Mi történt volna Ady Endrével a romániai diktatúrában? Hajógyári törzsgárdatag lett volna? Vagy rendes állást vállalt volna a kultúrházban? Zelei Miklós Az Isten balján című darabja csak látszólag szól a száz éve elhunyt költőóriásról, valójában mi, a szüleink, a nagyszüleink vagyunk a hősei, a kommunista diktatúrákban, majd a nagy szabadságban sodródó, kallódó, élő és túlélő kis és nagyemberek.
Január 27-én volt a századik évfordulója Ady Endre halálának. Most egy olyan darabot szeretnénk a figyelmükbe ajánlani, amelynek a költő a főszereplője, de valójában a történelmünkről, múltunkról és jelenünkről szól. Zelei Miklós író Az Isten balján című drámájának ősbemutatóját a Csontváry Színházban tartották, de most Békéscsabán (február 9-én), Bécsben (február 11-én) és Pozsonyban (február 12-én) is előadják. Pontosabban Katkó Ferenc adja elő, hiszen valójában egy egyszereplős jutalomjátékot látunk.
A történet szerint Ady Endrének „nem sikerül meghalnia” 1919 telén, egy idő- és történelmi ugrással Konstancába internálják, ott igyekszik túlélni Ceauşescu diktatúráját.
Meg kell tanulnia románul – hiszen ahogyan a román állambiztonsági tiszt, Grama ezredes fogalmaz: „nem hagyhatja el Romániát, aki nem tud románul” –, és persze „rendes” állást kell vállalnia – így a helyi kultúrházban szervez munkás-olvasóköröket. Vannak „fényesebb” lehetőségek is: hajógyári törzsgárdatag lehet, de elvállalhatja a Konstancai Harcos napilap szerkesztését is.
A szerencsétlen költő természetesen át akar menni a Trianonnal elszakított anyaországba, ez sikerül, de ott is „ugyanez” várja. A kezdődő demokrácia egyik pártja frakcióvezető-helyettesének instrukciói nyomán országimázsjavító költeményeket írhat (és csak a nevét kell odaírnia a már elkészült propaganda-írásokhoz), de ha okosan hallgat, esetleg akkor is cseng a kassza. Grama helyett itt Garami ezredes a partnere a magyar állambiztonságtól.
A darab tele van groteszk, fájdalmas, de szórakoztató jelenetekkel, ilyen az, amikor Léda panaszkodva említi az adóhatóság zaklatását, mivel a költő nem fizette be az adót a verse után.
Vagy amikor Adyt Babits Mihály hívja fel, és gégemikrofonos hangján a Nyugat anyagi problémáiról értekezik. Az üzenet már napjainkból ismerős: a vezetés kétszázmilliós nyereséget követelne az irodalmi laptól, és ha ez nem jön össze, akkor „hirdetési katalógust csinál az egész szarból”.
„Zelei Miklós bárkit kipécézhetett volna nagyjaink közül, Arany Jánost, Móricz Zsigmondot, Kosztolányit, hogy átültesse őket közelmúltunk és napjaink méltatlan körülményei közé, de a telitalálat csakis Ady lehetett, a kihívó, gőgös, kaján és mégis tragikus magyar világfi, a kivagyiság megszállottja – írta értő kritikájában Ács Margit a Kortársban. – Ezt az Adyt nemcsak a diktatúra által megszabott életkörülmények alázzák meg, hanem a hozzájuk való reflexszerű alkalmazkodás is: a folytonos ügyeskedés, a korlátok leleményes kijátszása, amelyet pedig mi, diktatúrához szocializálódott nemzedékek sajátos vigaszként, sikerélményként, apró győzelemként éltünk meg. Pedig azzal, hogy beszálltunk a játékba, önkéntelenül elvegyültünk a zsarnokokkal és készséges szolgáikkal.”
Úgy véljük, hogy már ebből a rövid ajánlóból is nyilvánvaló: olyan árnyalt, összetett és magunkra emlékeztető Adyt látunk a darabban, amit nem láttunk még soha.
