Az EU és Európa magországainak vezetői jól láthatóan megőrültek. Csak azért nem látjuk őket dühöngő őrültnek, mert túl sok ideje élünk a közelükben. Beleszoktunk. Az embargóktól agonizáló Európai Unió például kölcsönt venne fel a piacról nagy kamatra, hogy azt gyakorlatilag kamat nélkül kölcsönbe adja Ukrajnának az újjáépítésre. És arra az esetre, ha az ukránok nem fizetik vissza a kölcsönt, az EU tagállamai garanciát vállalnak a bankok felé a visszafizetésre.
Kétségtelenül eurokonform elképzelés. A bankok biztos jól járnak, az EU bizonyos országai biztos rosszul. Ha EU-s tagállamok cégei is részt vehetnek a projektekben, a közép-európaiak akkor is bizonyosan kiszorulnak belőle. Az ukrán oligarchák már várják nagyon az újjáépítési pénzeket. Az EU vezetőinek faék egyszerűségű gondolkodása van: például teljesen komolyan azt gondolják, hogy Orbán megbukik attól, hogy leáll a gazdaság és sem benzin, sem gázolaj, sem gáz nem lesz, és a felére esik az életszínvonal.
Ez amúgy egy reális gondolat, persze, néhány apróbb döccenővel. Egyrészt teljesen komolyan gondolják, hogy Orbán Viktort rá lehet beszélni arra, hogy ne vétózzon, például azzal, hogy az EU vezetői a szavukat adják: segíteni fognak az olajembargó következményeinek kezelésében. Némileg az problematikus, hogy ezt olyan emberek ígérik, akik soha nem szokták betartani az ígéreteiket. Ahogy az is az elmebaj csalhatatlan jele, hogy teljesen komolyan belefér nekik több EU-s tagország gazdaságának összeomlása. Azt a kérdést is fel lehet tenni, hogy a szankcióktól milyen hatást is remélnek? Tulajdonképpen az európai első „nyilvánosság” peremén is fel lehet lelni azt a szomorú tényt, hiszen annyira nyilvánvaló, hogy az energiaárak növekedése eddig már negyvenmilliárd eurót hozott pluszban az oroszoknak. Az orosz oligarchák persze sorban lesznek öngyilkosok közben, mert a nyugati országok mindenféle kikötőkben lefoglalják a százmillió dolláros jachtjaikat. Teljesen törvényesen persze, konkrétan a nürnbergi törvényekből van a precedens. Mindkét dolog jelentősen csökkenti az orosz katonák harci kedvét és úgy általában az orosz katonai potenciált, ezt csak a vak nem látja.
A szankciók egyetlen következménye az áremelkedés és az áremelkedés, ja, meg az infláció. A „szankció” kifejezés ebben az esetben egy eufemizmus a mesterségesen gerjesztett gazdasági válságra. Mindig leírom, hogy mindez a nyersanyagkészletek és a termelőkapacitások, illetve a kereslet változatlansága mellett következik be. Héderelhetnénk simán úgy, mint a Covid előtt, pöröghetne a gazdaság, a turizmus, élhetnénk, mint Marci hevesen, miközben az oroszok és az ukránok gyilkolják egymást messze Keleten. Az ukránokat nem védi meg a golyótól vagy a repesztől az, ha mi itt, Magyarországon egy mesterséges gazdasági válságba taszítjuk magunkat. Bő száz év után végre elkezdtünk újra jól élni, úgy látszik, ez nagyon bökte valakiknek a szemét. Ismétlem: ez egy gerjesztett válság, csak morális indokai vannak. Értelemszerűen arra is kevesebb forrásunk lesz, hogy segítsük esetleg az ukrán újjáépítést, de ez nem baj, hiszen vehetünk fel még kölcsönt, ami jó a bankoknak.
Mi értelme van mesterségesen gazdasági válságot csinálni? Hallották már ezt a kérdést? Mi értelme van egy földrészt mesterséges gazdasági válságba taszítani? Ezt már az EU elmebeteg vezetői az energiapiaci liberalizációval elkezdték, hiszen a hosszútávú, az árakat kordában tartó szerződéseket a nagybetűs piaci folyamatokra cserélték. És hogy, hogy nem, a piacon az árak felfelé mozdultak el, az egyéb árkörnyezettől, a kínálattól és a kereslettől függetlenül. Elmagyarázom ezt a bonyolult közgazdasági összefüggést, ami az EU egyszerre elmebeteg és korrupt vezetőinek fejében nem állt össze. Minden más változatlan maradt, csak az európai cégeknek és családoknak kell többet, sokkal többet fizetni az energiahordozókért. És hogy hová megy ez a pénz? Ugye kitalálják? Az oroszokhoz, meg a kitermelő cégekhez, meg a kereskedő cégekhez, meg a bankokhoz. Az, hogy valaki elmebeteg, az nem zárja ki, hogy korrupt is legyen. A tisztálkodás- és mosástagadó, dagadt kretén Timmermans hiába korrupt, elmebeteg is, hiszen annak a világnak a fanatikus lerombolója, amelyben elit kajákon, közköltségre hizlalhatta ekkorára a tomporát. Évszázadok kulturális fejlődése kellett, hogy a franciák és a németek megértsenek valami a tisztálkodás misztériumából. De a dolog nem szervesült, hiszen gyermekded mosollyal készek lemondani a heti egyszeri macskamosdásról is. A mosópor- és öblítőgyártók láthatólag elengedték a magországokat – most már érthető, miért nálunk hirdetnek olyan kétségbeesetten.
Mit kellene csinálni olyan, felelősnek tűnő vezetőkkel, akik ötszázmillió embert akarnak gazdasági válságba taszítani egy vélelmen alapuló etikai kötelesség alapján? Egyáltalán, azért nyírjuk ki magunkat, hogy nekünk is rossz legyen, mint az ukránoknak, vagy azért, hogy az oroszoknak rossz legyen? És miért kellene ennek egyszerre megvalósulnia? Különösen, hogy az oroszoknak a saját háborújuk a rossz és nem a mi szankcióink. A legszebb pedig az az ötlet, hogy az EU kisebb országait német és francia gyámság alá helyeznék a vétó megszüntetésével. És teljesen komolyan azt gondolják, hogy ezt át lehet vinni. Gondolom, az a terv, hogy Orbánnak megígérik: megkapjuk a nekünk jogosan, minden szabály szerint járó és egyébként is megígért pénzeket, ha nemcsak az olaj- és gázügyben mond le a vétóról, hanem úgy általában örökre is. És tényleg reménykednek benne, hogy Orbán Viktor elhiszi nekik, hogy nem fognak visszaélni a helyzettel. Hát persze, a szavuk pont annyit ér, mint egy meztelen, bekokszolt jobbikos politikus fogadkozása egy fürdőszobában, hogy nem fog fájni.
Az EU-nak vége. Hatékonysága azonos a szép emlékű Népszövetségével, az irántunk való jóindulata pedig a trianoni szerződésével azonos. A vezetői pedig annyira hülyék, amennyi sötétséget egy gendertanszék esélyegyenlőségi drogpartija után reggel hat tájban egy transzkecske hányás útján produkálni tud. Mesterséges gazdasági válság. Eddig legalább a gazdasági válság nem volt mesterséges.
Vezető kép: MTI/EPA/Julien Warnand
Facebook
Twitter
YouTube
RSS