Vannak a nemzeti oldalnak olyan kultikus eseményei, rendezvényei, amelyek történelemformáló jelentőségűvé nemesedtek, és megkerülhetetlenek akkor, ha a magyarság megmaradásáról van szó. Ilyen esemény a Szárszói Találkozó is. Balatonszárszó, ez a „magyar tenger” déli partján fekvő kedves kis település először nyolcvan éve, 1943 augusztusában adott otthont egy máig nevezetes konferenciának, majd mindez megismétlődött fél évszázaddal később, 1993-ban is. Közös a két eseményben a szervező, Püski Sándor személye, aki nélkül egyik „Szárszó” sem valósulhatott volna meg. Két részes írásunkban az 1943-as és az 1993-as szárszói találkozókról emlékezünk meg.
Szárszó. Ez a kedves, Balaton-parti település többszörösen is fogalom a magyar közéletben. Tragikus sorsú költőnk, József Attila ezer szállal kötődött a településhez, sőt, végül drámai halála is itt következett be. Emellett a XX. században két, a magyarságot érintő korszakos jelentőségű rendezvény színhelye is volt Balatonszárszó. Ezek kapcsán ki kell emelni Püski Sándort, akinek szervező munkája hozta tető alá mindkét itteni konferenciát. A jogász végzettségű, könyvkiadói és könyvterjesztői tevékenységet folytató Püski példátlan tettet vitt véghez a magyar történelemben: két kiemelkedő jelentőségű tanácskozást szervezett úgy, hogy a kettő között ötven év telt el. A kettős évforduló alkalmával a két „Szárszó” történetét elevenítjük fel röviden.
A kezdetek
Az 1943-as szárszói összejövetel úgy került be a magyar történetírásba, mint az első szárszói találkozó, pedig ez nem teljesen igaz, mert ez már a második volt… De ne szaladjunk előre. A Kálvin téren székelő református diákegyesület, a Soli Deo Gloria Szövetség (SDG) az 1920-as évek végén Balatonszárszón hozta létre azt az üdülőtelepet, ahol nyaranta pezsgő kulturális élet folyt. A békési református családból származó Püski Sándor jogot végzett emberként sem tudott szabadulni a neki eleve elrendeltetett élethivatástól, a magyar ügy szolgálatától. Ebbéli szolgálatában hamar egymásra talált a könyvesboltját a Kálvin tér közelében (Szerb utca) üzemeltető Püski Sándor és a Soli Deo Gloria Szövetség.
Miután Püski Sándornak az 1940-es évek elejére már igen széles ismeretsége és megbecsültsége épült ki a magyar írótársadalom jeles személyiségei körében, és az SDG Szövetség szárszói telepén zajló nyári programoknak is jó híre volt, kézenfekvő lett összekapcsolni a kettőt.
„1942 elején azzal keresett meg az SDG Szövetség, hogy tavasszal egy ifjúsági, paraszt, munkás és értelmiségi konferenciát akarnak rendezni, segítsek erre az írókat megnyerni, s vigyük oda a könyveinket is. A körülbelül másfélszáz résztvevő között a parasztságot az írókon kívül az akkori népfőiskolások, a munkásságot jónéhány munkás könyvbarátunk és a szakszervezetekből képviselték. Ennek befejezésekor egyeztünk meg abban, hogy folytatjuk nyáron, az SDG szárszói telepén, közös rendezésben. Így került sor 1942 július elején az úgynevezett első szárszói táborra.”
(Püski Sándor visszaemlékezése, forrás: Szárszó ’93 c. kötet)
Az 1943. augusztus 23–29. között Püski Sándor szervezésében megvalósult Magyar Élet Tábor hivatalos meghívója. Fotó: MTI Reprodukció
Ez a bizonyos első, 1942-es szárszói tábor – bár korántsem maradt meg úgy az emlékezetekben, mint az egy évvel későbbi – volt tehát az alapja mindennek. A visszhangja ugyanis olyan jó volt, hogy kínálta magát volt a folytatás. Ez be is következett a következő évben, amikor Püski Sándor jóvoltából ismét megszervezésre került a szárszói találkozó, amelynek természetesen ezúttal is az SDG tábora adott otthont. Az érdeklődés minden előzetes várakozást felülmúlt.
