Fenyő-gyilkosság: Gyárfás Tamás csak járulékos vesztesége a politikától átszőtt sajtóhatalmi harcnak?
Most hogy jogerős ítélet született Fenyő János 1998-as meggyilkolásának ügyében, a móri mészárlás miatt első körben zajlott per ötlik fel. Ott Kaiser Edét életfogytiglani fegyházra ítélték jogerősen. A bizonyítékok teljes körű lánccá álltak össze a rendőrség, az ügyészség, majd a bíróság számára. Aztán kiderült, mégsem Kaiser volt a bűnös a nyolc ember megölésében. A bizonyítékok alapján lehetett volna ő is, de mégsem. Gyárfás Tamást jogerősen 7 év börtönre ítélték Fenyő János meggyilkoltatása miatt, de ha alaposabban elmélyülünk az ügyben, felmerülhet bennünk, a bizonyítékok alapján lehet, hogy ő volt. De más nem lehetett? És mi köze mindehhez a politikának?
Mindenki, aki a '90-es években így, vagy úgy benne volt a politikában, a fehérgalléros világban, illetve az akkori bűnüldözők jó része is, ma már azt mondja: Fenyő János 1998. február 11-i meggyilkolásának politikai okai voltak, az addig példa nélküli gyilkosság a hatalmi harc része volt. Szűkebben rámutatva a harctérre, sajtóhatalmi harc része volt az egyik nagy sajtóbirodalom, a VICO korlátlan ura, Fenyő János likvidálása a Margit utca - Margit körút sarkán.
Az MSZP-SZDSZ Horn Gyula vezette kormánya időszakáról van szó. A sajtó birtoklása alapvető kérdés volt a baloldal számára, a jobboldal ekkor még labdába is alig rúghatott. A magyar sajtót három főszereplő uralta. Megjegyzés: akkor még csak nyomtatott sajtó működött Magyarországon.
Fenyő János, a VICO Rt. korlátlan hatalmú ura egyebek mellett a Népszavát és a Nők Lapját is birtokolta, több más kisebb lap mellett. Ő teljes mellszélességgel Horn Gyula miniszterelnök támogatója volt, ám a háttérben inkább az SZDSZ felé orientálódott, majd 1997-től egyre inkább jobbra tolódott, felmerült benne, hogy választási pártot alapít, amit betol jobbközépre. Ezelőtt azonban még elhatározta, hogy saját tévét gründol. Rástartol a Gyárfás Tamás érdekeltségébe tartozó NapTV-re.
A NapTV, benne a Napkelte című politikai műsorral egyedülálló volt még 1994-95-ben. Naponta adták egymásnak a kilincset a baloldali politikusok, főleg a szocialisták, mivel Gyárfás Tamás azt gondolta, hogy az MSZP-SZDSZ-es kormányban a szocialisták az erősebbek. Ez pedig azt jelentette számára, hogy az MSZP támogatásával nyerheti meg gazdasági hatalmát a NapTV hirdetésein keresztül. Nem gondolta rosszul.
Fenyő Jánost is inkább a NapTV-ben rejlő gazdasági erő izgatta, mint a tévézés maga, na és a tévéújság. Fenyőnek a Vicóban komplett lapcsoport állt a rendelkezésére a Nők Lapjától a Népszaván át a Buci Maciig. Gyárfásnak volt a Színes RTV nevű műsorújságja, sportnapilapja, Nap TV-je, Fenyő pedig műsorújságot és tévét akart. A Színes RTV-t meg is szerezte, a Nap TV-be pedig egy cégen keresztül bevásárolta magát. Gyárfásnak két évébe tellett a televízió visszavétele.
Miért ölette volna meg Gyárfás Fenyőt, amikor visszakapott mindent?
Az elsőfokú perben részletesen taglalt, 1994-ben kezdődött gazdasági háborút végül Gyárfás nyerte 1996-ban.
Itt álljunk meg egy szóra. Miért is kellett volna Gyárfásnak megöletnie 1998-ban üzleti ellenségét, akivel választott bíróság előtt kiegyezett 1996-ban és visszakapta a NapTV-t? Ezt a kérdést meg sem hallotta egyik bíróság sem.
Visszatérve Gyárfáshoz, kétségtelen, hogy a Napkelte műsorán keresztül rendszeres kapcsolatban állt Horn Gyulával és kormánya mindegyik tagjával, mint ahogy aztán 2002-től a Medgyessy-féle, majd a Gyurcsány-féle kormánytagokkal, illetve kormányfőkkel.
Princz Gábor erősebb volt, mint Fenyő János?
