A George Floyd halála óta zajló amerikai zavargások lassan már hozzátartoznak a napjainkhoz. Felkelünk és csak úgy ömlenek a hírek, melyek tüntetésekről, fosztogatásokról és anarchiáról számolnak be, valamint arról, hogy fehérek térdepelnek a feketék előtt, bocsánatot kérve a világ minden bűnéért. A már nemcsak Amerikát, hanem az egész világot felbolygató zavargások faji jellege sajnos teljesen egyértelmű, pedig nem kéne annak lennie, miközben nagyon gyanús, hogy az antifák és a csőcselék tombolása előre elő volt készítve. Hiába érkeznek tiszta hangok a bemocskolódott éterbe, olyan mennyiségben nyomatják a rasszista demagógiát, mossák az agyakat a háttérből, hogy lassan nem is lehet mást hangoztatni, csak ezt a szélsőséges narratívát. Sajnos közben sok fehér ember számára is magától értetődő, hogy George Floyd halála feketeellenes rasszizmus, amiért gyűlölnie kell önmagát, sokaknak nem jut eszébe, hogy nem ez a lényeg, hanem a rendőri brutalitás ellen kell fellépni, amely nem bőrszínfüggő. Kegyetlen és letaglózó példa erre Tony Timpa esete, aki 2016-ban Dallasban hasonló körülmények között halt meg, miközben rendőrök térdepeltek a hátán. Tony Timpa fehér ember volt, az intézkedő rendőrök között pedig akadtak nem fehérek. De tényleg ezt a logikát kell követni? Mert ez már valóban rasszizmus. A hergelésre pedig egyelőre az amerikai társadalom nagyobb része nem vevő, sem a fehérek, sem a feketék. Talán ez a baj.
Hasonló haláleset, eltérő következmények
Tony Timpa élete 2016 nyarán ért véget a dallasi rendőrséggel történt “találkozását” követően. Timpát még a rendőrök kiérkezése előtt egy bolt biztonsági emberei bilincselték meg, majd a kiérkező rendőrök átvették az irányítást, ismét bilincsbe verték és több, mint 13 percig térdepeltek a hátán. Timpa az elmondottak szerint drogot fogyasztott az eset előtt, ráadásul kifogyott a gyógyszereiből, amelyet mentális betegségére szedett, tehát nem volt valami jó bőrben. A dallasi rend őrei azonban még viccelődtek is a földön fekvő fiatalemberrel, és nem változtattak az eljárás módszerén, továbbra is a hátán térdepeltek, ahogy történt az George Floyddal is. Az is hasonló a két eset között, hogy Timpa ugyancsak könyörgött, hogy lazítsanak a szorításon, mert nem kap levegőt, ahogy az a szomorú tény is egybeesett, hogy Timpa ugyancsak meghalt a lelketlen rendőrök miatt. Egy idő után már csak nyögdécselt, majd megszűntek az életjelek, de a rendőrök azt hitték, hogy simán csak elaludt, vagy a drogtól kiütve feküdt ki. Jókat nevettek még azt követően is, hogy Timpa mentőautóba került, és csak akkor estek pánikba, amikor a mentős elmondta, hogy Tony Timpa nem lélegzik. A rendőrök mellett részt vett a letartóztatásban az egyik fekete biztonsági őr, aki segédkezett Timpa földrevitelénél, ezt azonban – teljesen jogosan – senki sem tartotta rasszista indoknak. Timpa esetében legalábbis nem. Floydnál már más volt a helyzet.
A brutalitás nem bőrszínfüggő
Eddig a két történet tehát teljesen hasonló utat járt be, azonban Timpa halálát követően senki sem mondta, hogy azért voltak olyan kegyetlenek vele, mert fehér ember, azért térdepeltek a hátán lelketlenül több, mint 13 percen keresztül, mert nem tetszett nekik a bőrszíne, és végül fehér tömegek sem térdepeltettek másokat, nem voltak faji zavargások. Miért is lettek volna? Pedig Timpa esetében ugyancsak volt fekete bőrű az intézkedők között, illetve más, nem fehér bőrű zsaru is résztvett az akcióban, mégsem jutott eszébe senkinek, hogy bármiféle rasszizmus szerepet játszott a brutalitásban. Az inkább egyértelműnek tűnik, hogy az ártalmatlanná tévő eljárás sokszor igen brutálissá tud válni, ha lelketlen, a kiszolgáltatottságot élvező emberek kezébe kerül a gyeplő.
Ázsiai fehér felsőbbrendű?
De, ha már a szélsőbaloldal és a liberálisok szerint minden faji alapon történik, akkor menjünk bele a játékba és nézzük meg, hogy a George Flyoddal szemben intézkedő rendőrök között kiket is találhatunk. Valahogy kevés baloldali, liberális híradásban és beszámolóban találkozunk azzal, hogy a négy rendőr közül ketten nem voltak fehérek. Vajon ez most miért nem fontos? A faji előítélet csak akkor létezik, ha fehéreket lehet bekenni sárral? A rendőri brutalitás valóban faji okból történhet csak? Timpa esetében láttuk, hogy nem. Floyd halálánál sem hallottunk eddig arról, hogy az intézkedés kegyetlenségének az lett volna az oka, hogy a letartóztatott fekete volt. Nézzük akkor a rendőrök “színét”, ha már az antifák, jogvédők és sajnos a mainstream liberális médiumok is ezt tartják a legfontosabbnak:
Fehér felsőbbrendűséggel nehéz lenne vádolni Kueng és Thao rendőröket. Fotó: alexusrenee.com
J. Alexander Kueng és Tou Thao úgy tűnik, hogy nem az elnyomó és rasszista fehérek leszármazottja, furcsa lenne azt mondani rájuk, hogy feketegyűlölő, fehér felsőbbrendű, bőrszínük miatt kiváltságos amerikai állampolgárok, akik fehér mivoltuk miatt érinthetetlennek érzik magukat. A tény ehelyett az, hogy ez a négy rendőr bőrszíntől függetlenül kegyetlen módon bánt Floyddal, amiért vélhetően meg is kapják a jogos büntetésüket, ki bűnsegédként, ki elkövetőként. De ezek az emberek nem szélsőjobboldali rasszisták, akik Floydot azért vitték földre és élvezték a kínlódását, mert fekete, hanem beteglelkű, nem a rendőri testületbe való emberek, hasonlóak, akik Tony Timpát is röhögcsélve kínozták.
Remény a káoszban
Végül álljon itt egy jó példa is a sarkaiból kifordult világ és a sok térdeplő mellett, hiszen az Egyesült Államokban, Georgia államban egy fekete rendőr megtagadta a térdeplést az antifák és a tüntetők kérése ellenére, hiszen elmondta, ő csak egy valaki előtt térdepel le, és az nem más, mint Isten. Sokan tanulhatnának tőle:
This is Georgia State Trooper O’Neal Saddler.
He was asked to kneel today, and this was his response.
God Bless him! ?? pic.twitter.com/DZOGg6qnFn
— Ryan Fournier (@RyanAFournier) June 7, 2020
Forrás: The Dallas Morning News, dailycaller.com; Fotó: The Dallas Morning News Youtube csatornája
Facebook
Twitter
YouTube
RSS