Alpári

Az a szólásszabadság, véleményszabadság, hogy másokat emberi méltóságukban gyaláznak, megsértenek?

A stílus maga az ember - Le style, c'est l'homme. Gyönyörű ez a megfogalmazás, és ha szükséges ma is használjuk. Georges-Louis Leclerc, Buffon grófja, francia természettudós mondta 1753-ban, amikor a francia akadémia tagjai közé választotta és székfoglaló beszédében hangzott el ez az ismert mondat.

Hová tűnt manapság a stílussal való foglalatosság, hová tűnt a hangnem megválogatása a magánéletben, a közéletben, a politikában? Terjed, mint a bacilus, a pestis, az ebola, úgy terjed a durva beszéd, a trágárság, a méltatlan kiszólások a mindennapi érintkezésben és megfertőzi, tönkre teszi, lealacsonyítja az egymással való érintkezést. S mindezt lehet tenni következmények nélkül, büntetlenül. Retorika! Hol van ez a tantárgy a magyar oktatásban, amely arra tanított, hogy kulturáltan, emelkedetten tudjál vitatkozni partnereddel, ellenfeleddel. Egyébként retorikát - ha nem is ezzel a megnevezéssel -, de szónoklattant, kiállást, megjelenést tanítanak az Egyesült Államok és Nagy-Britannia jobb iskoláiban.

Mit mondjak? A trágárság nem, hogy nem ,,úri", de még csak nem is laza polgári. Lakonikusan tudomásul veszem, ahogyan egyesek egymással értekeznek és üzengetnek. Nem viselem el ahogyan az interneten a hírek, publicisztikák alatt a hozzászólók minősíthetetlen hangnemben gyalázzák egymást, gyalázzák az újságíró kollégáimat, bizonyos esetekben engem. Nem tudom felfogni, hogy mi vindikálja ezeket az embereket a trágár szóhasználatra, csupán azért, mert a másik embernek más a véleménye? Erre gondolják azt, hogy ez a szólásszabadság, sajtószabadság?

Az a szólásszabadság, véleményszabadság, hogy másokat emberi méltóságukban megsértenek, gyaláznak? Magam részéről az engem ért sértéseket szó nélkül hagyom - legyenek boldogok a lelki szegények. Mások a gyalázkodásokat azzal válaszolják meg, hogy letiltják az online-on a hozzászólást. Ha az internetezők nem vitatkozni akarnak, nem véleményt cserélni, véleményeket ütköztetni, hanem egymást elküldeni a melegebb éghajlatra, akkor mi értelme van az egésznek? Miért kell tönkre tenni ezt a csodálatos kapcsolatteremtési lehetőséget?

Nem csoda, hogy ez a durva hangnem uralja az internetet és a közösségi oldalakt, ha némely a politikus, közéleti szereplő is elengedi magát. Rossz példát mutatnak, amely ragadós. Ez mondhatni a rendszerváltás után terjedt el a közbeszédben, a politikai életben is. Nem kímélve az ország házát sem, a parlamenti szócsatákat. Ha nincs érv, akkor jön az anyázás. A csúcspontját eddig Gyurcsány öszödi beszéde tartja, ahol 2006-ban az akkori miniszterelnök az MSZP frakció ülésén elengedte el magát: k..va ország, k..va életbe. Beszéde végén közvetlenül fejezte be: ,,az egymás között fa..kodás miatt veszítjük el népszerűségünket. Kell még valamit mondanom, Ildikó?". Négy év múlva már valóban nem volt mit mondania a szocialista pártnak.

Mégis a közéletben, mondhatni politikai életben a legdurvább kiszólás éppen a Fidesz háza táján valósult meg, amikor Magyarország miniszterelnökét egyik volt harcostársa minősíthetetleül trágár szavakkal minősítette. És nem egyszer, hanem folytatólagosan. Legutóbb a napokban. Ha visszatérnék valamikori pszichológiai tanulmányaimhoz akkor tudnám minősíteni ezt a viselkedést. De nem teszem. Simicska Lajos vajon tudja, vagy nem tudja, vagy csak nem méri fel, hogy kire hull vissza a káromkodás? Mindenesetre sajnálatos. A legutóbbi parlamenti ülésen Orbán Viktor egy kérdésre így válaszolt: "Minden kérdés megvitatható a magyar politikában, de nem lehet méltatlan helyzetbe hozni sem a magyar közvéleményt, sem a választókat, sem a politika iránt érdeklődőket, ezért a kormány egy bizonyos szint alatt semmilyen vitában nem vesz részt."

Igen, a bizonyos szint alatt nem is érdemes, mert könnyen közönségesekké válhatunk. Ajánlom egyes káromkodóknak Marcus Aurelius, egykori római császár Elmélkedéseiből egy intelmet: "Beszéd közben a kifejezésre kell ügyelned, tettre buzdulásnál viszont mindig az eredményekre. Az utóbbi esetben arra vigyázz, milyen célt akarsz elérni, az előbbiben pedig arra figyelj, mi a szavak jelentése."

(A karikatúrát a bőszen káromkodó Lajosunkról a PestiSrácok.hu-ról vettem.)