Életének 85. évében elhunyt Kozma Imre katolikus pap, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, a Betegápoló Irgalmasrend korábbi magyarországi vezetője. Imre atyával a PestiSrácok.hu többször is készített beszélgetést, interjút, s az atya számos alkalommal meglátogatta szerkesztőségünket, a Pesti TV stúdióját (még a gesztenyéskerti búcsúbulin is felszólalt), vagy éppen a Revolution’56 Szabadságharcos Sörözőt, hogy az újságírókat és a közélet iránt érdeklődő fiatalokat életre szóló jó tanácsokkal, útmutatással lássa el. Ezekből idézünk, rá emlékezve.
Kozma Imre atya az utolsó olyan katolikus papok egyike, akik végigélték a kommunista hatalom egyházüldözését és a rendszerváltás utáni keresztény egyházak újjászületését. Nevéhez fűződik a Máltai Szeretetszolgálat szerepvállalása 1989-ben a keletnémet menekültek és az erdélyi–romániai forradalom áldozatainak, rászorultjainak megsegítésében.
Kozma Imre atya volt az utolsó ember, aki Magyarországon beszélhetett a kitoloncolt Mindszenty József hercegprímással, esztergomi érsekkel mint egyszerű káplán egy Dorog melletti bányászfaluban. Szerinte a magyar katolikus egyház a bolsevista üldöztetések, mártírhalált halt papok ellenére azért maradhatott fent, mert hittek a Szent István-i küldetésében. Kozma atya az Isten és ember közötti találkozásról így elmélkedett korábban a Pesti Srácok Polbeat című műsorában:
Az Istennel való találkozás azért olyan fontos, mert a legfontosabb üzenetet hozza el hozzánk, mégpedig azt, hogy “szeretlek!” Minden embert ez az egy kijelentés igazol: ez az emberlétünk hitelesítése. Hiszen akit szeretnek, azt megszabadították a magánytól, és ennek a folytatása az, hogy emberek egymásra találnak, majd még tovább lépve az emberek egymásért áldozatot is tudnak hozni.
A Máltai Szeretetszolgálat alapítójaként a rendszerváltoztatás óta jelen volt Kárpátalján, a segélyszervezet már a két évtizeddel ezelőtti tiszai árvízkor 100 házat épített újjá. Az atya a helyben szerzett tapasztalatokból is kiindulva egyetértett felvetésünkkel, hogy a háborúnak vannak túszai is, köztük a kárpátaljai magyarok és ruszinok, akikre most a korábbinál is több szenvedést és megaláztatást mér az ottani kormányzat:
Éppen ezért, és az ő védelmünkben sem szabad állást foglalni. Könnyű mondani, hogy agresszor meg szenvedők, de a helyzet, mint látjuk, ennél sokkal bonyolultabb.
A Polbeat törzsnézőivel beszélgetve azt is kifejtette, hogy keresztény, magyar emberként hogyan állhatunk hozzá a háborúhoz: “ezt a kérdést nem az egyház és a hívek rendezhetik el, mert ez egy politikai kérdés. Mi kialakíthatjuk a magunk állásfoglalását, de a keresztény válasz ebben a helyzetben sajnos egy nagyon halovány válasz, miszerint a “rosszat rosszal nem lehet gyógyítani”. Természetesen a keresztények békére vágynak, viszont ebbe a háborúba nem tudunk beleszólni.”
Mondják, hogy imádkozzunk, de ez önmagában nem segít, mert az Isten nem csodatevőként, hanem az imádkozó emberek tettei révén akar jelen lenni a világban. Általunk van csoda, ha az ember megteszi, amit megtehet, akkor az Isten hozzáteszi a magáét. Ebben a helyzetben csak azt mondhatjuk, amit a miniszterelnökünk is: ez két testvérnép háborúja, amibe nem bonyolódhatunk bele, felelőtlen döntés akármelyik oldalra odaállni. Legyünk őszinték: a kifejlethez semmit nem tudunk hozzátenni, de egyet igenis tudunk tenni, odaállni a bajba jutott emberek mellé
– fogalmazott. Kozma Imre atya arról is elmélkedett, miért rendkívüli ajándék, hogy Szent István király országa vagyunk: “Európában évszázadokon keresztül az egyetlen jogállam a Szent István-i Magyarország volt. A mi keresztény örökségünk alapvetően Szent Istvánból fakad, aki nemcsak apostoli király, hanem apostol volt, nem véletlenül küldött neki a pápa, mint a hit emberének, kettős kereszttel ékesített koronát” – mondta Imre atya.
István király országa két alapon nyugszik: a magyar nemzettudaton és a kereszténységen. Legyünk büszkék arra, hogy az emberi élet helyes koordinátarendszere Európában elsőként Magyarországon jelent meg. Gondoljunk arra is, hogy Szent István Isten színe előtt vállalt felelősséget a nemzetért. Mert ki előtt is volnánk felelősek, ha nincs Istenünk? Hogy fogja megtanulni az Isten nélkül élő ember, hogy a szabadság arra való, hogy jót tegyünk? A mai európai vezetők sajnos épp ezt a szellemi örökséget tagadják meg
– zárta gondolatait. Kozma atya hivatása a zugligeti Szent Család-templomban teljesedett ki. Fiatalok vallásos nevelésével foglalkozott, és elsőként hozott létre Zugligetben szociális hálót az idősek számára. Nem véletlen, hogy alapítója lett a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak, és mint apostoli protonotárius, 1989. augusztus 14-e és november 14-e között végrehajtotta a maga egyházi és politikai rendszerváltását, amikor a zugligeti Szent Család-templom plébánosaként menedéket nyújtott több tízezer keletnémetnek. A kis paplakban egymásnak adták a kilincset a magas rangú nyugatnémet külföldi diplomaták, miniszterek; Kohl kancellár egyértelműen kifejezte, hogy a német újraegyesítésben, a berlini fal leomlásában vezető szerepet játszottak a magyarok.
Az atya legutóbb márciusban volt Stefka István műsorának vendége. Az akkor készült beszélgetést ITT találják. Nyugodjék békében!
Vezető kép: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS