Alternatív sajtóbejárást tartottak csütörtök délelőtt az Országházban, amely során olyan történelmi helyszíneket és helyiségeket lehetett megnézni, amelyek fontos szerepet játszottak a szovjet modell bevezetésekor, a kommunista hatalomátvétel idején. A túra apropóját az adta, hogy november 24-én rendezik meg a “Sztálin árnyékában – A szovjet modell exportja Kelet-Közép-Európába” című nemzetközi konferenciát, melyen orosz, amerikai, lengyel, cseh és magyar történészek elemezik majd a háború utáni helyzet alakulását, a szovjet megszállás előzményeit és következményeit.
Az épületbejárás a XVII-es kapunál kezdődött. Itt várta Dinnyés Lajos egykori miniszterelnök 1947 decemberében Josip Broz Tito jugoszláv államfőt és kíséretét – hiába, a küldöttség ugyanis az I-es kapuhoz, az épület másik oldalához érkezett, így mindenféle fogadtatás és pompa nélkül jutottak be a Parlamentbe.
A Parlament mint lakhely
Az Országházban egészen 1948-49-ig lakások is voltak, melyekben nemcsak akkori vezetők, hanem fizikai dolgozók (portások, teremőrök, gépkocsi vezetők stb.) is éltek. 1946-ban azonban döntés született arról, hogy több szervezet, így például a Miniszterelnökség és a Tájékoztatásügyi Minisztérium is költözzön be az épületbe, s ez a folyamat egyre több és több tárgyalótermet és irodát igényelt. Emiatt a földszinti és a félemeleti folyosókat beépítették kisebb szobákká, a nagyobb helyiségeket pedig kettéosztották. Végül 1949-től már nem használták lakhelyként az épületet.
A protokoll helye
Ma már minden parlamenti pártnak vannak szobái és irodái az épületben, ez azonban nem volt mindig így. 1945-ben az Nemzetgyűlésbe bejutott öt párt közül csak kettő rendelkezett saját helyiségekkel, a Szociáldemokrata Párt és a Független Kisgazdapárt. Utóbbi a ma is régi pompájában tündöklő Gobelin termet választotta értekezletei helyszínéül, majd 1948 környékén ide költözött be a Miniszterelnökség. Főként sajtótájékoztatókat és protokolláris eseményeket tartottak benne, de itt fogadták a Szovjetunióból érkező parasztküldöttséget is. A terem falát díszítő gobelint egyébként a szövőnők éveken át készítették, és a pusztaszeri országgyűlést ábrázolja a kép.
A jelenleg Tisza Kálmán nevet viselő teremben egykor a miniszterek dolgozószobái voltak, 1945 előtt itt tartották a kormányüléseket, majd ez lett a Magyar Dolgozók Pártjának tanácskozó terme. Ma bizottsági ülések helyszíne.
Az ítélet helyszíne
Aki ma belép a Delegációs terembe, annak tátva marad a szája. A helyiséget ugyanis nemrég felújították, s visszaállították az eredeti, 1902-es állapotát. A II. világháború után azonban nem lehetett túl boldog az, akinek ebben a teremben volt dolga, itt tartották ugyanis az egyes népbírósági pereket, azaz itt vonták felelősségre a háborús bűnösöket. Itt zajlott a pere például Rajniss Ferenc és Hóman Bálint kultuszminisztereknek, valamint Sztójay Döme egykori miniszterelnöknek is. A Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) 477 embert ítélt halálra, akik közül 189-et ki is végeztek. A terem később protokolláris események és konferenciák helyszíne lett, és itt alakult meg 1947-ben a Magyar-Lengyel Társaság is.
Ülésterem
Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy történtek-e átalakítások az Országházon!? Azt biztosan tudni, hogy az Ülésteremben vörös drapériával borították be a Ferenc József megkoronázását és az 1848-as országgyűlést ábrázoló falfestéseket, valamint hozzányúltak a díszítésekhez is, mert túl “templominak” találták őket. Itt ünnepelték egyébként Sztálin születésnapját, itt tartották halálának gyászülését is, valamint ebben a teremben zajlott 1948. június 12-én és 13-án a két munkáspárt egyesülési kongresszusa.
Az épületbejárás az egykori Szociáldemokrata párt helyiségeinek megtekintésével zárult, melyek helyén ma fodrászat, illetve postai szolgálat működik.
Vezető kép: PestBuda
Facebook
Twitter
YouTube
RSS