németh lászló
Magyar írók, költők, művészek a háborúk ellen (II. rész)
A Nagy Háború után a következő háborúval, a II. világháborúval folytatom, mert az 1918 után is közöttünk maradt. Ezt Szabó Dezső már 1934-ben így fogalmazta meg, Az egész látóhatár című tanulmány gyűjteményében: „...A világháború, mely nem döglött meg 1918 összeomló lövészárkaiban. Hanem ott van mindenkiben, bennem és benned, ott van minden harapásra ránduló szájban, minden felcsapdázott gondolatban, a gazdasági élet gigászi gazságaiban s a politikai gengszterek éhes iramában.” A „Harmadik út” alapvető félreértelmezése, avagy kinek az érdeke Magyar Péter színre lépése?
Ha meg kellene határozni, hogy az elmúlt egy hónapban kinek a neve hangzott el legtöbbször a honi, közéleti nyilvánosságban, több mint valószínű, hogy Magyar Péter vinné el a pálmát, aki ebben az időszakban talán még a miniszterelnököt is megelőzte. Március tizenötödikén lezajlott zászlóbontása tovább növelte a körülötte lévő habverést, ám hiába a töméntelen mennyiségű Magyar Péterrel kapcsolatos cikk, jegyzet, elemzés, eddig senki nem érezte fontosnak, hogy reagáljon két, nagyon is sokatmondó megjegyzésére. Mi most megtesszük. Magyar írók a forradalomban, 1956-ért (I. rész)
A magyar írástudók mindig élen jártak a magyar történelem korszakos fordulataiban, kockázatot vállaltak a haza megvédéséért Balassi Bálinttól, Zrínyi Miklóstól kezdve Berzsenyi Dánieltől, Kölcsey Ferencen, Petőfi Sándoron, Vörösmarty Mihályon, Arany Jánoson, Jókai Móron át egészen Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós költészetéig, nem kevésbé Móricz Zsigmond valóságfeltáró írásáig. Az „ifjúmunkások” miatt nem tért vissza Szárszóra Németh László! – 1943-ban és 1993-ban is történelemformáló összejövetelt szervezett Püski Sándor Balatonszárszón (I. rész)
Vannak a nemzeti oldalnak olyan kultikus eseményei, rendezvényei, amelyek történelemformáló jelentőségűvé nemesedtek, és megkerülhetetlenek akkor, ha a magyarság megmaradásáról van szó. Ilyen esemény a Szárszói Találkozó is. Balatonszárszó, ez a „magyar tenger” déli partján fekvő kedves kis település először nyolcvan éve, 1943 augusztusában adott otthont egy máig nevezetes konferenciának, majd mindez megismétlődött fél évszázaddal később, 1993-ban is. Közös a két eseményben a szervező, Püski Sándor személye, aki nélkül egyik „Szárszó” sem valósulhatott volna meg. Két részes írásunkban az 1943-as és az 1993-as szárszói találkozókról emlékezünk meg.