Hollik István a napokban megosztott egy bejegyzést arról, hogy lassan gyalog gyorsabban odaér valahova, mint autóval. Lett is őrjöngés a ballib sajtóban erről (Telex, 444, satöbbi), s a 444 azt is bebizonyította, hogy az európai, nyugati nagyvárosokban az a trend, hogy kevesebb autó jut egy lakosra a városokban. Ez sajnálatos módon nem igaz, mint a későbbiekben látni fogjuk. Karigeri eközben már odáig fajult, hogy „menjen a …” a képviselő. Nos, ezek szerint Hollik István bűne az, hogy igazat írt. Nota bene, a 444 még azt is megírta Holliknak, hogy járjon tömegközlekedéssel. Haha, milyen viccesek, éljen a nagykörúti értelemben vett belváros.
Először is érdemes ezt a kis írást azzal elkezdeni, hogy a magyar főváros eszméletlen dugói nemcsak a sajátos városszerkezettel, hanem nagyban a példátlanul amatőr, mit amatőr, balfácán közlekedésmérnöki teljesítménnyel indokolhatók. Mára ez a szinte minden okostelefonon látható applikációkban is egyszerűen megnézhető. Ha bekapcsoljuk Budapesten az útvonal-tervező applikációnkat (több ilyen is van), nos, az mindenütt sötétvörös, minimum piros. A sötétvörös pedig azt jelenti, hogy az az út bedugult, kész, elesett, arra nem lehet menni.
2010-ben a KSH szerint Budapesten mintegy 573 ezer embernek volt autója, 2020-ra 690 ezer pesti polgár lett büszke tulajdonosa gépjárművének. Így mára a polgárok 39%-a lett autó-tulajdonos. Nomármost ezt az emelkedést – amely nyilván a tolvaj Fidesz-kormány miatt is lehet, hiszen annyit loptak az emberektől, hogy azoknak több autója lett – egy városban kezelni kellene tudni. Tarlós alatt is volt emelkedés, s hopplahopp, kezelték is. Most nem fogok hosszú elemzéseket írni, legyen elég a brit szám összehasonlítva: Londonban 54% ez az arány. Persze nyilván London az Mucsa, mert jobbos a miniszterelnök, ha a polgármester, a Sadiq balos is.
Azonban a biciklibarát, méhlegelős, villamosra mosolyt festős, darázshoteles Karigeri alatt nagy változások történtek – valódi közlekedésmérnöki tevékenység viszont nem, mert ahhoz érteni is kéne. A változások pedig a sávokra festett sávok, amelyeket a sárga jelekkel áthúzott sárga jelek tarkítanak, hogy aztán valamilyen más lezárásokkal tarkított lezárásokkal kombináljanak. Így lehet az, hogy az egy irányban három, néha négy sávos Bajcsy például egy sávra szűkült. Ám annyi ilyet lehet sorolni, hogy arról két jogosítvánnyal rendelkező ember – tehát nem Karigeri, akinek a nyelvvizsgája mellett ilyenje sincs – akár egy napot is könnyedén el tudna beszélgetni. Aztán, mivel minden felújítás – amit, teszem hozzá, legtöbbször még a Tarlósék kezdtek volna el (félre is tettek rá pénzt), de ugye az újmúltban már ezt nem divat megemlíteni – elcsúszott, majd megdrágult, aztán annyira rájuk égett, hogy mindent egyszerre, ész nélkül kezdenek el. A felújítások jelentős részét meggyőződésem szerint egyébként azért húzták el, hogy az álmélkodó nép ne kösse majd a gonosz Tarlós-érához. Ennek aztán az lett a következménye, hogy minden érdemi út bedugult. Meg a nem érdemi utak melletti mentőpályák és a mellettük menő mentőösvények is.
A közösségi közlekedés és az autósok viszonya…
Évtizedek óta nyomatja a BKV – vagy BKK, nevezzük egyszerűen „tömegközlekedési” lobbinak –, hogy kérem, itt a közösségi közlekedés a jövő, s a csúnya, büdös, elavult autósok valójában az elmúlt évszázad/félévszázad gyermekei. Hiszen a csodálatos tömegközlekedés majd minden utat bejár, sőt „ojrópai” értelemben vetten lehet majd mindenhova eljutni rövid idő alatt kicsiny fővárosunkban. Beszállunk a buszba, s nemhogy boldogok leszünk, hogy eljutunk célunkhoz, de még a ruhánk is tisztább lesz, sőt a mosolyunk is sugárzóbb. Nos, ez egy kommunista relikvia, legyünk erősek. A kommunista rezsim ugyanis nem tudott ugyanolyan életszínvonalat biztosítani, mint nyugaton, autó nem volt, tehát akkor majd visz minket a busz (merthogy a villamossínre se volt pénz), a sz*rt meg cukrozni kellett, így ment bőszen a propaganda, mert pofázni mégiscsak olcsóbb, mint metrót építeni.
Aztán jött húsz év boldog együgyűség, amikor a népszerű Demszky alatt nagy büdös semmi se történt. (Azóta is álmélkodom azon a politikai teljesítményen, hogy húsz évet úgy húzott ki ez a derék Gábor, hogy minden alkalommal megígérte a 4-es metrót, majd újra megígérte és újra megígérte, és újra megígérte… és ezt mindannyiszor elfelejtették neki, sőt, mit elfelejtették, meg is választották, ötször…) No persze a tömegközlekedési lobbis pofázás az ment akkor is ötösre. Kicsit megfűszerezték azzal, hogy mindig valamit a meghatározatlan jövőben majd megépítettek, amit aztán mégse kezdtek el, hogy aztán kiderüljön, hogy el kell adni, rendszerint két fillérért. Végül ezt már a derék szavazók is megunták, s jött a Tarlós, kifizette az adósságot, befejezte a metrót, ezért aztán a hálás polgárok meg is választották helyette Karigerit.
Ezalatt ugyanakkor a tömegközlekedési lobbi propagandája mit se csitult – Tarlósék alatt se, ott legfeljebb halkult –, miszerint a modern ojrópai nagyvárosokban tömegközlekedni kell, az a jó és punktum. Nem vitatom a tömegközlekedés erényeit, ám a helyzet az, hogy a budapesti régió sajnálatos módon nemcsak a körúton belüli területből áll. Laknak ugyanis itt külső kerületekben is, sőt, vannak egész komoly települések, például Érd, Vác stb., ahonnan bejárnak. S hogy ne teljen el minimum két óra csak a bejárással, vannak olyan aljas polgárok, akik autóval járnak. Ezen aljas, gonosz, nemtörődöm polgárok azért járnak autóval, mert a tömegközlekedés nem alkalmas arra, hogy – vagy emberi módon, vagy emberi időben – beszállítsa őket munkahelyükre, vagy épp oda, ahova tartanak. Ezért aztán autóval járnak az ebadta pógárok. Persze el lehet merengeni azon, miért is bűn az, ha valakinek van egy autója – a mindenségit, még fizet is érte egy csomó sarcot a mindenféle áljogcímekre az önkormányzatoknak, meg parkolási társaságoknak, a teringettét neki –, de úgy tűnik, főpolgármesterünk (miniszterelnök-jelölt-jelöltünk) elhatározta, hogy mindenkit kiutál a városból, akinek kivan a négy kereke.
Hollik István meg ezt szóvá merte tenni. A bűne tehát az volt, hogy igazat mondott.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS