Bréking: hivatalosan is lesüllyedt az ellenzék az erkölcs abszolút minimuma alá – A liberális Bősz Anett őrjöngését nem tiltja le a Facebook

Hazai pályán is sikerült megcsillogtatnia magyarellenességét egy mindenhez (is) értő ellenzéki politikusnak, most éppen Bősz Anettnek. A Magyar Liberális Pártnak nevezett (SZDSZ Gittegylet “B” csapat) embertömörülésben tevékenykedő “politikusnak” ráadásul sikerült még felülmúlnia (vagy alulmúlnia, nézőpont kérdése) a demszkyzmus nálánál sikeresebb terjesztőinek teljesítményét is, ugyanis pátoszos dicshimnuszt zengett Hadházy Ákos parlamenti táblás produkciójáról, megörökítve az ellenzéki Dávid és a NER Góliátjának epikus összecsapását az utókornak. És mindezt a Puskás Aréna megnyitója ürügyén.

Nemrég azt hittük, hogy Fekete-Győr András romániai produkciója után már nincs lejjebb. Aztán jött Donáth Anna, aki a felvidéki magyarokat arra biztatta, hogy legyenek “büszke szlovákok”. Úgy hittük, eljutottunk a nemzetellenesség és a maró rosszindulat legmélyebb pontjára, most azonban keserűen tekinthetünk fel az égre, és láthatjuk magunk felett, hogy hová züllesztette az ellenzéki retorikát a két momentumos megmondóember. Most ugyanis még kilométerekkel mélyebbre süllyesztette a színvonalat Bősz Anett legutóbbi Facebook-bejegyzésével, amivel egyrészt – jó balos szokás szerint – szó szerint még a fűbe is belekötött a Puskás Aréna megnyitása kapcsán, majd a kormányfő futballtudásának és sportosságának kielemzése után megénekelte Hadházy Ákos parlamenti akciójának hőskölteményét. Ezt erősebb idegzetű olvasóinknak változtatás nélkül közöljük:

De, küzdősportolóként mondok még valamit, aztán vissza a focihoz: Hadházy Ákossal szemben ő helyzeti előnyben volt, amikor megpróbálta elvenni a tábláját. Ákos nem látta, mire készül, és a miniszterelnök karja hajlítva volt, Ákosé nyújtva, nem beszélve arról, hogy Orbánnak lefelé, Hadházynak fölfelé kellett erőt kifejtenie. Kellett volna, sikerüljön a kormányfő terve, Ákos mégis meg tudta tartani a táblát…

– írta a küzdősportokban és a táblacibáló versenyekben (is) jártas politikus. Ákos karjának különböző stációinak kitárgyalása után visszatért a kormányfőhöz – bár kevéssé érthető, miért a pocakos miniszterelnökről ír a kis online naplójába, mikor az izmos karú Ákosról is fantáziálhatna, ám mégsem így tesz – és elmondja: Orbán Viktor a legkevésbé sportos a V4-ek miniszterelnökei közül. Hogy ez Bősz szerint miért akadálya annak, hogy egy, a futballt és a nemzeti összetartozást szimbolizáló épületet népszerűsítsen a kormányfő, azt csak egy szakértő tudná megmondani. Mint ahogy azt is, hogy vajon a kicsinyesség, az irigység, vagy egyszerűen a tudatlanság – esetleg ezek mindegyike – vezet-e oda, hogy valaki belekössön abba, hogy egy európai országnak van nemzeti futballstadionja, ami ráadásul még korszerű is európai szinten. Szintén érdemes végiggondolni, hogy milyen szörnyű diktatúrában élünk, ahol:

1. az ország vezetőjének megjelenésén, testalkatán élcelődhet, bármiféle következmény nélkül;
2. egy valódi diktátorhoz hasonlíthatja az ország megválasztott vezetőjét, szintén következmények nélkül;
3. ezt szabadon világgá kürtölheti.

De nemcsak a diktatúra és a szólásszabadság állapotát mutatja ez be, hanem az ellenzéki erkölcsiséget és lelkületet. Fegyőr, Donáth, Bősz és Hadházy korunk új Gyurcsányai és Demszkyjei; a különbség csupán az, hogy ők elődeiknél több emberhez érnek el az interneten keresztül, egyszerűbben. Bősz bejegyzése egyébként egy jelzés is lehet a jobboldalnak, hogy hagyjuk Gyurcsányt a viszkisüveg után kutatni; új és sokkal agresszívabb, ocsmányabb ellenfelek gyülekeznek ma már az ellenzéki oldalon.

Íme, az ominózus bejegyzés:

Fotó: Horváth Péter Gyula/PS