„Kerek számban hatszázan vettek részt az egy hétig tartó konferencián, köztük a Magyar Parasztszövetség és a szervezett munkásság képviselői is nagy számban. Ugyancsak sokan jelentek meg a konferencián íróink is, s részint előadásaikkal, részint hozzászólásaikkal emelték a konferencia szellemi színvonalát. Az írók közül Kodolányi János, Erdei Ferenc, Németh László, Jócsik Lajos, Karácsony Sándor, Veres Péter tartott előadást. Előadók voltak még László Gyula, Balla Péter, Dömötör Sándor, Muharay Elemér és jómagam is. Hozzászólásokkal, illetőleg a tábortűznél felolvasásokkal szerepeltek íróink közül: Asztalos István, Bakó József, Bözödi György, Darvas József. Féja Géza, Gombos Gyula, Juhász Géza, Kádár Lajos, Nagy István, Sinka István, Somogyi Imre, Szabédi László, Szabó Pál. Tamási Áron meleghangú táviratban üdvözölte a tábort, s mentette ki távolmaradását. Balogh Edgár a „Kis Újság” hasábjain közölt „Balatonszárszói levélben” juttatta el mondanivalóit. Az ifjúsági résztvevőkön kívül számos tanító, tanár, minden felekezetbeli lelkész, újságíró, orvos, mérnök, közgazdász hallgatta végig az előadásokat, illetőleg szólt hozzá a felmerült kérdésekhez.”
(Püski Sándor visszaemlékezése, forrás: Szárszó ’93 c. kötet)
Még nyolcvan év távlatából is megdöbbentő tanulmányozni a táborban részt vevő és ott felszólaló személyek névsorát, hiszen a nevek igazolják, hogy 1943 augusztusában ott volt Szárszón a magyar szellemi élet színe-java. Nem akármilyen időket éltünk, ugyanis hazánk sajnálatos módon ekkor már hadi tevékenység tekintetében is részese volt a második világégésnek, sőt, fél évvel túl voltunk a II. Magyar Hadsereg doni katasztrófáján is. De mindezen tragédiákon túl a jövő sem sok jóval kecsegtetett, hiszen Magyarország – földrajzi fekvéséből adódóan – két emberellenes diktatúra, a náci Németország és a bolsevik-kommunista Szovjetunió közé szorulva élt. Több, mint időszerű volt tehát megvitatni azt, hogy milyen túlélési stratégiát kell kidolgoznia nemzetünknek. Szárszó célja elsősorban ez volt.
Püski Sándor vette vállára a szervezést
A résztvevők a reggeli órákban bibliaköri csoportokban tárgyalták meg a lelki élet problémáit, majd az előadások meghallgatására gyűltek össze. Az előadások többnyire szabad ég alatt hangzottak el, amelyeket hozzászólások követtek. A hozzászólások során bárki szabadon elmondhatta gondolatait, véleményét. A délutáni órák szabad programját az este hat órakor folytatódó előadások követték, majd jött a vacsora, ami után a tábortűz körül gyűltek össze. A tábortűz mellett Balla Péter vezetésével magyar nótákat tanultak és gyakoroltak, felolvasásokat, szavalatokat hallgattak, valamint a Muharay Elemér által rendezett népi játékokban és táncokban gyönyörködtek. Fontos kiemelni, hogy a háborús helyzet magyarországi begyűrűzése okán a református egyház csak háttértámogatást biztosított a táborhoz, annak megszervezése és tető alá hozása a gyakorlatban teljes egészében Püski Sándor munkáját dicsérte.
„Az 1943 augusztus végére tervezett következő irodalmi tábor ügyében a szervezés megindulásakor az egyházi főhatóság a háború közeledése és a politikailag éleződő helyzet miatt már aggodalmaskodott, s végül is azt ajánlották: adják egy hétre a telepet, képviseltetik is magukat a lebonyolításban, biblia-órákat tartanak, de legyen ez kifejezetten „Magyar Élet Tábor”, a kiadóm és a könyvbarátaink táborozása. Az SDG tagjai akkor már jórészben a könyvbarátaink is voltak, az aktívabbak szervezőink is, lelkész és pedagógus vezetői tevékenyen részt vettek a levezetésben. A méltányosan megállapított szállás- és ellátási költségeket kb. felerészben a résztvevők, felerészben – elsősorban az írók és a könyvbarát-szervezőink költségét – a kiadóm viselte.”
(Püski Sándor visszaemlékezése; forrás: Szárszó ’93 c. kötet)
Németh László: A magyarság ideológiája készen van
A táborban felszólalók közül egyértelműen Németh László előadása aratta a legnagyobb vihart, és váltotta ki a legtöbb hozzászólást, kiegészítést. Németh László kiemelte, és egyben tarthatatlan állapotnak nevezte, hogy a magyarság lényegében bennszülötté süllyedt saját hazájában, úgy él, mintha egy gyarmati sorban élő nép volna.
