Csurka már 2010 előtt látta: a Jobbik a balliberális pártok fantomszervezete volt – Stefka István és a Médiaháború
Miután Gyurcsány megbukott és lemondott, jött a „klónkormány” – Bajnai Gordon vezetésével. A Magyar Hírlap továbbra is megírta az igazságot, ez már az egykori maoistának, Demszky Gábornak is sok volt és ő is bojkottot hirdetett. Aztán jött 2010 és az új korszak. Orbán Viktorék kétharmada megteremtette az esélyt egy új Magyarország létrehozásának. Bár a Jobbik akkor még antikommunistaként és hazafias pártként hirdette magát, Csurka Istvánt nem tudták átverni. Már akkor megírta, hogy a Jobbik csak az MSZP és az SZDSZ fantomszervezete volt. Igaza volt? A választ ma látjuk igazán. Stefka István és a Médiaháború, 35. rész. Mert az Öreg nem felejt.
A Magyar Demokrata megírta (2009. 04. 01.), hogy a Magyar Hírlap előretört. A lap ismertsége rohamosan nőtt. Nyílt háborúvá fajult a kormány, a balliberálisok és a Magyar Hírlap közötti viszony. Gyurcsány Ferenc után Budapest főpolgármestere, Demszky Gábor is kedvet kapott, és bojkottot hirdetett a Magyar Hírlap ellen. Ezt követően a városházi előfizetők sem kaphatták meg az újságot. Így álltunk egy évvel a választások előtt.
Politikai harccá vált az életünk. Szokás szerint az a kevés számú jobboldali médium – ellentétben a balliberális oldal összezárásával – nem állt ki nyíltan mellettünk, kivéve Bencsik Andrásékat. Pedig egy célért küzdöttünk.
Recsegett-ropogott az MSZP-SZDSZ rendszer, idő kérdése volt, hogy beadják a kulcsot. Kövér László, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség választmányi elnöke azt nyilatkozta lapunknak, hogy a bűnözés ráépült az MSZP-re. A szocialista párt zárt ajtók mögött tartotta kongresszusát, szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be, a jobboldali újságírók még a kongresszus környékére sem mehettek. Gyurcsány Ferenc aztán 2009. március 21-én lemondott, éppen 90 évvel a vérvörös kommün 133 napig tartó lidércnyomásának kezdete után. Ahogyan Szamuely Tibor, Kun Béla, Pogány József, Károlyi Mihály, Lukács György, Jászi Oszkár elvtársak, úgy Gyurcsány Ferenc elvtárs is menekülésre váltott.
A komcsi garázdálkodás lidércnyomása megmaradt. Az ország gazdasági csőd felé vezető útjának folytatását egy másik alkalmatlan kormányfő, Bajnai Gordon vette át Gyurcsánytól. A Magyar Hírlap álláspontjában leírta, hogy kimondva, kimondatlanul, de ellenforradalmi kísérlet zajlik Magyarországon. Amióta hatalmon vannak, immár hét éve, a szocialisták lépésről lépésre számolták fel a rendszerváltás alapértékeit, támadják és járatják le a demokrácia és a jogállam alapintézményeit.
Nem ismerős? Ugyanez a csapat más köntösben – Demokratikus Koalíció, MSZP, Momentum, Jobbik, LMP, Párbeszéd... – jelenti fel az országot külföldön az Európai Unióban, az Egyesült Államokban, hogy újra a rombolás élére állhasson.
A klónkormány
Áprilisban megérkezett a Magyar Hírlaphoz az új főszerkesztő-helyettes, Huth Gergely. Vezércikkében leszögezte, hogy a klónkormány semmiben sem különbözik a Gyurcsány-kormánytól. Ugyanazok az emberek jelentek meg a ,,szakértő-kormányban”, akik az előző kormányfő emberei voltak: Ficsor Ádám, Molnár Csaba, Oszkó Péter, Balázs Péter...
De a Kádár-rezsim utódpártjának két állócsillaga, a két ,,minden poszton bevethető" figurája, Draskovics Tibor és Kiss Péter is bekerült a Bajnai-kormányba. Huth közben új szemléletet hozott a lapba. Erősödött a tényfeltárás az írásokban, nem a maszatolás, az elkenés, hanem az ügyek konkrét megnevezése lett fontos.
A magyar szép – csak sok az áruló
Vitaindító sorozatot indítottam a lapban, A magyar szép címmel. Ebben felhívtam a figyelmet a baloldal régi fogására: itthonról vezényelve bértollnokokkal írat Magyarországot lejárató írásokat külföldi lapokban.
Az alaphangot a Frankfurter Allgemeine Zeitungban Esterházy Péter és Nádas Péter írók adták meg a szélsőjobbveszély minden alapot nélkülöző vádjával. De ugyanígy hazugságokkal teli cikk jelent meg a New York Timesban, a Neue Zürcher Zeitungban és a Die Zeitben. A nemzetünket lejárató írások mögül kilóg a lóláb: összemossák a náci-veszélyt a hazai nemzeti ellenzékkel, noha sokan tudták, hogy a nácizást, a gárdázást, a fasisztázást maga a baloldal gerjeszti és vezényli.
