez van.

” Ezt magam sem tudtam volna szebben összefoglalni. Zárójel bezárva. Azt is írja, hogy a civileknek például „

Ilyen feladat lehet az adományok legális és átlátható gyűjtési rendszerének megteremtése is,...

” Könyörgöm. Ki és milyen felhatalmazással tenné ezt? Kinek számolna el a befolyó pénzzel? Ki könyvelne felelősséggel? Ki nyitna számlát (csak természetes személy, vagy szervezet teheti, „

civilek

” nem) és végül legkényesebb, ki írna alá a banki műveleteknél? Továbbá ki ellenőrizné mindezt? Efféle tevékenységet valamilyen szervezet végezhet csak és amint az megalakul, már nem lesz

civil

hanem – szándékaitól függetlenül – politikai szereplővé válik, s mint ilyen a pártok konkurensévé. Nyilván ki is nyírják majd egyből. Az egész terv feltételezi, hogy a résztvevők között nincsenek érték- és érdekellentétek. Ez pedig életszerűtlen.

A szőnyeg alá söpört macskaszar bűzleni fog.

Mert számos olyan probléma van melyekben nincs kompromisszum, mert nem lehet és már felmerültek, vagy bármikor felmerülhetnek. Igennel vagy nemmel kell válaszolni olyan kérdésekre, mint:

• EU és ENSZ-migránsszétosztási kvóták;
• az EURÓ bevezetése;
• a buziházasság;
• a határon túli magyarok szavazati joga;
• a jövedelem adózás;

és még sorolhatnám. A társadalom – bármily újszerű információ is ez a tudós szerző számára – egymástól homlokegyenes eltérő értékek és érdekek mentén gondolkodó civilekből áll. Az a gyűlöletpropaganda, melyet személy szerint Orbánbasi ellen folytatnak, immár 1998-óta, nem elég ahhoz, hogy a civilek szemében olyan rettenetes és bizarr szörnyeteggé tegyék, aki kedvéért hajlandóak mindent félretenni. Végezetül arról, hogy az „

ellenzék

”, a „

civilek

” üzenete nem juthat el az „

emberekhez

”, mert

habonyárpád

. Ez vagy igaz, vagy nem, ám amennyiben igaz, úgy örüljenek neki. Ha ugyanis például a genderről vallott nézeteik eljutottak volna a széles néptömegekhez, úgy nem szavazólappal, hanem szívlapáttal adtak volna hangot véleményüknek. Nagyon helyesen.