Pesti Srácok

Az EU egyik magasrangú tisztségviselője elfelejtett szólni, hogy az övé lett az egyik luxushotel Balin

Az EU egyik magasrangú tisztségviselője elfelejtett szólni, hogy az övé lett az egyik luxushotel Balin

Nem jelentette be az EU egyik magasrangú tisztségviselője, hogy egy luxushotel tulajdonosa lett Balin. A bejelentés elmulasztása az uniós szabályoknak ugyan megfelelt, etikailag viszont komoly kérdéseket vet fel, épp akkor, amikor a régóta ígért etikai testület felállítása ismét napirendre került.

Gert Jan Koopmanról, az Európai Bizottság egyik magas rangú tisztviselőjéről kiderült, hogy egy luxushotel tulajdonosa Balin − írja a Politico hírportál. Bár Koopman nem szegett szabályt a bejelentés elmulasztásával, éppen ez az, amiért továbbra sem vet jó fényt az uniós intézmények rendszerére akkor, amikor szinte havonta robbannak ki újabb korrupciós botrányok. A szabályok értelmében minden alkalmazottnak be kell jelentenie „külső tevékenységét”, de egy szálloda tulajdonlása nem tartozik ebbe a kategóriába; pénzügyi helyzetükről, befektetéseikről nem tartoznak beszámolási kötelezettséggel a tisztségviselők.

Koopman és családja még 2009-ben vásárolta meg a Munduk Moding Plantation Nature Resort & Spa-t Balin, amit azóta elismert öko-luxus üdülőhellyé fejlesztettek. A szálloda honlapja és a Politico által megszólaltatott alkalmazott szerint a család és maga Koopman is aktívan részt vesz a vállalkozás irányításában.

A jelenlegi szabályozással sokan elégedetlenek: Nick Aiossa, a Transparency International brüsszeli igazgatóhelyettese egyenesen „romlott rendszernek” nevezte azt. Az Európai Bizottság szerint Koopman szállodatulajdonlása nem minősül „külső tevékenységnek”, ezért nem volt szükség arra, hogy tájékoztassa a Bizottságot. A hatályos szabály kimondja, hogy csak olyan tevékenységeket kell „külső tevékenységnek” tekinteni, amelyek potenciálisan befolyásolhatják a munkavállaló munkahelyi teljesítményét. Az átláthatóságért küzdők azonban úgy vélik, hogy a Bizottság szabályértelmezése kiskaput jelent, amely lehetővé teszi a vezető beosztású alkalmazottak számára, hogy jelentős tevékenységekben vegyenek részt anélkül, hogy azokat nyilvánosságra hoznák.

PestiSracok facebook image

− teszi fel a kérdést Aiossa.

Az Európai Bizottság szabályzata előírja, hogy a Bizottság alkalmazottai nem kereshetnek évi 10 ezer eurónál többet „külső tevékenységből”, és tilos kereskedelmi célú cégektől megbízásokat vállalniuk. A rendeletek azonban nem írják elő a magas rangú alkalmazottak számára, hogy nyilvánosságra hozzák személyes pénzügyi érdekeltségeiket, ellentétben az amerikai vagy a francia szabályozással, illetve az olyan intézmények gyakorlatával, mint a Világbank és az OECD. Az alkalmazottak csupán arra kötelesek, hogy a tényleges vagy potenciális összeférhetetlenséget bejelentsék, de ők maguk dönthetik el, hogy mit tekintenek annak, és a szabályok nem tartalmaznak egyértelmű szankciókat sem. Az EU a tagországoktól és a csatlakozni kívánóktól ennél jóval szigorúbb szabályokat vár el.

Forrás: Magyar Nemzet; Fotó: LinkedIn

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.