Halál, kegyes halál, élet végi szabad önrendelkezés, eutanázia – olyan nehéz és fájó kérdések, amelyekről nem szoktunk beszélni, pláne nem szélesebb perspektívában, kellő mélységben. Talán azért, mert ha nem érint éppen bennünket, szeretnénk minél távolabb tudni, ha pedig érint, akkor könnyebb sajnálkozva elfordulni, vagy a kegyes hazugság reményével továbblépni.
Dr. Karsai Dániel, a halálos betegségben szenvedő alkotmányjogász éppen ezekben a napokban zajló strasbourgi pere aktív társadalmi vitát váltott ki egy olyan kérdésben, amiről – mint fentebb írtam – még beszélni sem szeretünk… Legfőképp a közösségi médiában tapasztalható, mennyien alkotnak úgy felszínes véleményt, akár pro, akár kontra, hogy egyáltalán nem mélyültek el a témában, és képtelenek árnyaltabban viszonyulni hozzá. Az Akta című műsor erre vállalkozott: bemutatni a kérdés mélységeit, ítélet és állásfoglalás nélkül.
Összesen tizenhárom olyan embert szólaltattunk meg, akik mindannyian érintettek valamilyen formában, így véleményük – bármelyik oldalhoz is tartozik – releváns. A riportfilmet hossza miatt két részre bontottuk. Most az első részt láthatják.
Mindannyian félünk a haláltól. Talán nem is magától a létezés megszűnésétől, hanem az ismeretlentől, és attól, hogyan lesz vége. Vannak gyógyíthatatlan betegségek, amelyek esetében kevesebb ebben a képletben az ismeretlen, mert sajnos pontosan tudható, mennyire kegyetlen szenvedés vár az azt elszenvedőkre, hátralévő életük számunkra kimért utolsó időszakában. Vannak halálos betegek, akik megmentésére nincs esély, mert olyan kórt kaptak a sorstól, amelyben alulmaradt az orvostudomány. És amelyeknél az életvégi szenvedés is csak legfeljebb részben enyhíthető. Ráadásul akkor még csak a testi szenvedésről beszéltünk. A lelki kínok, a teljes kiszolgáltatottság, az emberi lét minden fizikai megnyilvánulásának elvesztése mindvégig tiszta tudattal pedig egy olyan állapot, amire legfeljebb a tudat kábítószerekkel történő lecsillapításával, eltompításával tudnak valamennyi enyhülést nyújtani. Ha beleképzeljük magunkat egy ilyen szenvedések elé néző ember életébe, ami még messze van a beleéléstől, a valódi átérzéstől, nehéz azt mondani, hogy elfogadhatatlan, ha az illető könyörületet kér. Nem többet, mint amit a szenvedő állatoknak megadunk, amikor segíteni már nem tudunk.
Lehetséges kérdés – keresztény ember számára magától adódik általában a válasz is –, hogy kitől kérhető az a könyörület. Kinek mondjuk, hogy “ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely”.
Vannak, akik emberhez méltatlan állapotról beszélnek, amit nem tudnak, nem akarnak felvállalni. És vannak olyan emberek, akik méltósággal vállalják a legnehezebb szenvedést, mert hiszik, hogy attól is kapnak és az által is adnak, tanítanak, tanúságot tesznek. Mikor kegyes és méltó a halál? Lehet esetleg mindenkinek igaza valahol, hiszen mégiscsak ott van az a bizonyos szabad akarat? Ember legyen a talpán, aki a kettő között őszinte, tiszta lelkiismerettel egyértelműen helyezkedni tud csak az egyik, vagy másik oldalra. Mert sokkal bonyolultabb a kérdés annál, semhogy kívülálló – és aki nincs benne ebben a döntéshelyzetben, az mindig az lesz – teljesen átlássa.
Riportunkban mindkét esetre lesz példa. Egyformán megrendítő és emberi.
