Egy dráma közepében élek, én és a Közel-Kelet egész keresztény közössége – mondta beszédében a hazánkba látogató III. Ignác József, a szír katolikus egyház vezetője. Elmondta, százezrek haltak meg, mire Németország megnyitotta határait, arról azonban Nyugaton keveset beszélnek, miért nem kezdtek hasonló bevándorláspolitikába a környező arab országok. Arról is beszélt, amikor a nyugati hatalmak végre kimondták, hogy erőszakos demokráciaexportjukkal sok rosszat tettek Szíriának, azt is olyan hangnemben tették, mintha nem százezrek pusztultak volna el, hanem a háború valami kis kaland volna. Hangsúlyozta, az USA 14 éve avatkozott be Irakban, és ott azóta is káosz uralkodik, nem tudta megvalósítani a békés építkezést, amit ígért. Kiemelte, a nagyhatalmaknak be kell fejezni a lázadók katonai és pénzügyi támogatását.
Orbán Viktor miniszterelnök meghívására hazánkban tartózkodik a szír katolikus egyház feje, III. Ignác József. Az antióchiai szír katolikus pátriárka a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartott előadásában személyesen mutatta be egyházának súlyos helyzetét és a közel-keleti keresztények szenvedéseit.
III. Ignác József; Fotó: atv.hu
A pátriárkát 1996-ban a szíriai-török határon fekvő Al-Qamishli város Szent Péter és Pál-bazilikájában szentelték püspökké, 2009-ben pedig a szír katolikus püspöki szinódus Rómában megválasztotta őt Ignatius Pierre VIII. Abdel-Ahads antióchiai szír katolikus pátriárka utódául, amit XVI. Benedek pápa is megerősített.
Egy dráma közepében élünk
„Jelen pillanatban egy dráma közepében élek, én és a Közel-Kelet egész keresztény közössége” – kezdte megnyitóbeszédét a szír pátriárka. Hozzátette, ez a lidércnyomás már régóta zajlik, és a következmények tragikusak a keresztényere és más kisebbségekre nézve, hiszen a civilek elleni terrorista támadások miatt egész régiók néptelenednek el. Az egyházfő felidézte Ferenc pápa szavait, miszerint elfogadhatatlan, hogy egyének vagy csoportok Isten nevében gyilkoljanak, hiszen Isten maga a szeretet. A régióban ezt az üzenetet képviselő, apostoli időkből származó kisegyházak az Irakból Szíriába átterjedő konfliktus hatására eltűnőben vannak.
Demokráciát nem sikerült csinálni, csak káoszt
Az iraki keresztények helyzetéről szólva a katolikus egyházfő arról beszélt, az 1991-es öbölháború óta tapasztalható volt az országban egyfajta bizalmatlanság mind a rezsim mind a muzulmán többség részéről, holott korábban a vallási kisebbségeknek nem voltak ilyen problémáik. A Szaddam Huszein idejében bevezetett szigorúbb iszlám törvények hatására már ebben a korai időben is megindult a keresztények elvándorlása. A pátriárka hangsúlyozta, Szaddam félreállítása csak egy még szörnyűbb pusztításba torkollott, holott azok, akik demokratikus átalakulást akartak elérni több mint tíz évük volt rá, hogy ezt megvalósítsák. III. Ignác József szerint a legnagyobb csapás az iraki keresztényekre és más kisebbségekre mégis 2014 júliusában következett be, amikor az Iszlám Állam megtámadta Moszult, ahol a keresztények és más vallások ezer éve együtt élnek egymással. A keresztények családjai apró lakásokban, lakókocsikban zsúfolódtak össze, félelemben élnek, és a 21. században a puszta túlélésben reménykednek. Templomaikat bezárták, megbecstelenítették, lerombolták. A pátriárka szerint szomorú és tragikus kimondani, hogy a nyugati nagyhatalmaknak nem sikerült békét hoznia az Öbölháború óta, a sorozatos zaklatások miatt az iraki keresztények elhagyták az országok, és akik Európába vagy az USA-ba ándoroltak már soha nem fognak visszatérni. Azok az emberek, akik elveszítették otthonaikat, szétszóródnak a világban
Szétlőtt templom Aleppóban; Fotó: ncregister.com
Az erőszakos demokratizálás ára
III. Ignác József felidézte, amikor 2013-ban középpontba került a szíriai keresztények helyzete az Egyházak Világtanácsa genfi konferenciáján a nyugati vezetők végre felismerték és beismerték mennyi rosszat tett a Nyugat Szíriában. A pátriárka ugyanakkor hangsúlyozta, ehhez a felismeréshez nem vezetett kellemes út, az ország felét elpusztították, százezreket gyilkoltak vagy sebesítettek meg, mégis olyan hangnemben beszéltek erről, mint egy rövid kalandról, ami után megnyugodhatunk. Amikor a Közel-Keleten 2011-et követően végigsepert egy lázadók által gerjesztett konfliktussorozat, a rebellisek azt hangsúlyozták reformokat akarnak, de békés eszközökkel. Amikor ez megcáfolódni látszott, az egyházi vezetők azt hangsúlyozták, hogy nem szabad a Közel-Keletet erőszakos eszközökkel demokratizálni, vagy megreformálni. Sorra borultak lángba az országok, a nyugati szociálpolitikai opportunizmussal vádolható politikusok mégis az egyházi vezetőket támadták, miközben érzéketlenek voltak a valódi konfliktus iránt. A szír katolikus vezető arról is beszélt, százezrek haltak meg, amíg a német kancellár megnyitotta országa kapuit a menekültek előtt. Ugyanakkor Európa ennek a lépésnek továbbra is fizeti az árát, ugyanis nehéz feltételeket teremtett a nagy számú idegen kultúrából érkező és más vallású menekült. Arra ugyanakkor kevesebbszer kérdeznek rá, a környékbeli arab országok miért nem kezdtek hasonló menekültpolitikába, holott Szaúd-Arábiában, vagy Katarban sokkal több a hely, azonos a vallásuk és azonos a kultúrájuk az üldözöttekével. Amikor a keresztény egyházi vezetők erre az érzékeny szociálpolitikai helyzetre, annak összetettségére és az óvatosságra figyelmeztettek, vallási rasszizmussal és diszkriminációval vádolták meg őket egyes európai politikusok.
A nyugati hatalmak nem értik az arab diktatúrák természetét
A szíriai helyzetről és Aleppó ostromáról szólva az egyházfő elmondta, 120 templom és kolostor esett áldozatul a szektariánus háborúnak, a nyugati világ valahogy mégsem aggódik sem Palmüráért, és engedték az ősi Aleppo városának „mérsékelt lázadók” általi feldúlását is. Felhívta a figyelmet arra, a nyugati sajtó is kettős mércét alkalmaz, amikor a szíriai orosz erők orosz segítséggel ostrom alá vették Aleppo-t, arról írtak, hogy Aszad erői nem engedik el a civileket, holott aki a városból menekülni akart, az mind iszlám milicista volt, és valahogy meg kellett őket szűrni. Hiába ír sokkal pozitívabban a Moszult felszabadító iraki erőkről a nyugati sajtó, ott sem rózsákkal fognak harcolni hanem bombákkal és gépfegyverekkel.
Ortodox keresztény asszonyok nem viselnek burkát; EPA/YOUSSEF BADAWI
Hangsúlyozta nem Aszad pártján, hanem a szíriai emberek párján áll amikor kétségbe vonja a nyugati sajtó állításait, miszerint ha Aszad megy, akkor minden jobb lesz. Az USA 14 éve avatkozott be Irakban, és ott azóta is káosz uralkodik. Az USA nem tudta megvalósítani az iraki békés építkezést, amit ígért. Elmondta nehéz a diktatúrákról nyugati szemmel nyilatkozni, relatív, ki hogyan éli meg. Szaddam és Aszad idején például mindenki egyfajta egyenlőséget élvezett, egy kvázi nyelvi, vallási, etnikai egyenlőség volt.
A keresztények azért maradhattak fönt, mert az uralkodók nem a Koránt követték
A nyugati sajtóban és politikusoktól is elhangzott a nézet, hogy a Közel-Kelet keresztényei a muszlimok toleráns vallási nézeteinek köszönhetően maradhattak fönn – mondta a szír egyházi vezető. A keresztények, akik még megmaradtak, az eltűnés határán vannak, de eddigi túlélésüket inkább azoknak a vezetőknek köszönhették, akik nagy bölcsességükben elfogadták a kisebbségeket, akik keményen dolgozó, az uralkodóhoz hű, békés emberek voltak. A keresztények túlélése tehát éppen annak köszönhető, hogy nem a muzulmánok szent könyvét követték. Hozzátette, a muzulmánoknak megvan a saját hagyományuk, de a 21. században vallástól független civilizációban kell gondolkodni. Elfogadhatatlannak nevezte, hogy a térség politikai rendezését olyan konferencián akarják rendezni, amely vallási alapon tömöríti az iszlám együttműködés országait. Ez nyílt támadás, amelynek köszönhetően a keresztény szegmens teljesen el fog tűnni. Hangsúlyozta, a nyugati hatalmaknak be kell fejezniük a lázadók pénzügyi és katonai támogatását. Meg kell találni a béke eszközét, egy demokratikusabb, elfogadottabb rezsimet kell kialakítani .
Forrás: PestiSrácok.hu; kezdőkép: beforeitsnews.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS