Ábrahám Robi: Alföldi Róbert rettentő látomása
Alföldi Róbert művész úr – vagy, hogy ne bántsam meg, inkább legfőbb művész úr – tele pocakjával, távol a tudatlan-tuskó tömegektől – kik talán nem is méltóak arra, hogy ismerjék legfőbb művész úr márványba kívánkozó alkotásait – álomba szenderedett, s mint kisded anyja ölelésében, békére és nyugalomra lelt.
Álma selymes és könnyű volt, mint a habos torta habja, mint a vattacukor legjava. Újlipótvárosban sétált, ahol az elektromos autók is tömegközlekedtek, a házak falain szinte folytak le a szivárványszínű zászlók és lobogók. Az utcán kéz a kézben sétáltak a boldog, terhes egynemű párok, nyomban mögöttük csaholtak az egynemű kutyusaik. Belépve kedvenc pékségébe azonnal félreugrottak előle a sorban állók, kérés nélkül a földig hajtották magukat és kérlelték a művész urat, hogy hadd adják át neki helyüket. A pénztáros is tudta a dolgát, lábait kapkodva sietett felváltani a művész úr húszezresét a szomszédos üzletekbe, hogy kényelmesen ki tudja fizetni a reggeli sóskiflijét. A Jászain boldog, önfeledt dzsihadisták pakolgatták vállról indítható rakétáikat, amikből annyi volt, hogy még az ukránoknak is jutott belőlük. A téren ideiglenes óriáskivetítő: Románia csoportelső! Majd újra az ágyában találta magát, soha ilyen édes még nem volt a dunna.
De egyszer csak csizmák nehéz csattogása, s a távolból egy szempillantás alatt a füle mellett termett a gazdájuk. Kelj fel, buzi! – kiáltotta, s nyomban megragadta a művészt, hogy csatlósaival együtt fóliába tekerje azt. Jajajaj! – kiáltott fel hősünk, s mint a szélvész, pattant ki ágyából. Álmodtam? – kérdezte megkönnyebülve, s letörölte – jó esetben – a nyálat szája széliről.
De hát ki ne álmodott volna még lidérceset? A probléma csak az, hogy művész uram le is nyilatkozta azt az RTL-nek. Más magyarázat ugyanis nincsen arra, hogy az említett kereskedelmi csatornának úgy fogalmazott: várja, hogy mikor szedik össze őket, s mit kell viselniük, mert ez a történelemben mindig így indult – a normalitásra hivatkozva. Azt is mondta:
OLYAN ORSZÁGBAN ÉLÜNK, AHOL A MELEGEKET BEFÓLIÁZZÁK, A NÁCIKAT MEG NEM.
Majd ha valaki látja művész urat, szóljon már neki, hogy Magyarországon nem a melegeket fóliázzák, hanem az evangéliumaikat, és amúgy se lenne idejük őket fóliázni, ha akarnák se, mert azok a bizonyos "nácik" épp zsidókat védenek, többek között a művész úr teljesen megbuggyant sleppjétől.
