Budapest vezetése csúnyán átverte és cserbenhagyta azokat, akik az állatok védelmét várva szavaztak rájuk vagy bíztak bennük. Budapesten három év után nincsen érdemi előrelépés állatvédelmi ügyekben – ezt a lesújtó mérleget vonta a magát „zöldként” feltüntető főpolgármester hároméves tevékenységéről a Macskaárvaház Alapítvány nevű állat- és természetvédő civilszervezet vezetője. Bóday Pál szerint már a ciklus kezdetétől megfigyelhető, hogy Budapest vezetését lényegében foglyul ejtette egy senki által meg nem választott, fel nem hatalmazott, az állat és természetvédelmet megvető, az állatok szenvedése iránt teljes mértékben érzéketlen, a magántulajdont nem tisztelő, a jogok és kötelességek kölcsönhatását tagadó, erőszakos neobolsevista szekta. A szigorított állatvédelmi törvényről viszont elmondta: „nagyon fontos, hogy annak a kormányzat, az államigazgatás, a közigazgatás – és persze az ügyészségek, bíróságok – érvényt szerezzenek, mert ha nem teszik, akkor az állatkínzó bűnözők kinevetnek minket, állatvédőket, és a magyar államot is. Viszont ha igen, akkor a következő időszakban nagyon sok állatkínzó gazember arcára fogy ráfagyni a mosoly.”
Három év telt el az önkormányzati választás óta. Ez már talán elég idő ahhoz, hogy egy állat- és természetvédő civil szervezet véleményt mondhasson arról, stagnál, javul, vagy romlott a helyzet ebből a szempontból a helyhatóságoknál?
Háromezer település állat- és természetvédelmi tevékenységét megítélni számomra képtelenség, ezért csak tendenciákat és példákat tudok felhozni a helyzet szemléltetésére. Az önkormányzati állat- és természetvédelmi munka egy része az országos jogszabályok függvénye. E tekintetben a keretfeltételek valamelyest javultak, hiszen a parlament szigorította és kiterjesztette az állatkínzással kapcsolatos büntetőjogi tényállást, és szigorúbb büntetési tételeket és új szankciókat, például az állattartástól eltiltást is lehetővé tesz. Sajnos az önkormányzatok részben pénz-, részben akarathiány és érdektelenség miatt nem túl nagy számban élnek a törvényi felhatalmazás adta többlet lehetőségekkel. Nagyon kevés helyhatóság érdeklődik érdemben az állatvédelem ügyei iránt. Jobbára nyűgnek, kötelességnek, vagy legfeljebb olcsó és szívhez szóló marketinglehetőségnek tartják az állatok ügyét. Másrészről a helyhatóságoknak számos lehetőségük van, vagy inkább lenne saját hatáskörben rendeleteket hozni az állatok védelméről, de sajnos sokszor előfordul, hogy ilyen rendeleteket kifejezetten az állatok ellen alkotnak. Elképesztő szívtelenségre vall, hogy számos magyar településen van érvényben olyan rendelet, amely súlyos, több százezer forintos bírság kiszabását teszi lehetővé például egy olyan nyugdíjasra, aki éhező, gazdátlan macskakolóniákat etet, miközben súlyos, közösségellenes erőszakos cselekményekért, rendbontásokért sokszor csak figyelmeztetéssel vagy néhány tízezer forintos bírsággal sújtják az elkövetőket.
Ezek szerint akkor 2019 óta sehol nem javult az állatvédelem helyzete az országban?
Természetesen vannak önkormányzatok, kistelepülések, kisvárosok és nagyobb városok egyaránt, ahol van fejlődés: jobban odafigyelnek a menhelyek működésére és arra, hogy a helyi állatvédők munkáját segítsék. Egyelőre az látszik, hogy sokkal inkább egy mértékadó helyi politikus személyiségétől, személyes állatvédelmi elkötelezettségétől, mintsem pártállásától függ az adott település állatvédelmi helyzete. Ami határozott fejlődést mutat: a nehéz gazdasági helyzet és a képzés hiánya ellenére egyre több az elkötelezett, hozzáértő állatvédő aktivista és civil csoport. Ők maguk a remény.
És mi a helyzet a fővárosban, Budapesten?
Budapesten – sajnos – van elég sok személyes tapasztalatunk. A helyzet kiábrándító és dühítő. Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy bár nyilván minden állatvédő aktivistának (is) van valamifajta politikai elkötelezettsége, azt gondolom, ha sokaknak politikai szimpátiája nem is volt Budapest új vezetésével, ettől függetlenül állatvédőként némi reménykedéssel vártuk Karácsony Gergely és csapata ténykedését. A nyugat-európai tapasztalatok szerint ugyanis a magukat baloldali–zöld–demokratáknak tartó politikusok általában fontosnak tartják az állatvédelem ügyét, és tesznek is lépéseket ennek érdekében. Ráadásul több, végül győztes fővárosi kerületi polgármester a választási kampány során kifejezett állatvédő programot hirdetett. Mindez okot adott bizonyos fokú bizakodásra.
Úgy veszem ki a szavaiból, hogy most becsapva érzik magukat. Így van?
