Rashida Tlaib egy palesztin származású amerikai demokrata képviselőnő, aki álszent csiki-csukizásával még jobban felszította a palesztin-izraeli ellenségeskedést. Ahogy korábban a PestiSrácok.hu is megírta, Donald Trump amerikai elnök kérte Izraelt, hogy utasítsa el két demokrata képviselőnő, a szomáliai származású muzulmán Ilhan Omar és a palesztin gyökerekkel rendelkező Rashida Tlaib beengedését a zsidó állam területére, hiszen az elnök szerint gyűlölik Izraelt és csak kárt akarnak okozni. Végül az izraeli belügyminiszter engedélyezte Tlaib belépését, aki arra hivatkozott, hogy kilencvenes éveiben járó nagymamáját szeretné meglátogatni palesztin területen, hiszen vélhetően utoljára láthatja. Miután megkapta az engedélyt, Tlaib hangnemet változtatott és kijelentette, hogy nem utazik Izraelbe, nem alázkodik meg a zsidó állam előtt. A mainstream média számára természetesen az események alakulása ekkor már nem volt túl érdekes. Lehet, hogy az idős nagymama csupán politikai eszközként szerepelt a baloldali képviselőnő repertoárjában? Az izraeli belügyminiszter szerint legalábbis igen, aki így reagált: “Izrael iránti gyűlölete nagyobb, mint a nagyanyja iránti szeretet”.
Rashida Tlaib és Ilhan Omar a Demokrata Párt baloldali szárnyát képviselik, és annak az Alexandria Ocasio-Cortez klikkjéhez tartoznak, aki szélsőbaloldali, agresszív marxista világnézetét szívesen látná az egész Demokrata Pártban, viszont emiatt komoly ellentét alakult a hagyományos szárny és köztük. A párt régi nagy bölényei, például Nancy Pelosi félnek attól, hogy a radikális szocialista vonal túl sok hagyományos demokrata szavazót idegenít el a párttól, a bevándorlók által képviselt marxista blokk azonban egyre harciasabban követeli a párt irányításának átvételét, valódi program és ötletek nélkül, azonban óriási ígéreteket hangoztatva. Ehhez a körhöz tartozik Rashida Tlaib és Ilhan Omar is; utóbbi ámokfutásairól már beszámolt portálunk.
Kettejükben az is közös, hogy többször gyalázták nyíltan a zsidó államot; antiszemita kijelentéseik miatt még a demokraták közül is sokan elhatárolódtak tőlük. Mindketten támogatják a BDS-t, amely gazdasági bojkottot hirdetett meg Izrael ellen. A zsidók és palesztinok vitájába nem kívánunk beleszólni, Tlaib és Omar tevékenysége azonban a két nép viszonyán túl az amerikai belpolitikai eseményekre is hatással van. Donald Trump ugyanis élesen bírálja őket, ezzel éket verve a Demokrata Párt blokkjai közé, hiszen többen mélyen elítélik a két politikusnőt a saját táborából is.
Hivatalosan 2005. július 9-én alakult meg a BDS (Boycott, Divestments, Sanctions – bojkott, befektetések felfüggesztése, szankciók alkalmazása) mozgalom, több, mint 170 palesztin NGO (civil szervezet) részvételével. A kezdeményezés gazdasági bojkottot hirdetett meg Izraellel szemben: ide tartozik az izraeli termékek bojkottja, illetve a parlamentekre, a nemzetközi szervezetekre és a cégekre való nyomásgyakorlás, amivel azt szeretnék elérni, hogy az illető országok ne üzleteljenek a zsidó állammal. Az akadémiai bojkott keretében az izraeli egyetemekkel, professzorokkal és tudósokkal szembeni fellépést sürgették. A kulturális bojkottjuk az izraeli művészek, zenészek és színészek ellen zajlott és zajlik.