„Állami életét idegenek vezetik; ha vannak is véréből való nagyjai, azok csak maharadzsák. Gazdaságilag kizsákmányolják, idegen civilizációk selejtje ellen nincs védelme, erkölcsében és testében nyomorodóban van.”
(Németh László előadása az 1943-as Szárszói Konferencián)
Németh László korszakos jelentőségű előadását tartja a „Magyar Élet Táborban”, Balatonszárszón 1943-ban. Fotó: a Püski család archívuma
Fenti megállapításait nagyívű történelmi áttekintéssel támasztotta alá, amelyben a mohácsi vésztől kezdve hatásosan levezette a magyarság lassú, de biztos „bennszülötté” válásának folyamatát. Előadásában azonban nemcsak a múlt és a jelen bemutatására vállalkozott, hanem igyekezett irányt mutatni a jövőre nézve is. Álláspontja az volt, hogy a magyarság ideológiája készen van, nemzetünk számára sem a nyugati, sem pedig a keleti világ elvárásai nem üdvözítők, helyette egy harmadik úton, a magyar úton kell elindulni. S hogy mit értett harmadik út alatt, arra igen találó hasonlatot hozott:
„Tegyük fel, hogy van Új-Guineában egy párt, amely azt vallja, hogy Új-Guineának az angolokénak kell lennie. A másik szerint Új-Guinea csak a hollandok alatt lehet boldog. S most föláll valaki, és azt kérdi: Nem lehetne Új-Guinea a pápuáké? Hát, ez a harmadik oldal!”
(Németh László előadása az 1943-as Szárszói Konferencián)
A harmadik oldal lényegét, ideológiai alapjait és nemzeti kérdésekhez fűződő viszonyát Püski Sándor is kifejtette.
Sem az írók, sem a szervezők, sem az olvasók nagy többsége nem fajtabeli, származási, hanem nemzeti értelmezéssel hangsúlyoztuk a magyarságot. A legfőbb ismertető jeleinek a megvallást, az odatartozást, a nyelvet és a kultúrájában való élést tartottuk. Ha néha használtuk is a „faj”, a „magyar faj” megjelölést: ebben a történelmi értelmében használtuk. Gombos Gyula éppen Szabó Dezsőről írt könyvében fejti ki, hogy ez nálunk Ady Endre és a baloldal hagyománya volt. Viszont tiszta képletet kívántunk. Vagy nemzetiség, vagy asszimiláció. Mind a kettőt nem szabad játszani aszerint, hogy mikor melyik látszik a változó viszonyokban előnyösebbnek. Az elkerülhetetlen átmeneti alakzatok? Éljenek, de ne akarjanak sem a nemzet, sem a nemzetiség dolgába felülről beleszólni. És amit a magyarságból, a népiből hangsúlyoztunk, azt éppen a haladással kívántuk védeni és erősíteni. Hiszen a társadalmi haladás a gazdasági és társadalmi kitagadottság megszüntetése és jóvátétele, tekintet nélkül a kitagadott származására, vallására és osztályára; de tekintet nélkül a megszüntetés és jóvátétel által valamilyen okon és fokon érdekeiben sértett származására, vallására és osztályára is. Az idevágó jelszavainkból csak példaképp lássunk néhányat: földosztás, Kertmagyarország, az agrárolló megszüntetése, munkás-igazgatás, részvény- és nyereségrészesedés, szövetkezés, közepesen maximált szabad magánvállalkozás, az iskolai, iskolán kívüli és szakoktatás kiterjesztése, társadalmi önigazgatási formák, szabadság, általános, titkos választás, többpártrendszer. Ez különböztetett meg bennünket a jobboldaltól, akik többé vagy kevésbé azt értették a magyarság védelmén, hogy az uralkodó rétegeket minél kevesebb veszteséggel mentsék át a jövőbe, és ennek érdekében még a nem magyar tőkésekkel, birtokosokkal és fullajtárjaikkal is kiegyeztek, de ez különböztetett meg bennünket a baloldaltól is, akik azt értették haladáson, hogy a kereskedők, iparosok, szabadfoglalkozásúak, hivatalnokok, s jó esetben még a szakmunkások akadályoztatás nélkül fejleszthessék állásaikat, de azzal, hogy a kis- és törpebirtokos parasztság miképp boldogul a kis földjével és az „agrárollóval”. és hogy a még nagyobb számú falusi és városi szegénységnek: a földnélküli parasztnak, a tanulatlan vagy éppen csak betanított ipari munkásnak és a mindenféle segédmunkásnak mije van „hév” lelkén kívül, mit jelent számukra a „magyarság”, a „nemzet”, a „kultúra” vagy akár a „civilizáció”, nem sokat törődtek. Így voltunk mi a harmadik oldal, így próbáltuk a harmadik utat.
