A harc

Tán elkerülte a figyelmüket a hír: Márki-Zay gyakorlatilag visszalépett KariGeri javára. Ez annál is furcsább, mert ők tulajdonképpen riválisok, öldöklő küzdelem folyik köztük, és ilyenkor nem szokták a riválisok kímélni egymást. Sőt. Mindent megragadnak, hogy lerángassák a sárba egymást és minél csúfabbakat beszéljenek a másikról. De nem. Mindenesetre furcsa szokás ez. Megvizsgálnánk ezt most, vajon miért alakult ez ki és milyen következtetéseket lehet levonni belőle.

Mindenesetre nem vagyok egy kampánytanácsadó, de rosszul kezdi a választási harcot, aki rögtön feladja – úgy tudom, azt vadul kell kezdeni, hogy azután legyen honnan engedni. Különösnek számít, hogy pontosan KariGerit kéri fel jóakarónak, mintegy beajánlónak, holott ő ugye az ellenfele. Sőt, az összes többi ellenféllel is hasonlóan kéne bánni. Nem így kéne csinálni, legalábbis szerintem. Harcolni kéne, mint a tigris. Ha KariGeri, vagy az egyéb ellenfelek a nyugdíjak megduplázását ígérik, akkor nekem a megháromszorozását kéne, ha ingyen tüzelőt ajánl, nekem fizetnem is kéne érte, és így tovább – majd csak kitalálunk valamit, ki emlékszik már akkor a régi ígéretre.

Az egyik kézenfekvő következtetés, hogy nincs is semmi érdekkülönbség a két harcos között: tulajdonképpen jól megvannak ők egymással és nincs is semmi bajuk a másikkal. Valami munkamegosztás van kettejük között: én nem zavarom a te köreidet, cserébe te sem avatkozol az én szent harcomba, amelyet Lázár János ellen folytatok.

Aztán majd lefutnak az előválasztások és – lássatok csodát – kiderül, hogy az egyetlen esélyes jelölt maga KariGeri, nincs mit tenni, ő lesz a befutó. Így volt eredetileg megbeszélve, eddig ez volt a menetrend, csakhogy közbejött egy kisebb probléma. KariGeri annyira elrontotta az antréját, hogy az valami katasztrófa, és most akár még többesélyes is lehet a verseny. Már a nyírtassi bejelentkezés is katasztrófa volt, és utána sorra jöttek a zavarok. Egymás után jöttek a gondok, a nyelvvizsga, a doktori – KariGeri hazugságspirálba keveredett.

Könnyen lehet, hogy valaki más lehetne a befutó, csak az a kérdés, hogy vajon ki?

A helyzet Ferinek is kínos, az ő fejében rendben voltak a dolgok: valamikor jön majd Gyurcsányné, nem is kell rá sokat várni, KariGeri úgyis elkúrja a dolgot és akkor majd egy új helyzet áll elő. Feri nem tervez messzire, csak ki kell várni, hogy előálljon a megfelelő pillanat – mert az elő fog állni, legyünk benne biztosak. Most azonban az első lépés is veszélybe került. Fel van adva a lecke. Az összes többiek nyilvánvalóan hülyék – KariGerivel az élen –, de akkor ki legyen a miniszterelnök-jelölt?

Ugyanis még az is előfordulhat, hogy valaki meglepőt húznak és akár Márki-Zay jön ki a kalapból. Akkor Feri nagy bajban lesz, mert a polgármester nem teljesen hülye és nem adja meg magát olyan könnyen, és makacsul ragaszkodni fog a jogaihoz. Érdekes helyzet állna elő. Lenne egy virtigli vidéki miniszterelnök-jelölt, aki kellően lüke, hogy elképzelései legyenek és elszánt legyen megvalósítani őket. Akkor kő kövön nem maradna. Most ugyan bánhatná, hogy valaha nem választott valaki mást. Pedig minden jól alakult, minden, csak KariGeri sokkal nagyobb hülyébbnek tűnt bárki másnál és már véghez kell vinni a dolgot. Persze lehet, hogy valakik sokkal jobban utálják Orbánt és nem szavaznak rá. Ebben lehet reménykedni.

Persze a legvalószínűbb, hogy semmi ilyen nem történik. Az történik majd, aminek történni kell: KariGeri megnyeri az előválasztást és elveszíti az országgyűlésit, aztán lesz, ami lesz. Úgy legyen.