Kárt okozni Izraelnek
Tlaib palesztin származású baloldali politikus, az új hullám egyik harcos képviselője. Omar és Tlaib most közösen szerettek volna Izraelbe utazni, azonban komoly diplomáciai botrány kerekedett az útitervből, melyet Izraelben és az Egyesült Államokban is sokan provokációnak véltek, hiszen csak palesztin területekre kívántak látogatni, ráadásul mindketten a BDS elszánt támogatói. Donald Trump Twitter-bejegyzésében határozottan kérte Izraelt, hogy ne engedjék be a két politikust, akik gyűlölik Izraelt, és gyalázatosnak nevezte a tevékenységüket. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök pedig múlt csütörtökön még így nyilatkozott:
Nincs a világon még egy olyan ország, amely Izraelnél jobban tisztelné az Egyesült Államokat és az amerikai kongresszust, de a két képviselő útiterve azt mutatja, hogy csak kárt akartak okozni Izraelnek.
Tlaib és Omar ugyanis csak a Palesztin Hatóság területeire és Kelet-Jeruzsálembe látogatott volna el. Ez a szituáció azonban nem a végleges izraeli álláspontot tükrözte, hiszen később megérkezett az engedély, Tlaib ugyanis jelezte, hogy a több, mint kilencven éves nagymamáját szeretné meglátogatni, akit vélhetően utoljára lát az életben. Arije Deri, izraeli belügyminiszter ezt követően a humanitárius hátteret figyelembe véve engedélyezte a beutazást. Tlaib ezt a kérelmet intézte az izraeliekhez:
Szeretnék beutazási engedélyt kérni Izraelbe, hogy meglátogathassam rokonaimat, különösképpen a nagymamámat, aki a 90-es éveiben jár, és Beit Ur al-Fouqában él. Ez lehet az utolsó alkalom, hogy láthatom. Tiszteletben fogok tartani minden korlátozást és a látogatásom során nem fogom népszerűsíteni az Izrael elleni bojkottot. Köszönettel, Rashida Tlaib.
Rashida Tlaib a beutazási engedélyt követően azonban fityiszt mutatott, hogy ő aztán ilyen rasszista körülmények között nem utazik be, mert megszakad a nagymama szíve. Vajon mi történhetett az engedély kérése és annak megadása között? A csütörtöki tisztelettudó levél csak provokáció lett volna? Az engedélyre adott válasza ugyanis meghökkentő volt:
Tlaib azt írja Twitter-bejegyzésében, hogy úgy döntött, végül nem utazik Palesztinába és Izraelbe, hiszen az ilyen elnyomó, rá nézve megalázó feltételek miatt megszakadna a nagymamája szíve. Ez az eljárás, az elhallgattatása pedig kiölné belőle azt, aki mindig kiáll a rasszizmus és az igazságtalanság ellen; emiatt még ezt az utat is feláldozza. A mártíromság legszebb példájával állunk szemben, azzal a szépséghibával, hogy korábban pont a humanitárius, családi okokra hivatkozva kérte a beutazás engedélyezését, és kifejezte, hogy tartózkodni fog az amúgy gyakran hangoztatott Izrael-ellenes szólamoktól. Vajon mi volt az oka a hirtelen hangulatváltozásnak? Talán úgy gondolta, hogy végül nem kapja meg a beutazási engedélyt és mártír lehet a nagymamával együtt, akitől elválasztják?
Nagyanyja iránti szeretet?
A fenti választ követően nyilvánvalóan az izraeliek is felháborodtak és provokációnak érezték Tlaib viselkedését. Deri belügyminiszter a következőt nyilatkozta:
Rashida Tlaib kongresszusi képviselőnő épp most írta Twitteren, hogy nem utazik Izraelbe. Tegnap este egy levelet küldött nekem arra kérve, hogy engedélyezzem, hogy meglátogathassa a nagyanyját, aki a 90-es éveiben jár, mert ‘ez lehet az utolsó alkalom számomra, hogy lássam.’ Jóváhagytam ezt a humanitárius kérést, de úgy tűnik, hogy ez csak egy provokáció volt, amelynek célja, hogy rossz fényben tüntesse fel Izraelt. Izrael iránti gyűlölete nagyobb, mint a nagyanyja iránti szeretet.
Tlaib és Omar a tegnapi napon sajtótájékoztatót tartott, melyen az amerikai kongresszust sürgették cselekvésre a zsidó állam beutazási korlátozásának ügyében. Rashida Tlaib így idézte fel gyermekkori traumáit:
Amikor kislányként Palesztinába utaztam a szüleimmel, hogy meglátogassam a nagyszüleimet és a családtagjaimat, néztem, ahogyan édesanyámnak keresztül kellett haladnia a megalázó ellenőrzőpontokon, még akkor is, ha az Egyesült Államok állampolgára és büszke amerikai volt.
Majd felidézte Ciszjordániában élő nagymamájával nemrégiben folytatott telefonbeszélgetését, amikor a mostani tervezett látogatást vitatták meg.
Azt mondta, hogy én vagyok az ő valóra vált álma. Én vagyok az ő szabad madara, hát miért is kellene fogolyként és meghunyászkodva visszajönnöm?
– csuklott el Rashida Tlaib hangja.
Amerikai belpolitikai vita
A két képviselőnő a kongresszust sürgette lépésekre. Ilhan Omar úgy fogalmazott:
Nekünk itt, az Egyesült Államokban konstruktív szerepet kell játszanunk. Évente több, mint 3 milliárd dollárt adunk Izraelnek. Ezzel jelezzük, hogy fontos szövetségesünk a térségben és az egyetlen demokrácia a Közel-Keleten. De e szövetségi viszonnyal nem fér össze a vízum megtagadása annak rendje és módja szerint megválasztott kongresszusi képviselőktől.
A minnesotai képviselőnő hangsúlyozta, az amerikai törvényhozók “felelősséggel tartoznak kormányunk külpolitikájának ellenőrzéséért és azért, hogy mi történik azokkal a dollármilliókkal, amelyeket segélyként küldünk”. Omar hozzáfűzte: az izraeli döntés szerinte nem más, mint amerikai választott tisztségviselők tényfeltáró munkájának megakadályozása.
A sajtóértekezlet után a Fehér Ház szóvivője, Hogan Gidley hangsúlyozta:
Izraelnek joga van ahhoz, hogy megakadályozza azoknak a beutazását, akik el akarják pusztítani az országot, és a demokraták értelmetlen kongresszusi vizsgálatai itt, Amerikában nem változtathatnak azokon a törvényeken, amelyeket Izrael a saját védelmében hozott.
Gidley utalt arra is, hogy mindkét képviselőnőnek “jól dokumentálható” antiszemita megjegyzései, közösségi oldalakon publikált antiszemita bejegyzései és antiszemita kapcsolatrendszerei vannak. Tlaib egyébként a Palesztin Felszabadítási Szervezet lobogóját viselve ünnepelte az amerikai választási győzelmét, a muszlim terrorszervezetnek pedig elvileg kevés köze van az amerikai demokratákhoz.
Nem a megbékélés politikája
Rengeteget lehet vitázni az izraeliek és a palesztinok szembenállásán, abban, hogy kinek miben van igaza, azonban az nem kérdés, hogy egy demokratikus országnak joga van megvédeni magát és azt engedni be az állam területére, aki nem viseltetik ellenséges szándékkal ellene. Mindenképpen érdekes az is, hogy az amerikai mainstream média számára meddig volt érdekes az ügy. A CNN, MSNBC és a baloldali zászlóshajók természetesen kikeltek Trump ellenkezése és a zsidó állam magatartása miatt, azonban arról keveset beszéltek, hogy Tlaib végül megkapta az engedélyt. Izrael a BDS-t támogatókat saját biztonsága érdekében kitilthatja az országából; a két amerikai politikusnő lelkes támogatója a szervezetnek, Tlaib mostani viselkedése pedig nem a megbékélés és az elfogadás politikáját közvetíti a világ felé. Az egyik konzervatív amerikai televízió pár gondolatban foglalja össze a balliberális média képmutatását ebben az ügyben:
Forrás: MTI, Fox News, One America Television, hetek.hu, szombat.org; Vezető kép: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS