Katalánok, székelyek...
Európa nyugati fele, a szabadság, a függetlenség és a szólásszabadság őre, Brüsszel nem beszélhet már a demokráciáról, jogállamiságról, emberi jogokról, nemzetiségi és kisebbségi önrendelkezésről, autonómiáról a katalán népszavazás óta.
Feketén-fehéren kiderült, hogy az Európai Unió befolyásos tagja, a spanyol kormány semmibe veszi a függetlenségi népszavazást, a katalán függetlenségi törekvéseket, a spanyol rendőrség erőszakosan, agresszíven lépett fel a szavazókkal szemben. Spanyolország leggazdagabb régiója lakóinak kilencven százaléka a független katalán államra voksolt. A referendumot azonban törvénytelennek ítélte a spanyol hatóság, Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök közölte, hogy nem is volt népszavazás Katalóniában. Azaz nem vette tudomásul, hogy egy népcsoport – csaknem nyolc millióan – függetlenséget akar. Carles Puigdemont katalán elnök viszont érvényesnek tartja az elszakadni kívánó katalánok népszavazását, és hangsúlyozta, hogy a rendőri brutalitás, a szavazni akarók akadályoztatása ellenére az érvényes szavazatokkal a katalánok jogosultak a függetlenségre.
De hol van ilyenkor Európa?
A függetlenségre, szabadságra oly érzékeny Európai Bizottság miért hallgat? Miért nem nyilvánít véleményt? Hol van a szolidaritás? Ilyenkor lehet látni, hogy ezer sebből vérzik a kisebbségi jog, a kisebbségi érdekérvényesítés Európában. Nem szeretnek beszélni sem a baszkok, a bretonok avagy a Szigetországban élő skótok, a wales-iek önrendelkezéséről sem. A függetlenedési mozgalmakat mindenhol letörik, a hatalmon lévő többségi nemzet részéről a legélesebb elutasítás a válasz. Nem lehet csodálkozni, ha Közép-Kelet Európa kisebbségeinek jogaira végleg fittyet hánynak. Közép-Európa legnagyobb tömbjében élő székelyek autonómia törekvését Romániában elutasítják. Holott az egykori Történelmi Magyarország államalkotó nemzetének részei voltak. Ma részben elnyomott kisebbség. Önrendelkezését folyamatosan nyirbálják: legyen szó oktatásról, kultúráról, a nyelvhasználatról vagy közéletről. A csaknem száz évvel ezelőtt ránk erőszakolt trianoni békeszerződés pedig tartalmazta a területi, kulturális, regionális önrendelkezést, nyelvi autonómiát az ott élő magyarjaink számára. A székelység önállósági törekvéseit még annyi szimpátia sem kíséri az Európai Unió részéről, mint a sokkal jobb helyzetben lévők, például a katalánok harcát. Pedig Románia is az EU része és hosszú fejezetek foglalkoznak a kisebbségek jogaival. Magyarország az utóbbi időben sokat tesz a határainkon túl élő magyarokért. Csak a sok közül egyet említek meg, a kettős állampolgárság törvénybe iktatását. Ez egyfajta biztonságot ad az elszakított országrészek magyarjainak, biztonságot és hovatartozást. De a saját kezdeményezések is sokat jelentenek. Ilyen például a Szász Jenő által alapított Tiszteletbeli Székely cím odaítélése Oklándon, egy kis székely faluban. Kelemen Levente unitárius tiszteletes jóvoltából immár 2500-an vannak tiszteletbeli székelyek Magyarországról, akik elítélik a 2004. december 5-ei népszavazást, amikor is a szocialisták és szabaddemokraták a nemre, a hontalanná váló magyarság megtagadására buzdították a magyar szavazókat. Bár az igennel szavazók többen voltak, mégsem volt elég ahhoz, hogy törvénybe iktassák a kettős állampolgárságot. Tudom, tudjuk, hogy kimondva, kimondatlanul, hivatalosan, nem hivatalosan több millióan vagyunk tiszteletbeli székelyek, akik minden kisebbséget elnyomó rendszert elítélünk. Átalakulóban van Európa, talpáról a fejére állították az európai embert. Ma többet ér egy migráns, egy dolgozni nem akaró bevándorló, egy terrorista a brüsszeli bürokratáknak, mint egy őslakos székely, katalán, baszk vagy egy magyarországi magyar, egy európai fehér ember. S ez már nem tréfa. Meg kell védenünk érdekeinket, különben hontalanná válhatunk saját hazánkban is. Mi már tudjuk, hogy mit jelent, amikor nagyhatalmak politikusai, pénzemberek, háttérben megbúvó milliárdosok osztozkodnak az országunkon. Legyünk mindannyian székelyek, katalánok... én inkább hozzájuk szeretnék tartozni.