(Püski Sándor visszaemlékezése; forrás: Szárszó ’93 c. kötet)
Veres Péter (a kép jobb oldalán, állva) tartja előadását a „Magyar Élet Táborban” 1943 augusztusában Balatonszárszón. Fotó: a Püski család archívuma
Az „ifjúmunkások” nem szívelték Németh László gondolatait
Annak ellenére, hogy a fentiek semmi olyat nem tartalmaztak, amely bármilyen értelemben bárki számára is vitatható volna, a reakciók már akkor sokatmondók voltak… Németh László nagyívű, a magyarság sorskérdéseit alapjaiban taglaló, és azokra előremutató megoldási javaslatokat is megfogalmazó előadását sokan nem értették, vagy értelmezték félre. Érdemes felidézni, hogy Püski Sándor miként emlékezett vissza a tábor talán legfontosabb előadására és az arra érkező reflexiókra:
„Nem a Németh László előadásával volt Szárszón a baj, hanem azzal, hogy a fiatalok egy kis hangos, ifjúmunkás csoportja és velük Nagy István napi politikai akciót, háborúellenes tüntetést, az éppen időszerű népfrontos jelszavakat akartak kiprovokálni, holott nem az volt a dolgunk. Meg a szintén felkészült Györffy-kollégisták – és velük Darvas és Veres is inkább, mint Erdei – ahelyett, hogy komolyan foglalkoztak volna Németh tételeivel, olyan magabiztos optimizmussal néztek a jövőbe, amit alig lehetett elviselni, mert indokolatlan volt. A mindebből eredő terméketlen vita rontotta meg a kedvet, nem Németh előadása. Az nagyon is beleillett a táborozás munkatervébe. Hiszen nemcsak a népi mozgalom állampolitikai elveit szerettük volna tisztázni, hanem azok gyakorlati alkalmazását is megtervezni a háború befejezésére és a várható felszabadulásra. Arról természetesen nem ábrándoztunk, hogy ez alatt a pár nap alatt meg is szövegezzük az alkotmányunkat és a részletes programunkat, csak az indítást kívántuk hozzá megadni. Ott kellett volna párttá-alakulást kimondani vagy legalábbis a kimondást előkészíteni. (A 39-es alakulásra akkor már senki nem gondolt, talán még Kovács Imre sem, csak 1944 novemberében a Nemzeti Front alakulásakor jött jól Erdei Ferencnek, hogy hivatkozhatott mégis valamire.) Németh László előadásának hatása nem abból adódott, hogy Németh új és váratlan véleményt tálalt, hanem abból, hogy éppen semmi új és semmi váratlan nem volt benne, hanem prófétai erővel fejezte ki majdnem minden hallgatója véleményét és aggodalmát.”
(Forrás: Püski Sándor előadása a Kossuth Klubban, 1985. október 11-én.)
Püski Sándor kiadta az 1943-as Magyar Élet Tábor teljes előadás- és megbeszéléssorozatát. Máig hatóan érdekes és tanulságos olvasmány. Fotó: Kovács Attila
Mint Püski megemlékezett róla, látva a terméketlen vitát, látva, hogy gondolatait egyes hozzászólók talán tudatosan is félremagyarázzák, Németh László másnap már vissza se tért a táborba, eredetileg ugyanis a szomszédos Balatonföldvárról jött át Szárszóra, megtartani előadását. Bár az eredeti terve az volt, hogy minden nap jelen lesz a konferencián, ettől a szándékától végül a fentiek okán elállt.
Az 1943-as szárszói Magyar Élet Tábor végül békében zárult, amelyben Püski Sándor személyisége mellett Veres Péterék segítsége is szerepet játszott. Bár a történelem kereke a II. világháború lezárását követően sajnos drámaian fordult a magyarság számára, és nemzetünkre bő négy évtizedre rátelepedett a véres, kommunista diktatúra, Szárszó szellemisége rendkívül mély nyomot hagyott a népi gondolkodású magyarokban. Igaz, akkor még senki nem gondolta volna, hogy történelmi okok miatt éppen fél évszázadot kell várni arra, hogy újból összegyűlhessenek a magyarság sorsáért aggódók Balatonszárszón.
(folytatjuk)
Vezető kép: Előadás a balatonszárszói Magyar Élet Táborban 1943. augusztusában. Fotó: MTI Reprodukció
Facebook
Twitter
YouTube
RSS