Üdvözöljük a fejlődő osztrák demokráciát! És az irakit is!

Az osztrák Neuwahl jóval jelentősebb esemény, mint a Brexit. Először fordul elő ugyanis, hogy a fejlett nyugaton meg kell ismételni egy országos választást, mert azt elcsalták.

Ne legyenek kétségeink, ha nem lett volna nyilvánvaló ténybelileg, hogy

jóval több szavazat érvényessége esik jogos kétség alá, mint ahánnyal a szélsőbaloldali (zöld) jelölt győzött,

a független osztrák alkotmánybíróság bizonyosan nem ismételtette volna meg az osztrák elnökválasztás második fordulóját. Nem arról volt itt szó, hogy túlbuzgóan némelyek hamarabb kezdtek hozzá a szavazatszámláláshoz. Vagy hogy hamarabb kész legyenek, behívtak néhány folyosón lebzselő szocdem aktivistát. Itt kérem százezres nagyságrendben manipulálták a levélszavazatokat. Ehhez olyan mértékben kell pofátlannak és gátlástalannak lenni, ami ezidáig csak a kommunistáktól, illetve kései utódaiktól volt alapszinten elvárható.

Az osztrák baloldal, az állítólag jobboldali centrista néppárttal együtt most küzdötte le magát a magyar szocialisták szintjére.

A Szabadságpárt meg a Fidesz 2002 állapotát haladta meg, mert sikerült neki egy épkézláb óvást benyújtani. Ne feledjük! Lehet, hogy a szabadságpárti jelölt győzelme az ottani magyar munkavállalóknak nem jó, viszont az osztrákoknak lehet, hogy igen. És ez azért mégiscsak egy osztrák választás.

Paranoid Android

Új élményekkel gyarapodva

Eddig nem egészen értettem, hogy miért merült föl olyan nagyon komolyan, hogy az angolok után – és persze a hollandok meg a franciák mellett – Ausztria is kiléphetne az Európai Unióból.

Állítólag osztrák szomszédjainknak nagyjából a fele EU-ellenes, a fele EU-barát,

ami azt jelenti, amit Angliában jelentett: a dolog így is, meg úgy is eldőlhet. Teljességgel kiszámíthatatlan. Van, amikor csak harmincegy ezer szavazaton múlik az eredmény. Itt van például a közelmúlt elnökválasztása. Ott – bár csak orrhosszal, de – végig vezetett a jobboldal, aztán a levélben szavazó sógorok eldöntötték a dolgot.

Na, most kiderült, hogy nem is rajtuk múlott, hanem a szavazatszámlálókon.

Az osztrák alkotmánybírák ugyanis a szavazatszámlálás során elkövetett szabálytalanságokra hivatkozva semmisítették meg az eredményt. Szóval így is, meg úgy is eldőlhet. Most persze előbb egy megismételt elnökválasztás jön, ami

afféle előszavazása lehet a EU-tagságról szóló későbbi referendumnak,

és amit ezek után nagyon nehéz lesz megnyerniük a zöldeknek. Az osztrák polgár ugyanis új élményekkel gazdagon járulhat az elnökválasztó urnákhoz: volt egy – finoman fogalmazva – szabálytalan, de vitathatatlanul a baloldal javára tévedő szavazatszámlálás, volt egy megdöbbentő Brexit, azaz az Ausztriában jobboldalinak tekinthető, de mindenképpen EU-ellenes tábor fényes győzelme Angliában, volt ennek nyomán egy összeurópai, Brüsszel-ellenes kirohanáshullám és volt,

illetve van egy rendkívül agresszív eurokrata hisztéria, amely az angolok megfenyítéséről, a távozni akarók megfélemlítéséről, az Unió erőszakos összezárásáról szól.

Ha én osztrák lennék, nem sokat gondolkoznék azon, kire szavazzak. Engedtessék meg, hogy e sorok végén, némiképp előre szaladva az időben, elsőként gratuláljak Ausztria új elnökének, Norbert Hofernek.

Ratius