Bertók Edit
2019-01-30 at 11:06
A hozzászólóknak üzenem : ,, kedves nemzettársaim, szeressétek egymást , és tisztelettel, főhajtással emlékezzetek a magyar nemzet nagyjaira, akik a saját korukban értékes szellemi örökséget hagytak ránk…..a mi felelősségünk , feladatunk pedig : megismerni, ápolni, őrizni és továbbadni ezeket a páratlan gyöngyszemeket a fiatal nemzedéknek.,,
tisztelettel, egy határon túli nyugalmazott óvodapedagógus
Ágnes
2019-01-30 at 08:33
Nem fogom fel,hogy miért kell ezeken az oldalakon “esszéket” írogatni Ady életéről—-elég legyen az hogy gyönyörű verseket írt,és mint ahogy minden zseni az életében hibát hibára halmozott——hasonló képen mint Chopin,vagy Modigliani —akiket feltétel nélkül elfogadok és műveiket szeretem —mert hozzám szólnak!!!!
kukmanyo
2019-01-30 at 08:27
Csaba Marosvásárhelyi!
Mindenkit helyretettél magyar történelemből, irodalomból. Már csak annyit kéne megtanulnod, hogy mi a különbség a “kezembe” illetve a “kezemben” között. Majd ha ez is megy, akkor szólhatsz!
torrente
2019-01-29 at 17:39
Jajj. Hülyékkel nem vitatkozunk,mert..Ez a muresán czaba, 1reklámbohóc..
Chesterton
2019-01-29 at 16:55
Marosvasarhelyi Csaba:
koszonjuk,h ravilagitottal arra,h nem csak politikai donteshozatalod csapnivalo, hanem tortenelem es irodalom-tudasod is:
Tormay Cecile: tobb nemzetkozi dijat is besoport:a gorog meseiert az akkori gorog kultusz-miniszter kituntette (plane,h egyszer nem volt gorogorszagban), a francia kiadoja bianco-csekkeket kuldott neki a konyvei kiadasi jogaiert ES az irodalmi Nobel dijra is fel volt terjesztve (1936,1937)!
A bujdosi konyvrol: amikor karolyi es a tobbi voros megerkeztek rinyalni az amerikai szenatus ele, az ulest vezeteso csendre intette es csak annyit mondott,h: mi mar mindenrol tudunk es akkor felemelte a konyvet: An outlaw’s diary.
de persze neked ezekrol nem kell tudnod…meg a vegen szetrepedne a kis vilagod es azt nem szeretnenk…szoval tovabbi jo kopkodest te ostoba
Chesterton
2019-01-29 at 17:00
ja es meg valami:
ha azert nem hisznek Tormay Cecile-nek, mert magyar es rosszat irt akkor alljon itt 2 olasz balos ujsagiro utirajza ugyanarrol a korrol:
Arnaldo Fraccaroli & Lauro Mainardi: “Hullaszag van mindenutt”
Pantha rei
2019-01-29 at 15:28
A Bujdosó könyvben leírt tények megdöbbentőek.
Eddig még soha nem láttam kitéve a MAZSIHISZ ablakában. ( Viszont meg kell hagyni, stílusa bántóan modoros.)1945-től 1990-ig ki tudott a fiatalok közül a 19-es vörösterrorról? Akkoriban ünnepelni kellett, nem vitatni!
Ami Adyt illeti, bár vérbajos volt és alkoholista, igen jó volt a PR-ja megrendelői a gazdag szabadkőművesek elélveztek a hazáját gyalázó versei olvastán. A jelentéktelen példányszámú NYUGAT a komcsi éra alatt tanító és tanított generációk tudatában a csúcs, a NAPKELETRŐL pedig még csak nem is hallottak.
A kulturkampf nem tegnap kezdődött, hanem Fortunatus Imre idején.
TS
2019-01-29 at 12:11
Csaba Nemmarosvásárhelyi…
Mi az, hogy egy regényben csak hazugságot talál? Maga hülye.
Júlianna Ott
2019-01-29 at 11:35
Ady inkább volt poétikus próféta, mint aktuál politikai költő.
Az igazmondó prófétàk sorsa pedig ugyanúgy üldözöttség, mint a politikai és egyéb ” bűnök elkövetőiê.
A pecsét pecsét marad és majdan eldönti a kor, hogy mit termett élete.
Az emberség üzenete örök, mert a lét és nemlét együttállásán pörög és ciklikusan változik az arány, mint az években az évszakok, és ahogy a napóra áll.
Ezért hát Ady is örök sztár.
Julianna jónásné
2019-01-29 at 10:59
Valóban izgalmas, elgondolkodtató vállalkozás.
Szathmári Veronika
2019-01-29 at 09:54
Dramaturgiailag – visszautalhatott volna az író a I.VH-ra és képzeletbeli találkozást egy lövészárokban – mint gyalog baka – Gyóni Gézával, egy alapos srapneltűzben.