Egyes európai országokban – köztük a legismertebb Svájc – biztosított az asszisztált öngyilkosság lehetősége, szigorú feltételek mellett, súlyos betegek egy szűk köre számára. Magyarországon az asszisztált öngyilkosság, illetve aktív eutanázia minden formája tiltott. Akik azzal jönnek, hogy az ilyen beteg, ha önrendelkezni akar, utazzon külföldre, és oldja meg úgy, aki nagyon akarja, vagy gondoskodjon más módon önmaga saját élete kioltásáról, az vélhetően nem ismeri az olyan betegségek természetét, mint példásul az ALS. Az ebben a betegségben szenvedők, azon a ponton, amikor olyan szenvedéssel élnek, amit már nem akarnak felvállalni, nem képesek megmozdulni és beszélni sem, így természetesen önállóan Svájcba utazni sem. Az oda való kijuttatás ugyanakkor már öngyilkosságban való közreműködésnek tekinthető, amit büntetnek a magyar törvények. Az ALS esetében ráadásul a kezelés visszautasításának lehetőségéről sem beszélhetünk, mint törvényben biztosított lehetőségről, hiszen a betegek nem kezelés hiányában halnak meg. Egészen a legvégéig, ami egy mesterséges lélegeztetés, nem is állnak életben tartó kezelés alatt. Amikor már igen, akkor pedig semmilyen módon nem tudnak kommunikálni, hiába tiszta a tudatuk még ott is, akkor is.
Karsai Dániel alkotmányjogász és négy hozzá csatlakozott személy, köztük három sorstársa és egy teljesen egészséges ember úgy döntöttek, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságán teszik mérlegre az élet végi szabad önrendelkezés ügyét. Nem kérnek többet, mint azt, hogy minden magyar állampolgár számára törvényileg adott legyen a lehetőség valóban rendkívüli helyzetben, szabadon életvégi döntést hozni. Karsai Dániel azt is hangsúlyozta, hogy nem mások által való halálba segítés az, amihez felhatalmazást kér; azt szeretné, ha saját hazájában maga tehetné meg, hogy törvényes módon fejezze be az életét, amikor az számára már elfogadhatatlan.
Egy ember drámája és annak fényében az egyik legszemélyesebb és legbelsőbb ügyünk, a halál, az élet befejezésének kérdése politikai üggyé vált. Talán ez az oka annak, hogy annyian valódi beleérzés nélkül, indulattal alkotnak véleményt akár pro, akár kontra.
Az Akta stábja kétrészes riportfilmet készített a témában, amelyben a lehető legtöbb szemszögből igyekszünk rávilágítani az emberi méltóság és halál párhuzamára. Egyetlen megközelítés, ami biztosan nem lesz ebben a filmben: politika. Az általunk megkérdezett orvosok is egyetértettek abban, hogy a társadalmi vita, ami Karsai Dániel ügyében kibontakozott, nem politikai, hanem emberi kérdés. Olyan emberi kérdés, ami messze túlmutat politikai hovatartozáson és törvényi rendelkezéseken.
Riportfilmünk első részében három ember történetét ismerhetik meg, megfelelő mélységben ahhoz, hogy valódi kérdéseket tehessenek fel önmaguknak és árnyaltabb képet adva gondolkodtassunk. Megismerhetik a strasbourgi beadvány mögötti ember dilemmáit, a tettei mögötti történések súlyát, amire – legyünk őszinték – jobboldali médiumon keresztül eddig nem volt lehetőség.
Greguss Sándor író, költő, tanúságtevő élete végének üzenetét özvegye, dr. Fodor Réka missziós orvos mondja el, olykor mellbevágó őszinteséggel. Grega, ahogy a családja barátai hívták, hat éve meggyógyult egy halálos betegségből, majd jött az ALS, amivel már nem is akart harcolni, egyfelől pontosan tudva a végét, másfelől elfogadva, hogy ezúttal hazatér. Dunavölgyi Erzsébet óvónő otthona négy falának rabjaként, már kerekesszékben, megindult kézbénulással számolgatja, mennyi idő van még hátra addig, amíg az ő értelmezésében életnek mondható az élet. Erzsébet nemcsak zavarba ejtő nyíltsággal beszél szenvedései természetéről, hanem a legnehezebb kérdésekre is választ adott, hogyan, kinek a segítségével és mikor vetne véget annak az életnek, ami addigra szerinte csak vegetációnak minősül. Végül az első részt a vallási aspektussal zárjuk, ami valljuk be, nemcsak hívő emberekben merül fel akkor, amikor felmerül a kérdés, ki olthat ki egy életet. Nincs orvos, akivel eddig beszéltem a témáról, ne hozta volna fel – ha istenhívő volt, ha nem –, hogy ember felett áll már a kérdés is… A szenvedés felvállalásának áldásairól és az ima erejéről Böjte Csaba ferences szerzetes beszél, aki számtalan embert segített át lelki támogatásával az utolsó nehéz órákon.
cdurmol
2023-12-29 at 12:01
Dr. Kiss Attilánénak. Egyetértenék, ha az életünk kezdetéről is mi dönthetnénk. De ha arról nem dönthetünk, akkor …
Dr. Kiss Attilánénak
2023-12-29 at 10:27
Megengedjük! Egyetértünk vele!
Csakhogy ezek az emberek pont mással akarjak kivitetni a szemetet, ahelyett, hogy elintéznék maguk még időben.
Vajon miért nem teszik meg?
Gesztenye
2023-12-29 at 10:21
Egy levél nyugtató és egy üveg alkohollal megoldaná a problémájukat még időben, de ők másra akarják hárítani a döntést és a végrehajtást is. Aljasságnak és gyávaságnak tartom amit csinálnak! Karsai Daniel így akar még életében híres lenni? Ő nem hős, hanem egy gyáva sunyi alak! Minden tiszteletem azoké, akik vinnyogás és világhírnév helyett maguk megoldották a bajukat!
Karsai Dániel egy gyáva, szar alak!
kanigunda
2023-12-11 at 20:24
Már más forumokon elmondtam de ismétlem.
Itt nem az a kérdés, hogy ha valaki halni akar akkor azt megtehesse hanem arról,
hogy a társadalom (és természetesen a tagjai) segédkezhessen-e kvázi bűnrészest
csinálva magából vagy sem. Ez számomra és talán sarkítva egy kényelmi téma, semmi
több.
Másodsorban beláthatatlan, hogy egy engedélyezés milyen kísérőfolyamatokat indíthat
el. Az élet egy veszélyes utazás és főleg nem játszik a fairness.
Carolus
2023-12-09 at 05:14
Ez elég furcsa cikk, mert “olyan, mintha?” az eutanáziát támogatná, miközben ez egy konzervatív értékrendű portál.
Maximálisan egyetértve az előttem írók többségével, az élet szent, Isten ajándéka, Ő adta és Ő veheti el. Erre mást kényszeríteni, különösen olyat, aki felesküdött arra, hogy “nem árt” önző és erkölcstelen, márpedig ezt kívánják elérni, ezért perlik hazánkat. Miért?! Mélységesen együttérzek velük, de ha meg akarnak halni, bár NE TEGYÉK!, azt megtehetik maguk is, ahhoz nem kell segítség. Elég csak nem levegőt venni egy percig, hiszen ugyanez történik ha valakit morfinnal egy kicsit halálbaadagolnak az eutanázia során, maximum, ha sokat fizet, adnak neki nyugtatót vagy altatót is, hogy álmában fulladjon meg, ne úgy, hogy tud magáról. De alapjában véve akár így, akár úgy, de megfullad.(Elborzasztó, hogy mit érezhet át az, aki a morfin miatt mozogni egyáltalán nem tud, semmit sem tud fizikálisan, nem működnek már az izmai, de érzi és tudja!!! hogy fuldoklik) A “fejlett” nyugaton már jelenteni sem kell, ha valakit így tesznek el láb alól egy-egy egészségügyi intézményben. Ezt akarják ezek az emberek is mérhetetlen keserűségükben? Inkább lebeszélni kellene őket erről, nem adni alájuk a lovat. Szívből kívánom mindannyiuknak, hogy épüljenek fel, legyen olyan orvosi terápia ami meggyógyítja őket! Értékesek, ne ilyen gonosz, sok-sok más ember életét és halálát megkeserítő dologgal foglalkozzanak!
