A közelmúltban Orbán Viktor miniszterelnök megtekintette annak a magyar fejlesztésű lélegeztetőgépnek a prototípusát, amelyet akár a koronavírus-fertőzöttek kezelése során is bevethetnek majd. Az ilyen típusú eszközöket az intenzív terápiás ágyak mellett alkalmazva kezelik jelenleg is a legrosszabb állapotú koronavírusos betegeket. Az intenzív ágyakról és a hazai fejlesztésű lélegeztetőgépről portálunk dr. Elek Jenő osztályvezető főorvost, a járványügyi veszélyhelyzet idején az intenzív terápiás ágyakért felelős szakorvost kérdezte, aki a kormányfővel együtt vett részt a Műegyetem kutatócsoportja által megalkotott lélegeztetőgép prototípusának bemutatóján.
Az emberek többségének nincs tapasztalata az intenzív osztályok működésével. Hogyan tudná leírni ezeket az osztályokat, milyen eszközöket és személyzeti kapacitást képzeljünk el pontosan, különösen a jelenlegi időszakban?
Az intenzív terápia általában a súlyos, életveszélyes állapotú betegek ellátását szolgálja, akiknek valamilyen életfunkciójuk olyan zavart szenved, hogy a beteg ennek támogatását vagy pótlását igényli. Ezek közül kiemelhetjük a vese, a tüdő vagy éppen a szív működésének pótlását is. Ezeknek a betegeknek az állapota olyan, hogy az állapotváltozásuk nagyon gyors lehet, ezért nagyon szoros megfigyelést igényelnek. Itt sokféle eszközzel figyeljük a különböző élettani funkciók működését, és szükség esetén gyors reakcióval tudunk beavatkozni. Ezt biztosítandó pedig alapesetben egy ápolóra 1-2, míg egy szakorvosra 2-4 beteg jut. A technikai felszereltségről azt kell mondjam, hogy ma már szinte valamennyi intenzív ágy mellett van lélegeztetőgép, mert nagyon sok betegségnek szövődménye a légzési elégtelenség kialakulása. A egészségügyi személyzetről pedig azt tudom mondani, hogy hazánkban ezer fő fölött van az intenzív terápiás szakorvosok száma, ez pedig népességarányosan egy megfelelő adat.
De milyen, illetve mitől lesz jó egy lélegeztetőgép?
A gépi lélegeztetés egy szükséges rossz. Az élettani légzésünk során a levegőt szívjuk a tüdőnkbe, tehát a rendszer negatív nyomással működik. Gépi lélegeztetés során a gép befújja a levegőt a beteg tüdejébe, tehát ott pozitív nyomás jön létre. A tüdőszövet feszülése kilégzési ingert jelent a beteg számára, ami például gyors befújás esetén azonnal jelentkezik. A lélegeztetőgépeknek tehát, ha éber beteget lélegeztetünk, a beteg reakcióit figyelembe véve, “kíméletesen” kell az oxigént a tüdőbe juttatnia, és ez csak nagyon precíz technikával valósítható meg. A beteg annál jobban tolerálja a lélegeztetést, minél jobban kiszolgálja a gép a szervezet igényeit. Nagy tömegű gépi lélegeztetést az ’50-s évek derekán végeztek először a járványos gyermekbénulás izombénultjain, ez a betegcsoport egészséges tüdővel rendelkezett: a vastüdő negatív nyomású lélegeztetést hozott létre. A pozitív, befúvásos lélegeztetés tömegesen a vietnámi háború óta létezik; az ekkor alkalmazott gépekkel pár napig lehetett a betegeket életben tartani. A mai korszerű gépek esetén ez akár hónapokat is jelenthet. Az egészséges tüdővel rendelkező légzésbénultak évtizedekig is életben tarthatóak.
A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet felnőtt intenzív osztályán lévő altató- és lélegeztetőgép. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Mit lehet tudni a jelenlegi, magyar orvosi műszergyártásról, rendelkezünk megfelelő tapasztalattal ezeknek a gépeknek a sorozatgyártásához?
Magyarországon utoljára a ’80-as években fejlesztettek és gyártottak lélegeztetőgépeket. Ezt követően a külföldi cégek már ki tudták elégíteni az ilyen irányú igényeinket. Az utóbbi tíz évben Magyarországra rengeteg jó, komplex tudású lélegeztetőgép érkezett, így hazánk e tekintetben sokkal jobb helyzetben van, mint például az észak-olasz régiók, ahol békeidőben is lényegesen kevesebb lélegeztetőgép jutott egy lakosra, mint itthon. Tehát az intenzív ágyszámunk mellett a lélegeztetőgépek száma tekintetében sem szégyenkezhetünk. A járványügyi előrejelzések azonban azt mutatták, hogy ez a szám sem lesz elegendő, ezért is dönthettünk a hazai fejlesztés mellett. Ez a vállalás azonban rendkívüli, hiszen más esetben egy ilyen gép fejlesztése akár éveket is igénybe vehet, ehhez képest a Műegyetem által fejlesztett készülék – ahogy a híradásokban is lehetett látni – már működik.
Milyen kutatócsoportok dolgoznak elsődlegesen a lélegeztetőgépek fejlesztésén?
Három fejlesztési irányról van jelenleg tudomásom. Az egyik a Budapesti Műszaki Egyetem csapata által megalkotott eszköz, itt a lehetőségeim szerint magam is jelen voltam a fejlesztés során. Emellett a híradásokból értesültem az Óbudai Egyetem hasonló irányú fejlesztésével, illetve be tudok még számolni egy magánvállalat projektjéről is, amelyet szintén egészségügyi szakemberek támogatnak. Ezekről a fejlesztésekről azonban részletes adatokat nem ismerek. A BME által bemutatott lélegeztetőgép viszont bizonyosan megállja a helyét éles körülmények között, és személy szerint nagyon örülnék is, ha ilyen eszközök állhatnának orvos kollégáim rendelkezésére.
Elek Jenő a Hungexpo területén, ahol egészségügyi ellátóhelyet alakítanak ki a G-pavilonban. A hatalmas csarnokot tábori ágyakkal rakták tele. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Van-e olyan meghatározó élménye, ami a járványügyi védekezés utóbbi heteiben erőt adott Önnek?
Bár az intenzív osztályon minden nap érik ilyen jellegű élmények az embert, de mégis azt gondolom, hogy számomra talán a Műegyetem lélegeztetőgép-fejlesztése az, ami meghatározó. Úgy érzem, hogy szinte véletlenül csöppentem ebbe a fejlesztésbe, de minden egyes pillanatában nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy részese lehetek. Egy olyan fantasztikus csapattal ismerkedhettem össze, akikkel boldogan dolgoznék minden nap, ha az időm engedné ezt. Az, hogy a semmiből egy hónap leforgása alatt működjön egy lélegeztetőgép, ez valami elképesztő teljesítmény. Ha egy hónappal ezelőtt ugyanis bárki azt mondta volna nekem, hogy én ma ennek a gépnek a csutoráját a számba fogom venni és szimulálni, hogy mit tud egy ilyen gép, ezt nem hittem volna el. Ez egy fantasztikus szakmai és még inkább emberi bravúr.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS