faji zavargások

Hosszú forró nyár Amerikában: az 1967-68-as faji zavargások közepette is tudott nyerni a republikánus Richard Nixon

VIVarga István Világugar 2020 június 21.

George Floyd fekete bőrű bűnöző meggyilkolása után elszabadultak az indulatok Amerika városaiban. Az ember hajlamos arra gondolni, hogy az utcai zavargások kapcsolódnak az őszi elnökválasztásokhoz. A radikális baloldaliak elvesztették a Demokrata párti előválasztást, hiszen vezérük, Bernie Sanders kikapott Joe Biden-től. Attól a politikustól, aki egyébként a feketék szavazataival verte meg Sanderst és ezek a feketék lázadtak most fel. De volt már ilyen az amerikai történelemben: 1968-ban az egész ország káoszba süllyedt, és mégis nyerni tudott a konzervatív amerikaiak szavazataival Richard Nixon. A történelembe ez úgy vonult be, mint a “hosszú forró nyár”.

Belehalt a rendőr brutalitásába egy fehér srác Dallasban, de miatta még véletlenül sem tüntettek az anarchisták

Világugar 2020 június 9.

A George Floyd halála óta zajló amerikai zavargások lassan már hozzátartoznak a napjainkhoz. Felkelünk és csak úgy ömlenek a hírek, melyek tüntetésekről, fosztogatásokról és anarchiáról számolnak be, valamint arról, hogy fehérek térdepelnek a feketék előtt, bocsánatot kérve a világ minden bűnéért. A már nemcsak Amerikát, hanem az egész világot felbolygató zavargások faji jellege sajnos teljesen egyértelmű, pedig nem kéne annak lennie, miközben nagyon gyanús, hogy az antifák és a csőcselék tombolása előre elő volt készítve. Hiába érkeznek tiszta hangok a bemocskolódott éterbe, olyan mennyiségben nyomatják a rasszista demagógiát, mossák az agyakat a háttérből, hogy lassan nem is lehet mást hangoztatni, csak ezt a szélsőséges narratívát. Sajnos közben sok fehér ember számára is magától értetődő, hogy George Floyd halála feketeellenes rasszizmus, amiért gyűlölnie kell önmagát, sokaknak nem jut eszébe, hogy nem ez a lényeg, hanem a rendőri brutalitás ellen kell fellépni, amely nem bőrszínfüggő. Kegyetlen és letaglózó példa erre Tony Timpa esete, aki 2016-ban Dallasban hasonló körülmények között halt meg, miközben rendőrök térdepeltek a hátán. Tony Timpa fehér ember volt, az intézkedő rendőrök között pedig akadtak nem fehérek. De tényleg ezt a logikát kell követni? Mert ez már valóban rasszizmus. A hergelésre pedig egyelőre az amerikai társadalom nagyobb része nem vevő, sem a fehérek, sem a feketék. Talán ez a baj.