Anna
2023-12-08 at 06:01
Gyógyszerészként kérek mindenkit, senki ne kérje tőlem,hogy kikeverjem azt a port.
Szabóné Kristóf Margit
2023-12-07 at 15:56
Amint kiderült Strasbourg nem dönthet ebben. Egyébként meg kell nézni mi történik Kanadában. Ott engedélyezték. Remélem Magyarország soha nem süllyed odáig, hogy orvosokat kötelezzenek a gyilkosságra. Éppen eléggé tönkretesz lelkileg magát az az orvos, aki vállalja a terhesmegszakítást. Nem is mindenki vállalja
Kemény kritika
2023-12-06 at 23:37
Mély együttérzésem azon életpàrti orvosok felé, akik munkájuk révén rá fognak kényszerülni az ölésre, ha ezt bármikor is bevezetnék. Remélem, hogy ott, akkor, a halálos injekció beadàsànàl nem két emberélettől búcsúzunk egyszerre: attól, aki ezt akarja, és attól, aki lelkileg fog beleroppani ebbe. Ha meg akar valaki halni, legyen bátor: tegye meg. Egyedül. Nem vihet a sírba vagy az élőhalott vegetàlàsba még egy embert. Mert annak az orvosnak is joga van az élethez és az emberi méltósághoz.
Vélemény
2023-12-05 at 18:20
Ez a vita nem arról szól, hogy az ember maga döntsön a saját életéről. Arról szól, hogy másvalaki öljön meg egy embert.
Intő példa Kanada, hova vezet a vörös vonal átlépése:
https://mandiner.hu/kulfold/2023/12/mi-vagyunk-az-into-pelda-miert-nem-szabad-engedelyezni-az-eutanaziat-dramai-figyelmeztetes-erkezett-kanadabol
csakafidesz
2023-12-04 at 15:10
Dr.Kiss Attiláné 2023-11-28 at 13:24
“Engedteesék már meg, hogy életemről és annak elmúlásáról szabadon, minden befolyástól mentesen szabadon dönthessek.”
————————————————————————————————-
“Én életem”.. Nem, nem a tied. kölcsönbe kaptad!
Kiss Katalin
2023-11-29 at 14:15
Mindenki a saját nézőpontját hangsúlyozza. Pedig itt csupán a saját nézőpont számít. Ebbe az állam nem szólhat bele. Hogy ki segít neki, akár egy kocsival abban, hogy pl. Svájcban meghaljon- ebbe törvényileg nem szabadna tiltással belenyúlni. Álságos dolog ez.Azonkívül nem lehet ezt kívülről megítélni. Majd ha ott leszel, akkor menjen a nagy ideológikus szöveg.
Logikus
2023-11-28 at 19:24
Abból kell kiindulni, hogy az élet a legszentebb, mert abból mindenkinek csak egy van!
Álságosnak tartom az eutanázia melletti kiállást, mert azt látom, hogy ilyet csak azok kérnek, akiknek sem a saját sem a mások élete nem számít.
Pl nekem két nagyszülőm is rákos volt. Abból az egyiknek 3 félre rákja volt és egy rakás más betegsége, ergo a végstádiumban már morfiumot kaptak a fájdalmaikra, de hívő keresztyén emberként egyik sem mondta soha még a legnagyobb kínok között sem, hogy neki segítsünk a meghalásban! Tisztában voltak azzal, hogy az életet ajándékba kapták, és aki adta majd vissza is veszi, amikor eljön az ideje.
