Csak a szemléltetés kedvéért, ha ma Lakatos Márk megkívánna egy heteroszexuális énekes fiúcskát, de az nemet mondana, akkor abból különösebb erőlködés nélkül le tudnák vezetni bizonyos szellemi műhelyekben, hogy az illető oroszpárti, és Putyin zsoldjába állt. Kb. így kell elképzelni a woke logikát. És ez a woke logika kezd nagyon kikopni az amerikaiak körében. Az irányított médiában természetesen ezt gondosan kozmetikázzák, de a mérhető fogyasztási szokások sokkal letisztultabb képet mutatnak. Ilyen például a Spotify, ahol Ben Shapiro woke-ellenes rapje felfalta a teljes mezőnyt. De erről árulkodik a TikTok, az X, és az egyéb hellyel-közzel woke kritikát megtűrő platformok fogyasztási szokása is. Snoop Dogg Trumpot méltató szavaival pedig egy újabb falat törhet át az államokban.
Az egész Eminemmel kezdődött. A detroiti rap legenda nagyjából olyan kényszeresen próbálja bizonygatni, hogy nem rasszista, mint Toroczkai, hogy nem fideszes. Eminem karrierje épp annak köszönhetően robbant akkorát, mint egy termonukleáris bomba, hogy nem volt hajlandó tudomásul venni a társadalom aktuális elvárásait, ő volt az amerikai rap nagyszájú, főhőse, akit hetente vádoltak meg homofóbiával, és aki ribancnak nevezte Hillary Clintont, miközben Amerikát rendszeresen emlékeztette neoimperialista viselkedésére, és negédes képmutatására. És az említett kényszeres bizonygatásából levezethető, hogy végül az elsők között hunyászkodott meg a woke-ista BLM nyomására, és kezdett el demagóg demokrata mantrákat rappelni Trumpról a megválasztását követően, sőt még nukleáris holokausztról is delirált pár sort. Mivel Eminemet a teljes amerikai zeneipar minden idők egyik legjobb rapperének tartja, nem csoda, hogy sokan kezdtek igazodni álláspontjához, és akarva-akaratlanul a woke szépen, lassan rátelepedett a leglázadóbb zenei irányzatra.
Mindez Magyarországon kicsit korábban kezdődött – ahogy arról sokszor sok helyen részletesen is beszéltem már – a 666, vagy fedőnevén 444, a Rapháború című sorozatukkal szépen bezsákolták a műfaj szerelmeseit, akik tulajdonképpen a követőbázisuk alapját adták, az akkor még teljes érdektelenségben vergődő “mi is itt vagyunk, főnök” lapnak, hogy aztán teljesen kiwoke-olják az egész szubkultúrát. Innen eredeztethető, hogy a műfaj, ami a család, a vallás, vagy a nemiségek tekintetében kőkonzervatív álláspontot képviselt a kezdetektől, és az alsó-középosztályból gyűjtötte hallgatóságát, elkorcsosodott és egy csapásra az egyetemisták és a budai fiatalok favoritjává avanzsált.
Mindeközben azt láthatjuk, hogy az USA-ban ha a zeneipart sikeresen meg is szállta ez a szellem, a hallgatóságot nem sikerült teljes egészében. Ahogy korábban említettem, a woke-kritikus slágerek megállíthatatlannak tűnnek, és a Trump mellett kiállások is egyre gyakoribbak a szakmán belül. Voltak legendás előadók, mint pl. 50 Cent, aki mindvégig ellenállt a nyomásnak, de az olyan nézőpont változások, mint a nagy Trump kritikus Snoop Doggé, egy egészen új trendnek az előfutárai. Itt szeretném rögzíteni, hogy nem tartozom azok közé, akik azt gondolják, hogy a republikánusok majd elhozzák a világbékét, és megmentik az emberiséget. Én inkább ahogy a woke-ot, úgy a várható republikánus fordulatot is egy előre megtervezett lépésnek tartom a sakktáblán, de kétségtelen, hogy egy kis reménnyel tölt el, ahogy a woke-al szemben ébredezni látszik Amerika.
Itthon viszont marad a Woke-Hop. Ennek egyik oka lehet, hogy míg az amerikai szórakoztatóipar jóval polarizáltabb, a magyar eléggé egyhangú. Bár a magyar hip-hop nagy veteránjai mindvégig semmibe vették a wokeizmust, a feltörekvő előadók helyzete jóval nehezebb. Néhány üdítő kivételtől eltekintve, ha manapság egy magyar előadó kezd karriert befutni, annak előbb-utóbb be kell fáradnia a Partizán-Telex-444 trió valamelyikéhez, és meg kell vallania hűségét a nyugati világot kétharmaddal uraló szellemnek, vagy kulloghat szépen vissza a YouTube-ra. Szóval míg az amcsi woke-hop letűnőben, addig a magyar éppen megszilárdulni látszik.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS