Semmi meglepő nincs abban, hogy a kiégett és egyre gátlástalanabb baloldali média máris megpróbálja eljelentékteleníteni és lesajnálni a tegnap bemutatott Elk*rtukat. A politikai thriller ugyanis nagyon veszélyes fegyver az igazság oldalán; aki megnézi, annak a fejében rögtön egyetlen, rémisztő történetté áll össze az a sok sokkoló hír, oknyomozó cikk, leleplezés és riport, amely a valósággal valódi kapcsolatban álló konzervatív sajtóban 2006 óta megjelent a témáról. A következtetés pedig nem lehet más, mint hogy a magyarországi baloldalt még mindig olyan szörnyetegek irányítják, akik képesek emberéleteket is feláldozni saját hatalmukért.
Az Elk*rtuk valódi forgatókönyvírója egy zseni. Minden tiszteletünk a cselekményt a filmvászonra adoptáló Bendi Balázsnak, de Kálomista Gábor thrillerét (melyben a valósággal való minden egyezés egyáltalán nem véletlen műve) olyan szerző írta névtelenül, aki hajszálpontosan ismeri az őszödi beszéd 2006. májusi elmondásának valódi okát, a következő hónapok hatalmi-alvilági harcait és a mestertervet, mely 2006. szeptember 18-án lángba borította a fővárost, s mely az 1956 utáni kommunista megtorlás óta nem látott, csaknem másfél hónapon át tartó megfélemlítő akciókhoz vezetett, azóta is nagyon nehezen gyógyuló sebeket ejtve a lelkekben és a magyar demokráciában, jogállamiságban.
Maga a film a HVG.hu aszott lelkű propagandistájának villámkritikájával ellentétben nagyon is élvezetes és lebilincselő, mint Kroó Zita tudósításából és a Pesti TV-re készülő riportjából kitűnik. Az epehányáson kívül éppen ezért nem tudnak vele mit kezdeni a Gyurcsány-koalíció holdudvarában. A tömegek, akik a reményvesztett balos cenzúrakísérlet és az amúgy is kiváló hírverés hatására várhatóan megnézik majd a filmet, nem néhány kretén posztkomcsi lejárató cikke, hanem a saját benyomásuk alapján fognak ítéletet mondani a korszakról és annak a kormányzásba most is visszavágyó vezéralakjairól. A 2004–2010 közötti böszmekormányzás lényege pont az, amiről Kálomista Gábor filmje szól: hova vezet, ha a bolsevik típusú hatalomgyakorlás egy pszichopata Cipolla gátlástalanságával párosul?
Az Elk*rtukról bátran elmondható – a fordulatos sztori spoilerezése nélkül –, hogy történelmileg nagyon pontosan adja vissza a 2006-os rémálom eseményeit. (Az alkotók ITT segítenek is az összevetésben.) A filmben a két főszereplő (a Gyurcsány-politikát formáló közvélemény-kutató cég fiatal női szakértője és szerelme, a feltörekvő televíziós újságíró-gyakornok) fiktív, bár az alkotók szerint létező személyekre alapozott drámáján kívül minden mozzanat és képkocka a valóságot idézi fel. A látvány különösen meghökkentő módon adja vissza az egyes atrocitások, helyszínek eredetijét – a Pesti TV stúdióját is tervező Pintér Réka pontos retrójának eredményeként –, és a párbeszédek, utalások, események is hűen követik a 2006-os történések láncolatát, így a közéletileg vájtfülűeknek extra élményt is ad a thriller.
Még az akkoriban Gyurcsány Ferenc főtanácsadójaként, Horn Gábor szárnysegédjeként dolgozó ifjú közvélemény-kutató, Karácsony Gergely is feltűnik benne, de a filmben az Apró-villában és az akkoriban kormányülések helyszínéül szolgáló parlamenti teremben zajló mocskos egyeztetetések megtörténtére is számos igazolást nyertünk az elmúlt években.
Éppen ez ad nagy közéleti jelentőséget a művészi szempontból is értékes alkotásnak: a Gyurcsány Ferenc és a mögötte álló (a rendszerváltoztatást eláruló pénzsóvár szabad demokratákkal kiegészített) posztbolsevik klán ámokfutásáról nagyon sok bátor tényfeltáró munka jelent meg a kezdetektől fogva. A Magyar Nemzet, majd a 2006-os dráma forgatagában nemzetközi hírnévre szert tevő Hír TV leleplezéseiből pontosan tudjuk, hogy Gyurcsány jól kitanulta a sztálinista hatalomgyakorlás minden fortélyát, s bár magához a kormányzáshoz sem ő, sem szedett-vetett stábja egyáltalán nem értett, ezek a folyamatos titkosszolgálati jellegű machinációk (párosulva az Őszödi Böszme közismert erkölcsi korlátlanságával) sokáig az élen tudták tartani őt.
