Brüsszel egy újabb “Majdant” akar Budapestre

Átléptünk a tisztán, minden határokon átívelő – szó szerint is – mindent lebíró zsarolások világába. Olyan nagyon nem is lephet meg minket, hogy idáig eljutottak az események, de azért amikor itt állunk előtte, egy kicsit mégis meglepő mindezzel szembesülni. Az Európai Bizottságnak az a terve, hogy az Erasmus-programoktól megfosztaná az egyetemistákat – meg még egy sor dologtól a kutatókat is –, egyszerre üzenet, amit nagyon komolyan kell venni, és maffiamódszer, ami maximum Nápolytól délre elfogadható módszer.

Nemcsak azért, mert az egyetemi kérdésekről a magyar kormány és Brüsszel már rég megegyezett, és most egyoldalúan, a magyar felet a sajtón keresztül tájékoztatták a bürokraták. Nemcsak azért, mert világosan látszik ebből, hogy mi a tervük, minden általános játékszabályt felborítva. Elsősorban azért, mert ezzel mondta ki végérvényesen Brüsszel: meg akarják dönteni a magyar kormányt. Teljesen mindegy, hogy milyen eszközökkel, mennyibe kerül, kiket kell hozzá felhasználni, ganz egal, legyen végre meg. Hívják Majdannak vagy a tököm tudja, minek, csak hajrá.

Ha a pozitívumokat akarjuk mindebben megkeresni, végül is megtalálhatjuk: teljesen biztosak benne a brüsszeli bürokraták, hogy akármit is akar a magyarországi dollárbaloldal, támogathatják őket bármennyi pénzzel, hadba állíthatnak a közéleti színtéren bármilyen hadoszlopot is, nem képesek megbuktatni a kormányt. Kész, ez egyszerűen a politikai térben nem működik. Se 2014-ben, se 2018-ban, se a minden elvet feladó, minden külföldi pénzt felhasználó 2022-ben sem működött. És ebből, kizárólag ebből a leckéből tanultak is. Nem működik? Rendben, akkor jöhetnek a nem politikai térben alkalmazandó eszközök. A zsarolás, sarokba szorítás művészete.

Mielőtt erre rátérnék, hadd tegyek egy dolgot sokadszorra is tisztába: aki soha nem lépte át a határokat, az Orbán Viktor volt. Lehet ezeket a sokszor elkoptatott faszságokat szajkózni, hogy oroszbarátság, európai uniós döntések gúzsba kötése meg egyebeket, amiket a Gyurcsány-csicska-féle munkásőr–szkinhed koalíció szokott, de ettől még nem válik valósággá. Orbán mindig és kizárólag a játékszabályok betartásával élt. Nahát, ezek a szabályok engednek vétót? Akkor élünk vele, ha azt követeli meg a nemzeti érdek. Ja, hogy ez nem tetszik a hazaáruló bolsi-náci rétegnek? Így jártak. Ez egy újabb bizonyítéka annak, hogy helyesen járt el. Egyebekben minden közös, EU-s fellépést támogatott az orosz–ukrán háború kirobbanása óta, és a többi, és a többi. Nem fogom ezredszerre is leírni a bizonyosságokat, csak azért, hogy az ukránokat ájult magabiztossággal leszopó progresszió kevésbé érezze magát szarul. Amit a játékszabályok engednek, azt nem tilos megtenni. A tény, hogy ezt képtelen felfogni a dollárbaloldal, rájuk nézve gáz, de azért mi röhögünk rajta.

Mindezt felmérték Brüsszelben – alapvetően azt, mennyire nulla, zéró, hasznavehetetlen és szánalmas a magyarországi dollárbaloldal –, és léptek. Léptek, méghozzá úgy, hogy tervei szerint megteremthessenek egy újabb Majdant. Azt ők is felmérték, hogy amit a középiskolai tanárokkal művelnek – mármint azzal a mikroréteggel, aki kapható erre, illetve a tanidejét állhatatosan feláldozó diákok egy részével –, az édeskevés. Abból nemhogy forradalom, de még valamirevaló tüntetés sem lesz, mert ugyan 1–2 alkalommal szórakoztató, ahogy magukból kikelt hörcsögök szitkozódnak a színpadon, de aztán ennek sem marad különösebb varázsa. Mi marad akkor? Nagyobb felháborodást kell szítani. Mondjuk egy 1968-at Magyarországra? Szinte látom magam előtt a brüsszelieket, ahogy egymásra néznek és azt mondják, nahát, ez talán működőképesebb lehet, mint az összes többi eddigi ötlet. Hiszen ha kamura sikerül bepalizni az egyetemisták egy részét, az talán nagyot is szólhat.

Ennyi áll az egész mögött. Választásokon – legalábbis ezzel a dollárbaloldallal – képtelenek leváltani a regnáló kormányt. Felismerték. Ha pedig nem megy, akkor új szakaszba léptetik a sztorit. A konkrét átbaszások korszakába, ami eddig ellenfelekkel szemben sem dívott. Persze, hogy nem, mert soha nem volt ennyire szívós ellenfelük, mint Magyarország. Nyílt színen hazudnak immár, nyílt színen lázítanak és nyílt színen akarják elérni, hogy hangos bukás legyen. Pedig olyan egyszerű volna a kapitulálás, nem? Pont az, amit a dollárbalosok akarnak. Csak engedjük be a migránsokat. Bármennyit. Meg szabad utat kérnek a legnyilvánvalóbb LMBTQ-lobbinak is. No és engedjük be őket az iskolákba. Az óvodákba. Jó, jó, a bölcsödékbe is. Tomboljon ugyanaz a woke-idiotizmus, mint nyugaton.

Maguk közül bárki elhiszi komolyan, hogy Brüsszelt bármilyen nyugat-európai, politikai cselekedet is érdekli, amennyiben a fő nyomvonalat tartják adott országok kormányai? Ugyan már. Ha mindezeket teljesítenénk, rögtön a legnagyobb spanjaik lennénk. És persze a legfontosabb: adjuk fel a nemzeti, gazdasági érdekérvényesítés minden egyes pontját. Most arra várnak, ki rántja félre előbb a kormányt. Rossz hírem van. Mi kibírtunk már tatárt, törököt, szovjetet. Mit nekünk ezek a szibarita váz, senki brüsszeliták?

Vezető kép:Kijev, 2016. november 21. Egy ukrán asszony a Majdan Hőseinek emlékhelyénél Kijevben 2016. november 21-én, a Majdan-tüntetések kezdetének harmadik évfordulóján. A hatalomváltást eredményező, külföldről szervezett tüntetések során több mint százan haltak meg. (MTI/EPA/Szerhíj Dolzsenko)