Mi is volt az az Európai Unió?
Fotó: Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Kaiser Ákos
Sajnos a múlt idő használata nem csak jogos, hanem szükségszerű is már. Az EU először is tényleg egy békeprojekt volt. Amikor a jogelődjét létrehozták Európa gyakorlatilag egy bő emberöltőn belül volt túl két olyan totális belháborún, amely közül bármelyik is – talán örökre –megroppantotta a demográfiáját, és szinte bizonyosan megszüntette a kontinens bolygó szintű vezető szerepét. Az Európai Unió az utolsó lehetősége volt a kontinens nyugati felének arra, hogy összefogva megmentsen valamit a nyugati civilizáció európai központjából. Így utólag ez már sokkal nyilvánvalóbb, mint ezt a példátlanul sikeres újjáépítés és a 70-es, 80-as évek gazdasági sikerei alatt gondolni lehetett. Akkor már és még ugyanis ezt természetesnek gondoltuk.
Amerikai védnökség alatt Európa a világ közepe maradt és a Szovjetunió összeomlása után, a történelemben először, és mert úgy tűnt hogy nagyon jól mennek a dogok, az Európai Gazdasági közösség alakult azzá az Európai Unióvá, amelyet a 2010-es évek elejéig ismerni véltünk és amelyhez reményeink szerint 2004-ben mi például csatlakoztunk.
A történelemben az Európai Unióban-ban kaptak formális jogegyenlőséget először a közép-európai államok a nyugattól
A nyugat persze rendesen kirabolta Közép-Európát 1990 után, de tényleg úgy tűnt, hogy ebből valamennyit vissza akarnak adni az EU-ban, persze természetesen nem mindent. 2008-ig nagyjából jól is mentek a dolgok, persze csak látszólag, az amerikai kapitalizmus hatalmas pénzügyi rablásai azonban végleg eltűntettek minden illúziót azzal kapcsolatban, hogy vége van a történelemnek mert a nyugat győzött. Innen datálódik az, hogy a végül a woke ideológiában tetőző progresszív liberális elmebaj őrjöngésének mindent elfedő füstje mögött az EU magállamai mind anyagi, mind jogi értelemben megpróbálják visszavenni azt, amit pillanatnyi gyengeségükben, hatalmuk látszólagos csúcsán megadtak nekünk.
És 2010 óta halálosan meg is vannak sértődve, hogy a magyar jobboldal nem akarja sem a jogait sem a nemzeti stratégiai vagyonát “visszaadni” részben a németeknek, részben meg az EU bürokráciájának. Orbán Viktor számára szerintem mindez akkor vált egyértelművé amikor a 2010-es megválasztása után találkozott a Merkellel, aki világossá tette: a liberális-balos Gyurcsány-Bajnai kormányok számára Brüsszelből megadott “kedvezmények” egy jobboldali kormánynak nem járnak. Vagyis a második Orbán-kormány mozgásterét (költségvetési hiány) gazdaságilag azonnal lenullázták. Illetve azt hitték, hogy így tettek, de a stratégiai ágazatok és az önrendelkezésünk visszaszerzését nem tudták megakadályozni. Csak nagyon akarták.
Orbán Viktor a tegnapi vitával kapcsolatban így fogalmazott:
…nem voltak boldogok, hogy egy decemberben meghozott döntést az ukránok olajblokádja miatt megváltoztattunk, de miután a jogi helyzet teljesen világos, hogy ehhez van jogunk, hiszen nem zárult le a döntési folyamat, ezért egyetlen dolgot tehettek, hogy kicsit fenyegetőztek és utána belátták, hogy ez nem fog menni.
Az EU haldoklását semmi nem jelzi jobban, hogy amikor az EU egy politikai és gazdasági kitartottja, Ukrajna el akar lehetetleníteni két tagállamot, akkor nem politikai szinten kerül szembe az összes tagállammal egyszerre, hanem a megtámadottaknak jogászkodni kell ahhoz, hogy gazdaságilag életben maradhassanak. Ennek az az egyszerű oka, hogy az EU magállamai nem tekintik valódi szövetségeseiknek a többit, illetve az EU számukra már egy olyan birodalom, amely bizonyos tartományok erőforrásait használja fel arra, hogy olyan új tartományokat szerezzen, amelyekből aztán szigorúan csak a birodalmi elit gazdagodik.
Amíg nagyjából és létkérdésekben működik a vétójog, addig létezik az EU, ha a vétójogot megszüntetik vagy kijátsszák, akkor abban a minutában be lehet jelenteni, hogy az EU-nak vége, többé egyetlen szabálya sem kötelező senkire. Egyértelmű, addig maradhatunk bent az EU-ban, amíg a jelenlegi jogaink csorbítatlanok és működnek. Ha bármelyiket megvonják, illetve kiderül, hogy nem működik, mert az EU bürokráciája nem engedi érvényesülni, akkor nem mi lépünk ki az EU-ból, hanem az elméletileg és gyakorlatilag is megszűnik magától.
Nem Orbán Viktor, hanem a magországok és az EU vezetői mentek el a falig. Ezt ők is érzik, meg akarják ugyan buktatni Orbán Viktort, de közben olyan szabályokat szegnek meg amelyek a saját és már csak maradék hitelességüket végleg felszámolja. Ezért van most patthelyzet. Most az EU vezetőinek el kell dönteniük, hogy felvállalják-e nyíltan, hogy az EU nem közösség, hanem birodalom. Csakhogy a nyílt birodalmi erőszakra nem igazán van erejük és főleg tervük, hogy a szükségszerűen Európa-szerte erősödő nemzeti mozgalmakat és úgy általában a káoszt hogyan kezelik majd. Az EU odáig züllött, hogy egyetlen rossz döntés, vagy akár egyetlen erős külső hatás azonnal bedöntheti.
