Az ostoba nők kora

Valaki elküldte nekem EZT a posztot. A kommenteket is érdemes elolvasni. De most szólok, hogy idegesek, szomorúak leszünk utána. De mégis el kell olvasni, mert ebben a világban élünk. És itt is kell túlélnünk, és a gyerekeinket arra kell megtanítanunk, hogy ebben a világban tudjanak túlélni. Legelsősorban, hogy soha ne házasodjanak bele ilyen családokba.

Már régóta gondolkoztam azon, hogy „A buta nők kora” címmel írok egy cikket a feminista nőkről. Amikor elővezettem a vasárnapi ebédnél a témát az anyámnak, az anyósomnak és a feleségemnek, azonnal és egyöntetűen azt javasolták, hogy a cikk címe „Az ostoba nők kora” legyen. Természetesen teljesen igazuk volt, hiszen a butaság egy állapot, az ostobaságukban azonban ezeknek a „nőknek” nagyon komoly munkájuk van. A nem okos nők jelentős része nem ostoba, viszont a legújabb kori divat szerint egy csomó „okos” nő rettenetesen ostoba. Sajnos jelenleg ez utóbbiak határozzák meg – a normális nők és férfiak jeges döbbenetére, egyébként – a nők és a férfiak közötti viszonyt.

Ebben az esetben meg az anyaság fogalmával művelik azt, amit korábban a nő, a nőiesség fogalmával tettek. Faék egyszerűségű felfogás ez egyébként; a normális nőkkel szemben, akik az örömeihez és természetes voltához mérik a női létet és az anyaságot, ezek az emberek veszteségek és nyereségek egyensúlyaként gondolnak rá. Amelyben természetesen a veszteségek dominálnak.

Tudják, most van a Családok Éve, és ennek a reklámkampányában van néhány jól megcsinált videó, meg természetesen vannak óriásplakátok is. Szerzőnknél és a kommentelőinél a következő felirat verte ki a biztosítékot: „Szülőnek lenni életre szóló kaland. Ne hagyd ki.”

Nagy általánosságban elmondható, hogy élvezem a társaságukat, szeretem az összes közösen eltöltött percünket – bár valóban akad olyan, amiket csak utólag látok szépnek. Mindezzel együtt, aki azt mondja, hogy a gyomorsavas terhesség, a vajúdás, a szétszakadt gát, a hathetes hasfájás, a végigbömbölt éjszakák, a dackorszak, az untig ismételgetett miértek, a kamaszos ajtóbebaszás, a tinédzserkori szemöldökhuzigálás és kelletlenség mind-mind kalandszámba mennek, azt kénytelen vagyok körberöhögni.

A szerző a WMN-univerzum állócsillaga, ami sok mindent megmagyaráz. Például azt, hogy képes egy plakátszöveget személyesen magára venni. Ahogy a közvetlen szövegértési nehézségeket és azt is, hogy a gyermekei iránti kétségtelen szeretetébe mindig belevegyül a gátszakadás emléke. Aztán eszébe jut ez a kurva ország és Orbán Viktor, és elkezd habzani.

De könyörgöm, a gyerekvállalást? Azt ne hagyjam ki? Tényleg, ki az a hülye, aki ezt így megfogalmazta, jóváhagyta, majd plakátra nyomtatta?

Ki az, aki úgy érezte, ezzel lehet Magyarországot felvirágoztatni, az embereket pedig az azonnali, fejvesztett szaporodásra rábírni?

Mégis, tudod, mit?

Ha majd azzal, hogy teherbe esett, nem kockáztatja egy nő sem a karrierjét, ha majd flottul vissza tud térni a munkaerőpiacra bárki, aki gyesen volt, ha majd mindenki vállalhat gyereket, aki alkalmasnak érzi rá magát, nemtől és családi állapottól függetlenül, ha majd a családok nem leterhelt, elmagányosodott anyákból és a kenyérkeresés verklijébe belegebedt apákból fognak állni, ha majd nem aláznak meg a nőgyógyászati vizsgálatokon, ha majd nem zsebből kell duplán fizetni az orvost, ha majd úgy szülhetek, ahogy szeretnék és ahogy biztonságban érzem magam, ha majd gond nélkül közlekedhetek babakocsival is a városban, ha majd nem kell leharcolt, megfásult óvónőkre és tanárokra bízni a gyerekem, ha majd nem kényszerpályás pedagógusok untatják két évtizeden keresztül az utódomat, ha majd nem jelent kollektív gyomorgörcsöt a gyerekem beiskoláztatása, ha majd nem kell külföldi egyetemben gondolkodnom, ha biztos jövőt szeretnék neki nyújtani, ha majd akkor is magyarnak számítok, ha az unokám félig angol lesz… akkor talán azt is készséggel elhiszem, hogy szülőnek lenni életre szóló kaland. Egy szuperbohó, vidám buli, amit balgaság lenne kihagyni.

A kedvencem „az azonnali, fejvesztett szaporodás”! Mindig nagy rajongója voltam és vagyok a szaporodásbiológia praxisának (Eufemizmus alert!!!), de szerintem a liberálisokon kívül mindenki tudja, hogy mennyire más és több reprodukciós céllal involválódni a dologba. Aki ebbe belekeveri a kormányt meg a hazája iránti lenézést és gyűlöletet, az miért nem költözik el? Hiszen rosszabb ott sem lehetne neki.

Dédanyám, nagyanyáim, nagynénéim, egyéb nőrokonaim, háborúkat, vészkorszakokat csináltak végig, éheztek, nehéz testi munkát végeztek az elesett vagy fogságban, börtönben lévő férjeik helyett; feleségek, anyák, szerelmesek, barátok, nagymamák tudtak maradni úgy, hogy nem szűntek meg feltétel nélkül szeretni. Nekem is ezt hagyták örökül, hogy aki nem áldozza fel magát senkiért, azért nem is áldozza fel magát senki sem.

Címlapképünk illusztráció