Az Egyház Donald Trumpja akcióban

A máltai óvszerbotrányon feszült újra egymásnak a katolikus Egyház Ferenc pápához köthető liberális szárnya és a hagyományhű bíborosok. A történet hátterében valójában sokkal nagyobb horderejű ellentét húzódik az ingyenes óvszerosztogatás kérdésénél, Málta viszont fontos helyszíne lehet a belső egyházi feszültség eszkalálódásának. Az ottani egyház annyira beállt a reformpápa mögé, hogy szembement a dogmatikával is, a másik oldalon viszont az idei év Raymond Burke-ről szólhat – arról az emberről, aki Ferenc pápa legerősebb bírálója.

A konfliktus legújabb fejezetének kirobbanása közvetlenül ahhoz az esethez kapcsolódik, hogy a Máltai Szeretetszolgálat ingyenesen osztogatott óvszereket Mianmarban (régebbi nevén Burma). Az óvszerosztogatást ugyanis nem hagyta jóvá a Máltai Lovagrend, ezért a rend nagymestere, Mathew Festing kirúgta az esetért felelősnek tartott kancellárt, a pápa viszont a nagymestert buktatta meg. Az óvszerhasználat ügye liberális világi paradigmából nézve önálló kérdésnek számít, az ezzel kapcsolatos egyházi álláspont viszont logikus teológiai következmény, így a teológiai alapok átírása nélkül nem is módosítható. A két nézet elvileg összeegyeztethetetlen egymással, mivel teljesen különböző világképből és berendezkedésből fakadnak. És éppen ez a katolikus Egyházon belüli konfliktus gyökere. Ferenc pápa ugyanis a liberalizáló törekvések élére állt, míg vele szemben ott vannak azok a bíborosok, akik szerint nem létezik konzervatív és liberális Egyház, csak az eredeti tanokhoz ragaszkodó Egyház vagy eretnekség. Ezek a bíborosok pedig napról napra erősödnek.

Az Egyház minden kérdésben a teológiai alapvetések mentén alakítja ki az álláspontját, így az nem váltogatható ötletszerűen. A zsinatokon dönthetnek ugyan bizonyos módosításokról, de az alapok több, mint ezerötszáz éve változatlanok, hiszen egy olyan rendszerről van szó, amelyben minden mindennel összefügg, és így alkot következetes egészet. Az óvszerkérdés ebben a paradigmában nem önmagában áll, hanem elvezet egészen a házasság szentségéig, és az egész életre tett esküt a katolicizmus így is értelmezi. Ennek egy-egy vonatkozásán nem lehet változtatni, csak az egészen – amivel Ferenc pápa folyamatosan próbálkozik is.

„A pápa nem professzionális teológus”

Ezt Gerhard Müller, a Vatikáni Hittani Kongregáció vezetője mondta róla, Ferenc azonban ennek ellenére olyan kérdéseket feszeget, amelyeknek nem kikerülhetőek az áttételes teológiai vonatkozásai. A házasság, illetve a család kérdését nem először hozza be az egyházi viták középpontjába a pápa, noha úgy tűnik, nem feltétlenül így tervezte. A jelek szerint sokkal inkább fű alatt, illetve a médiában kivívott celebségére és az Egyházon kívüli tömeg szimpátiájára támaszkodva próbálja keresztülvinni az ún. reformokat. Erre volt példa a 2014-es és a 2015-ös családszinódus, amelyen az újraházasodottak áldoztatását próbálta elérni a reformpárti bíborosokkal együtt – például a média útján elterjedt álhírekkel –, de ez fennakadt a többség tiltakozásán.

Ferenc pápa gyanakodva figyeli a bírálóit (fotó: AP)

A sikertelen reformkísérletet követte hamarosan az Amoris Laetitia című pápai enciklika, amely a hivatalos álláspont szerint a szinódusok eredményén alapul. Január közepén azonban kiderült, mindez nem Ferenc pápa újdonsült aggodalma attól, hogy az újraházasodottak kívül rekednek az Egyházon, hanem egy jóval régebbi program újbóli felmelegítése. A washingtoni Katolikus Egyetem professzora, Michael Pakaluk kimutatta, hogy az Amoris Laetitia vitatott 8. fejezetének több részét Victor Manuel Fernández egykori Buenos Aires-i érsek 1995-ös írásából másolták át. A jelzett időben Jorge Bergoglio, a későbbi Ferenc pápa ugyanott volt segédpüspök, ma pedig tanácsadóként tartja maga mellett egykori feljebbvalóját.

De mi a baj az Amoris Laetitiával?

A 2016 áprilisában kiadott pápai enciklika tovább szította a feszültséget a Vatikánban, mert más módon – de ismét az egyházszervezetet megkerülve – próbálja elérni a két családszinóduson meghiúsult célt. A dokumentum komoly teológiai és gyakorlati kérdéseket vet fel, ezzel kapcsolatban négy bíboros levélben intézett kérdéseket a pápához az egyházi eljárásnak megfelelő módon, ún. dubia formájában. Erről itt adtunk hírt bővebben.