Persze jó néhány magyargyűlölő író is csatlakozott a lejáratáshoz, mint Spiró György vagy Korniss Mihály. Veszélybe került Európa legrégibb keresztény állama! – zártam le a gondolatsort. Erről azért kellett írni, mert újabb chartarendezvényt tartottak. A demonstráción a Magyar Demokratikus Charta és a Roma Polgárjogi Mozgalom aktivistái vonultak fel, ahol antiszemitáztak, rasszistáztak, míg Iványi Gábor, az SZDSZ-es lelkész megrázó képet festett a magyar helyzetről. Miszerint nem vagyunk befogadóak, elutasítjuk, hogy az idegen szép.
Együtt utasították vissza a hamis vádakat
Tehát nem véletlenül volt nagy visszhangja A magyar szép felhívásának. Olyan szerzők írtak a magyarság értékeiről több hónapon át, mint például Alexa Károly, Bayer Zsolt, Bíró Zoltán, Bogár László, Boros Imre, Csendes Csaba, Csókay András, Czakó Gábor, Fricz Tamás, Gereben Ágnes, Huth Gergely, Jobbágyi Gábor, Kiss Gy. Csaba, Pákh Imre, Raduly József, Szentesi Zöldi László, Szentmihályi Szabó Péter, Mészáros László, Szőcs Géza, Tamáska Péter, Temesi Ferenc, Vámos György és Várkonyi Balázs. A magyar író, újságíró értelmiség összefogott.
Visszautasították az antiszemitizmus és a rasszizmus vádjait. Írásaik címe is sokat mondóak: Ki szép? Mi szép?, Trianon magyarja szép, 1956, újrajátszva, Közös igazságok kellenek!, Demokrácia-rabokrácia, Titkos alkuk nélkül! Nyelvünk várában élünk.
Ha „baloldali” kormány, akkor válság
A Bajnai-kormánynak sem volt már sok ideje. Egyedül a Magyar Hírlap (2009.09.07.) számolt be a kötcsei polgári találkozóról, ahol Orbán Viktor, a Fidesz elnöke így jellemezte a Gyurcsány-Bajnai korszak végét: „Az örökös válság, a Nyugatról begyűrűző gazdasági vész nem ismeretlen számunkra. Már megszoktuk. Ez a mostani, hét éve tartó gazdasági-szellemi válság azonban minden eddiginél pusztítóbb.
Nem külföldről jön, hanem a balliberális oldalról. A válság nem a magyar nép tehetetlenségéből fakad, hanem ezt az összevisszaságot előidéző pénzéhes, erkölcstelen, idegen érdekeket kiszolgáló politikai és tőkés elit tevékenységéből. Ehhez járul az országot átszövő korrupció és tolvajlás, közpénzek ezermilliárdjainak ellopása.
Tény, hogy válságba ez az ország mindig akkor került az elmúlt hatvanöt évben, amikor bolsevikok, balliberálisok kezében volt a hatalom. A polgári, nemzeti oldalnak eddig csak kevés ideje jutott a bajok orvoslására.”
E pontos látlelet világossá tette mindenki számára, hogy lejárt a nemzet ellenségeinek ideje. A magyar választók büntettek. A 2010-es magyarországi országgyűlési választás volt a hatodik a rendszerváltás után. Sólyom László köztársasági elnök január 22-én tűzte ki a választás napját: az első fordulóra április 11-én, a másodikra április 25-én került sor.
Összejött a kétharmad, elérkezett az új korszak
A választás eredményeképpen a 4 párt és egy független jelölt jutott be a parlamentbe: Fidesz-KDNP (263 fő), MSZP (59 fő), Jobbik (47 fő), LMP (16 fő) és a független Molnár Oszkár.
Meglett a Fidesz-KDNP kétharmada. A médiaharc első, hosszantartó szakasza lezárult. A jobboldali média sokat tett, hogy véget vessen a balliberálisok ámokfutásának. A Magyar Hírlap és az ECHO TV is nagyban hozzájárult, hogy megmutassa Medgyessy Péterék, Kuncze Gáborék, Gyurcsány Ferencék, Bajnai Gordonék igazi arcát.
De sikerült leleplezni a Jobbikot is. Lehullt a lepel. Beigazolódott Csurka látomása.
Csurka István még 2009-ben egy hódmezővásárhelyi lakossági fórumon mondta el a véleményét az áljobboldali pártról:„Aki a Jobbikra akar szavazni, az tegye, de tudjon róla, hogy ezzel az MSZP-t és az SZDSZ-t támogatja, ugyanis a Jobbik e két párt fantomszervezete.” Ez ma már 2021-ben maga a valóság. Előbb-utóbb összenő, ami összetartozik.