A 2010-es kormányváltás után napvilágot látott elképesztő bizonyítékok pedig arra világítottak rá, hogy Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára (és természetesen a családfő, Apró Piroska), illetve hű és régi harcostársuk, Szilvásy György egykori KISZ-vezető, későbbi titokminiszter (természetesen a filmben a főszereplők egyike), illetve a KGB-s hátterű Laborc Sándor titkosszolgálati főigazgató és különféle rendű-rangú cinkosaik mindvégig felhasználták a szervezett alvilágot is, hogy rettegésben tartsák és összezavarják Magyarország polgárait. Itt külön kiemelendő az akkor még politikusi szárnyait bontogató Kocsis Máté szerepe, aki megtisztelő módon éppen a PestiSrácok.hu segítségével tárta a nagyközönség elé 2012-ben az alvilág és Gyurcsányék brutális összeesküvését megkérdőjelezhetetlenül lebuktató 2008-as Portik–Laborc-találkozók hanganyagát. Ezt a témát boncolgatja Dézsy Zoltán Elment az öszöd című, fájóan kis költségvetésből készült játékfilmje is.
A Gyurcsány-kormányzás valósággal sokkolta a közvéleményt, egymást érték a hírek, miszerint rálőttek a rendőrpalotára, mesterlövészek tartják rettegésben a március 15-i ünneplőket, terrorfenyegetés miatt kell lemondani a Fidesz nagygyűlését, orosz kémek fegyverzik le a magyar titkosszolgálatot, titkos lehallgatásokkal és fenyegetésekkel tartják Dávid Ibolyát az MDF élén, szélsőjobboldali terrorszervezetek fenyegetik a lakosságot, elvben gyermekeknek szánt segélyszállítmányokból csinálnak milliárdos üzletet a kormány nemzetbiztonsági vezetői, cigány bűnbandák vernek-lincselnek, ártatlan romákat likvidálnak szélsőségesek, akiknek perén Gyurcsány mindvégig ott ül, összekeveredik a maffiahálózat és a politika, MSZP–SZDSZ-közeli üzletemberek halnak erőszakos halált, csakúgy, mint az őszödi beszéd kiszivárogtatásának szereplője, stb. stb. stb. Az akkori ellenzék és az ellenzéki sajtó hiába próbálta egy, összefüggő történetként, a magyar demokrácia és jogállam létezését alapjaiban megkérdőjelező összeesküvésként bemutatni a sok-sok bizonyítékot, az ember és az egyszeri hírfogyasztó ösztönösen menekül a túlságosan rémisztő és komplikált elméletek elől.
Az Elk*rtuk végre közérthetően, lebilincselően és rendkívül hitelesen vezeti végig a nézőt azon, hogy miért is függ össze a 2006-os választás verbális elcsalása, az akkori brutális államháztartási hiány elhallgatása a tudatosan sokkoló és az MSZP-s elvtársakat végleg cinkossá züllesztő őszödi beszéddel, az azt követő politikai machinációkkal, majd hihetetlenül fondorlatos provokációkkal, a rendőrök halálát és sebesülését szándékosan előidézni próbáló mestertervvel, majd a vélhetően nem várt módon nagy nyilvánosságot kapó rendőri brutalitás kiváltotta tömegfelháborodás leverésével (köszönet az akkori Hír TV munkatársainak az elévülhetetlen érdemeikért) és az október 23-i brutális végkifejlettel, melybe járulékos veszteségként ismét bele volt számítva ártatlan civilek megnyomorítása és (a Jóisten segítségével végül be nem következett) halála.
Fiatal újságíróként semmi nem érdekelt jobban, mint hogy ezt a mozaikot összerakjuk. Köszönöm az alkotóknak, hogy az akkori kutatásokat visszaigazolták és ilyen látványosan, közérthetően és hitelesen a filmvászonra vitték.
Az Elk*rtuk már a mozikban. Nem szabad kihagyni!
Fotók: Jelenetek a játékfilmből. Forrás: Megafilm
Facebook
Twitter
YouTube
RSS