A dubiát megfogalmazó bíborosok egyike az amerikai Raymond Burke, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció korábbi tagja. A bíborosi testület tekintélyes része – vele együtt harminc bíboros – fogalmazott meg aggodalmakat az Amoris Laetitiával kapcsolatban még annak megjelenése előtt, ami azért is fontos, mert a média csupán egy ultrakonzervatív, apró csoportosulás túlreagálásaként tálalja az ügyet. Athanasius Schneider, a hagyományhű csoportot erősítő kazahsztáni püspök a LifeSiteNews hírportálnak tavaly júliusban adott interjújában elmagyarázta, hogy

az aktív házasságtörők szentáldozáshoz való járulásának lehetővé tétele három katolikus szentséget gyaláz meg: a gyónás, a szentáldozás és a házasság szentségét. Schneider püspök január közepén másik két főpásztorral együtt »lelki keresztes hadjáratot« indított, sürgetve Ferenc pápát, hogy »félreérthetetlenül vonja vissza« azokat a lelkipásztori irányelveket, amelyek aláássák a hitet.

Athanasius Schneider kazahsztáni püspök (fotó: amazonaws.com)

Wilfrid Napier dél-afrikai bíboros a liberális protestáns egyházak jelenkorban megfigyelhető összeomlására hívta fel a figyelmet, amelyet felgyorsított a keresztény hit és gyakorlat kulcsfontosságú elemeinek elhagyása. Erre hivatkozva inti óvatosságra szinódusi ügyekben saját katolikus Egyházát is, mondván Ferenc pápa Amoris Laetitia című buzdítása logikusan oda vezethet, hogy a poligámiában élők is hozzájuthatnak a Szentáldozáshoz. Az Amoris Laetitia lehetséges hatására szemléletes példa a Máltai Katolikus Egyház, illetve az ottani püspöki kar 2017 januári, erre az enciklikára hivatkozó hivatalos útmutatása. Eszerint még úgy is engedélyezik a házasságtörésben élők áldoztatását, hogy elismerik, ez ellentétes mind a katekizmussal, mind II. János Pál pápa Familiaris Consortio című útmutatásával. Röviden: a máltai püspökök nyíltan szembemennek az Egyház alapjaival, és mindezt a pápa hallgatólagos beleegyezése mellett teszik.

Ferenc pápa sakkozik az emberekkel

Amellett, hogy Ferenc pápa módosítana a teológiai alapokon, azt is többször leírták már róla, hogy módszeresen elhallgattatja, illetve áthelyezi a bírálóit. Ebbe a képbe illeszkedik a cikk elején említett máltai eset, de ez a magyarázata annak is, hogy Raymond Burke miért csak korábbi tagja az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációnak. Onnan 2016 novemberében Ferenc pápa mozdította el, feltehetően elsősorban azért, mert nyíltan figyelmeztetett a pápai enciklika ellentmondásaira.

Kettejük viszonya azonban már ezt megelőzően sem volt felhőtlen. XVI. Benedek idején Burke bíboros még vezető szerepet játszott az Egyházban, Ferenc azonban amint pápa lett 2013-ban, visszahívta őt a püspökök kiválasztását felügyelő Püspöki Kongregációból, 2014 novemberében leváltotta az Apostoli Szignatúra (az egyház legfelsőbb bírósága) prefektusi tisztségéből is, és kinevezte a Máltai Lovagrend patrónusának. A lovagrend patrónusa egy jellemzően visszavonult bíborosok által betöltött protokolltisztség, azaz ezzel minden bizonnyal parkolópályára akarta tenni Burke bíborost.

A hagyományhű bíborosok és a Ferenc pápa-vezette reformisták ellentétét ábrázoló karikatúra (forrás: facebook.com)

Egyházi és politikai vonalon is konzervatív megújhodás

A pápa és Burke bíboros közti ellentét azonban az elmondottaknál is mélyebb gyökerű. Raymond Burke az Egyházon belüli tradicionalista megújhodási mozgalom vezéralakja, aki nyíltan beszél az Egyház belső problémáiról is. Ez a mozgalom az 1563-ban lefektetett liturgia méltóságának visszaállítását, a pap mint férfias vezető szerepének fontosságát, valamint a férfi és női szerepek helyreállítását hirdeti. Ezekből fakadóan élesen szemben áll a pápa által szorgalmazott liberalizálással. A két törekvés egyaránt a jövő Egyházát szeretné kialakítani, ám beszédes, hogy míg az utóbbi évtizedekben, az egyre szabadelvűbb egyház hívei gyorsuló ütemben fogynak, a tradicionalista mozgalom Európa és Észak-Amerika egyetlen olyan vallási csoportosulása, amelyben mind a hívek, mind a papi hivatások száma emelkedik.

Az idei év ritka eseményt hozhat, hiszen utoljára 1330-ban történt meg, hogy a pápát hivatalos egyházi eljárás keretén belül kijavítsák, mert a magánvéleménye szembemegy az Egyház által elfogadott dogmatikával. Burke bíboros várhatóan vezéralakja lesz ennek a folyamatnak, miközben már nem elhanyagolható világi támogatás is áll mögötte. Szombaton zajlott Washingtonban az abortuszellenes Menet az életért, amelyen évek óta óriási tömegek vesznek részt, a média viszont hallgatott róla. Idén azonban Donald Trump amerikai elnök határozott támogatásáról biztosította a minden korábbinál nagyobb tömeget és nagyobb médiafigyelmet elérő rendezvényt, Mike Pence alelnök pedig beszédet is mondott. Raymond Burke – akit a progresszív katolikus sajtó az Egyház Donald Trumpjának nevez – ennek a szervezőitől kapott Az életért kitüntetést a családokért tett erőfeszítéseiért.