A média harmadik szeletét Princz Gábor, a Postabank Rt. vezére uralta, egyebek mellett a Magyar Nemzet birtoklásával. Princz tekintélye a Horn-kormány idején a Postabank-pánikig megkérdőjelezhetetlen volt. Hatalmának jellemzője a mára már a politikai legendárium részévé vált történet arról, hogy Horn Gyula előszobájában rendre két bankár és egy vállalkozó várakozott bebocsátásra, egyeztetésre. Az egyik bankár Princz Gábor, a vállalkozó Fenyő János volt.
Mivel az utóbbi elhatározta, hogy médiaérdekeltségeit tovább bővíti, így egyenes út vezetett a Postabank-vezérrel való ellenségeskedésig.
Princz Gáborral gyakorlatilag Gyárfással párhuzamosan háborúskodott Fenyő János. Fenyő a médiaterjeszkedést hitelből tervezte, ám Princz Gábor, a Postabank elnöke politikai nyomásra sem adott hitelt. Horn Gyula környezete úgy tudta, maga a miniszterelnök tiltotta meg a hitel nyújtását.
A Princz-érdekeltségű Magyar Nemzet Fenyő viselt dolgairól cikkezett, a Népszava pedig arról, hogy a Nap TV Angol utcai építkezése során visszaigényelt áfa miatt a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság hallgatta ki Gyárfást. A Népszava össztüzet zúdított Princzre is, például hetekig cikkezett arról, hogy hamis egymillió forintos Postabank-értékpapírok bukkantak fel.
Fenyő bizalmasa és pszichológusa, Perczel Tamás közben az ÉS-ben fejtette ki kritikai gondolatait a helyzetről, természetesen Fenyő mellett állva.
Perczel főnöke, barátja, „kezeltje” 1998. februári megölése után aztán tucatnál is több órát beszélt Brády Zoltánnak, a Kapu főszerkesztőjének Fenyőről, illetve arról, hogy Horn Gyuláék hogyan engedték el Fenyő János kezét, valamint hogy leginkább kiknek állt érdekében megöletni őt. Perczel Gyárfás Tamást, Princz Gábort és Székely Herbertet nevezte meg.
Utóbbi kettőt gyorsan kiejtették a lehetséges megbízók közül, a miértre a válasz leginkább a politikában keresendő. Perczel Fenyő megölése után egy héttel az ÉS című hetilapban közölt egy írást arról, hogy Fenyő meggyilkolása mögött politikai okok állhatnak.
Horn Gyula elengedte a kezét Fenyő Jánosnak?
Fenyő János kellemetlenné vált az uralkodó baloldal számára, többen állították, maga Horn Gyula engedte el a kezét, amikor értesült róla, hogy a jobboldali ellenzéket akarja támogatni az 1998-as választásokon.
Valaki meghallhatta Horn Gyula kijelentését? Egyre többen mondják, írják a közösségi oldalakon, jogerős ítélet ellenére sem tudjuk, hogy tulajdonképpen miért ölették meg Fenyő Jánost.
A jogerős ítélet szerint Gyárfás a köztük dúló gazdasági háború miatt, ám az ítéletek ezer sebből véreznek, komoly jogászok állítják, nincs bizonyítva, hogy Gyárfás ölette meg Fenyő Jánost. Mindenesetre egy verzióként felfogható, hiszen a vádiratban szereplő bizonyítékok, ítéleti tényállás arrafelé mutat, hogy akár így is történhetett: Gyárfás valamikor 1997-ben megbízta Tasnádi Pétert, hogy ölesse meg Fenyőt, amit Tasnádi elvállalt, de saját bevallása szerint nem hajtott végre.
Az csak nyilván kukacoskodás, hogy a perben kiderült, minden tanú arról beszélt, Tasnáditól magától tudta meg, hogy milyen megbízást kapott.
Miután Tasnádi nem hajtotta végre, Gyárfás megbízta Portikot, hogy ölesse meg Fenyőt, amit Portik meg is tett, Jozef Roháccsal megölette a VICO urát.
Az nincs bizonyítva, hogy mikor, hogyan bízta meg Gyárfás az akkor éppen a hatóságok elől az olajos ügyek miatt bujkáló Portikot, és hogy Portik mennyi pénzt kapott mindezért. A pénzt mindig imádó Portik nyilván nem Gyárfás két szép szeméért vállalta a megbízást és intézte el, miközben végig az USA-ban volt. (Erről állítólag FBI-jelentés is van, mivel figyelték az Energol igazgatóját.)
Miért nem vizsgálták Princz Gábor lehetséges szerepét?
A Fenyő-gyilkosság miatt több részletben zajló nyomozás során rendre közbeszólt a napi politika. Kovács Lajos például arról beszélt, hogy többször megakasztották a Gyárfás Tamás utáni nyomozást. Ugyanakkor elismerte azt, hogy amikor Gyárfásra irányult a figyelmük az összes többi verzió vizsgálatát abbahagyták. Így a Princz Gábor utáni nyomozást is. Talán csak nem politikai nyomásra?
Princz ugyanis még Fenyő Jánosnál is befolyásosabb résztvevője volt a sajtópiac vadkapitalista felosztásának.
A bank pénzére támaszkodó Princz komoly gazdasági és politikai befolyást szerzett. Horn Gyula szocialista miniszterelnökkel baráti kapcsolatot ápolt, miközben a Postabank VIP-listáján az SZDSZ és az MSZP számos politikusa, valamint újságírók sora, rendőri és titkosszolgálati vezetők szerepeltek, akik kedvezményesen, akár soron kívül is jelentős összegekhez juthattak a banktól. Ugyanakkor valamennyi parlamenti pártot is támogatta valamilyen formában, ám leginkább az MSZP és politikusai profitálhattak a jó kapcsolatból.
Az Új Magyarország című napilap szerint akkori áron 100-120 millió forintot ért az a Remetehegyi úti ingatlan, amely Horn Gyula tulajdonában állt, és amelyhez a miniszterelnök a Postabank Invest révén jutányos áron jutott hozzá. A kormányfő előző, Újpesti rakparton lévő lakása pedig annak a kivitelező cégnek, a Dóm Rt.-nek a tulajdonába került, amely a Remetehegyi úti házat építette. Horn tagadta a postabankos támogatást, szerinte a telek megvásárlását és a villa felépítését a családja tulajdonában lévő két belvárosi lakás eladásából, valamint a család megtakarításaiból fedezték, és a lakások eladásával, valamint a családi ház építésével összefüggő adózási kötelezettségeinek eleget tett.
A Postabank-vezér ugyanakkor bőkezű mecénásnak bizonyult, irodalmi művek kiadását támogatta. A Postabank szponzorálta az 1996-ban bemutatott A három testőr Afrikában című, Bujtor István rendezte filmet, amelyben Princz a bankárt alakította, de az FTC-t is szponzorálta. Ugyanakkor felépíttette a rendőrségnek a Teve utcai székházat, cserében a Postabanké lett az ORFK Széchenyi-hegyi, valamint a BRFK Deák téri épülete, telekkel együtt milliárdos értékek. Princz saját médiabirodalmat is létrehozott. A Postabank adta ki a Magyar Nemzetet, a Kurírt, a Világgazdaságot, a Pesti Műsort, a Szabad Földet, a Tallózót, a Magyar Narancsot, a Beszélőt, a Nemzeti Sportot, a 168 Órát és több megyei napilapot is.
(MTI Fotó: Nándorfi Máté)
Postabank-csőd és Princz Gábor bukása
1997. február 28-án azonban beütött a csőd. Egy biztosítótársaság tisztviselője indította útjára azt a körlevelet, amelyben a Postabank közeli napokban várható csődjére figyelmeztettek – a tisztviselőt később a bíróság felmentette. A hír nem volt igaz, a Postabank ekkor még nem volt csődben. A levél kiszivárgott, a pánikba esett betétesek pedig megrohamozták a Postabank fiókjait, és néhány nap alatt 70 milliárd forintot vettek ki, megrendítve ezzel a pénzintézetet, és magát Princz Gábort is. Bíróság elé állították, ám három és félmillió forint büntetéssel megúszta. A hatalma azonban odalett. A sajtóportfoliót is kihúzták alóla.
A Postabank 1997. február 28-án dőlt össze. Nem tudjuk, volt-e és ha igen, mekkora része ebben Fenyő Jánosnak. Akit 1998. február 11-én lőttek le. Ha lett volna, a nyomozás nyilván kiderítette volna. Hogy nem volt nyomozás, illetve gyorsan abbahagyták, miután Gyárfásra fókuszáltak? Részletkérdés.
Persze adott a kérdés, ha ezt a verziót fogadjuk el és Princz Gábornak - feltéve, de meg nem engedve - köze volt Fenyő megöletéséhez, mi volt az ok, amiért megtörtént, ami megtörtént. Azt tudjuk, hogy nem nyomoztak utána.
Végül visszatérve Gyárfás Tamás jogerős elítéléséhez: amennyiben ő volt a felbujtója Fenyő János meggyilkolásának, a 7 év börtön nagyon kevés, ám ha nem ő volt, akkor meg nagyon sok.
Gyárfás Tamás valóban csak járulékos vesztesége a politikától átszőtt sajtóhatalmi harcnak?
Megtudjuk-e valaha, hogy pontosan mi, miért és kinek az érdekében történt?
Kiemelt kép: Gyárfás Tamás (Fotó: Hatlaczki Balázs)