Méltósággal viselték a fájdalmaikat és nem menekülni akartak belőle. Példaként állnak előttem azóta is, alázatból, méltóságból, és emberségből…
Szóval én első kézből vagyok tisztában a helyzettel és nekem senki ne akarja beadagolni, hogy az jó, ha valakit a halálba segítünk!
Sas
2023-11-28 at 16:06
de az-Isten-bizonyos értelemben-bennünk van.Hívő.-pl.Logoszként is.
Hívő
2023-11-28 at 15:30
Kedves Füssy Angéla
“Lehetséges kérdés – keresztény ember számára magától adódik általában a válasz is –, hogy kitől kérhető az a könyörület. Kinek mondjuk, hogy “ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely”.”
Ugye egy virtuális, költői kérdés volt? Mert ha nem, akkor az szégyen és gyalázat egy magát jobboldali, keresztény, konzervatívnak – ki kell választani a megfelelőt – mondó zeitungban ezt a kérdést felteszi.
Egyetlen válasz van: az életet Istentől kaptuk, csak Ő veheti el. Ellenkező esetben minden közreműködő “One way ticket”-t vált a végső időkbe.
Hívő
2023-11-28 at 15:24
Dr. Kiss Attilánénak
Akkor egyszerűen öngyilkold meg magad, és ne mástól várd a gyilkolást.
xy
2023-11-28 at 14:49
Ki fogja felmenteni a “kegyes halált hozót” jogilag és erkölcsileg a gyilkosság vádja alól ? Ki dönti el, hogy a “kegyes halál” esetéről van-e szó, vagy csak a “terhet jelentő nagyit” segítette át a túlvilágra a rokonság, egy kis kenőpénz fejében ? Miért nem “tökéletes módszer” erre a morbid problémára az öngyilkosság ? Miért kellene áttestálni a “halál terhét” az államra és/vagy egy végrehajtó személyre ?
Sas
2023-11-28 at 13:53
a nyugati hülyeséget mindenféleképpen kerülni kell-józan-magyar törvény kell.
Natrix
2023-11-28 at 13:47
Dr. Kiss Attilánénak, szeretettel. Az ember majdnem szabad akarattal rendelkezik. A léte kezdetéről természetesen nem. Amíg térben és időben létezik, azaz “itt”van, használhatja a szabadságát, bűn terhe alatt bármit megtehet, amire képes. Enyhén szólva helytelen, ha tetteihez bűntársat, vagy társakat keres. “Aktív eutanázia” = kegyes, de mégis kivégzés, de még az abortusz is, nem orvos, hanem hóhér feladata.
Dr.Kiss Attiláné
2023-11-28 at 13:24
Engedteesék már meg, hogy életemről és annak elmúlásáról szabadon, minden befolyástól mentesen szabadon dönthessek.
natrix
2023-11-28 at 13:01
lehet vitatkozni az egyéni létről, szabadságról, de nem érdemes. Kell lennie egy szilárd pontnak, amihez a “hozott” törvényeknek is alkalmazkodniuk kell, ami szent. Ez a LÉT, ami szent, aminek kezdetéről em mi rendelkezünk. Sem egyénileg, sem pedig társadalmilag. A végéről van szabadságunk, bizonyos fokig. Kedves Bauer Úr. Nem feltételezem Önről, hogy olvasott egy bizonyos HADAMAR nevezetű német város kórházáról, ahol a második világháború során TÖMEGESEN végeztek eutanáziát, kegyesen, gázkamra segítségével. A hamvakat a hozzátartozóknak kegyesen hazaküldték. No, meg a még feleslegesebb emberek tömeges eutanáziájáról, más néven “Endlözung”-járól. Ideje utána nézni. Viszonylag egyszerű precedenst csinálni, ebből “jogot” kreálni. Mindenkinek van földi végzete. Böjte Csaba testvér meg tud olyan létről (öröklét), amit nem lehet megúszni. Nem jó az ilyenekről vitatkozni, főként háborús időkben, azaz most (sem).