Három év elteltével kimondhatjuk: Budapest vezetése csúnyán átverte és cserbenhagyta azokat, aki az állatok védelmét várva szavaztak rájuk vagy bíztak bennük. Budapesten három év után nincsen érdemi előrelépés állatvédelmi ügyekben. Sőt, már a ciklus kezdetétől megfigyelhető, hogy Budapest vezetését lényegében foglyul ejtette egy senki által meg nem választott, fel nem hatalmazott, az állat- és természetvédelmet megvető, az állatok szenvedése iránt teljes mértékben érzéketlen, a magántulajdont nem tisztelő, a jogok és kötelességek kölcsönhatását tagadó, erőszakos neobolsevista szekta. Ők azok, akik megakadályozták például, hogy legalább érdemi beszélgetés alakuljon ki a jól szervezett koldusmaffia által kegyetlenül használt kutyák megmentéséről, a fővárosi no-go zónákban lévő elképesztő állatvédelmi problémák feltárásáról és kezeléséről. De arra sem hajlandóak, hogy a Szurkolók az állatokért mozgalommal közös koncepciónkról, az állatbarát hajléktalanszállók ügyéről szó essen.
Kik ezek az emberek?
Ők azok – élükön a főpolgármester tanácsadójával, Misetics Bálinttal –, akik rendszeresen és egyre agresszívebben azon kilakoltatások ellen is erőszakosan fellépnek, ahol teljesen nyilvánvaló, hogy hosszú évek óta a törvényeket és alapvető emberi, közösségi normákat betartani nem hajlandó, minden törvényt figyelmen kívül hagyó, mindenfajta józan együttműködést elutasító emberektől kellene megvédeni a közösséget. Számomra megdöbbentő, hogy a főpolgármester – aki a választások során a természet- és állatvédők szavazatait kérte – most ezeknek a senki által semmire fel nem hatalmazott embereknek az őrült tombolását emelte a várospolitika szintjére, miközben sem a társállatok fokozott védelme, sem a vegán esélyegyenlőség, sem pedig a fővárosban vadon élő állatok védelme ügyében nem történt semmi. Sajnos mindehhez az ideológiát az ellenzék szintén egyre agresszívebb és ellentmondást nem tűrő spirituális, szellemi vezére, Iványi Gábor „szolgáltatja”, aki bár John Wesley vegetariánus metodista egyházának lelkipásztora, mégis azt hirdeti, hogy a szegénység, a hajléktalanság akár arra is felhatalmazást jelent, hogy „rászoruló emberek” például az orvvadászat bűncselekményét elkövetve, hurokkal és más szadista módszerekkel fogjanak és egyenek meg állatokat. Miattuk van az, hogy például sok budapesti kutyagazdi nem érti, miért kell például késő este a szinte üres 1-es villamoson jó magaviseletű kutyájukra szájkosarat tenni, miközben ugyanazon a járaton mindenfajta következmény nélkül egy hajléktalan banda éppen összeszarja, összevizeli vagy összehányja a sok milliárdból megvásárolt új villamosokat.
Mi lenne a megoldás?
Budapesten? Például az, hogy az állatvédők még egyszer ne dőljenek be Karácsony Gergely választási hazugságának, miszerint ő fontosnak tartja az állatvédelmet. Egészen megdöbbentő volt számomra, hogy nemrégiben, amikor egy vadász felhatalmazás nélkül, embereket veszélyeztetve egy budai kórház udvara és egy villamosmegálló mellett éles lőszerrel halomra gyilkolt egy vaddisznócsaládot, egy ezt végignéző gyerek sokkot kapott és kórházba kellett szállítani, és mindehhez Karácsonyéknak egyetlen együttérző szava sem volt. De az is sok mindent elmond a fővárosi állatvédelemmel kapcsolatos véleményéről, hogy három év alatt Budapest – állítólag zöld demokrata – vezetői részéről egyetlen szó sem esett a növényi étkezés fontosságáról, a vegánok jogairól. Sőt: Óbudán még azt is megtiltották nekünk, hogy a vegán világnapon elhelyezzük a mozgalom nemzetközi zászlóját egy napra a városházán, kifejezve azt, hogy vannak emberek, akik vallási, egészségügyi vagy etikai okokból nem fogyasztanak húst – és az ő jogaik is fontosak.
A fővároson kívül mit tehetnek a városvezetők?
Vidéken, a falvakban és a kisvárosokban legelőször arra lenne szükség, hogy a rendőrök, a polgárőrök, a mezőőrök és a jegyzők szigorúan betartassák a parlament által elfogadott szigorúbb állatvédelmi rendelkezéseket. Ez önmagában óriási előrelépést jelentene, hiszen – az új, szigorúbb jogszabályok szerint – ma Magyarországon nem lehet kutyát tartósan láncon tartani, befogott kóbor állatot elaltatni, és azokat is komoly büntetőjogi felelősség terheli, akik kutyaviadalok szervezésében bármilyen módon közreműködnek.
Az állatvédelmi szabályok viszont már szigorodtak. Ezzel mennyire elégedettek?
Több mint harminc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a magyar parlamentben és a kormányzatban legyen olyan tekintélyes, rutinos politikus, aki kifejezetten állatvédelmi ügyekkel is foglalkozik. Reménykeltőnek tartom, hogy Nyitrai Zsolt személyében egy, az állatvédelem gondjait ismerő, azokat átlátó és személyében is állatszerető, rutinos, tekintélyes politikus foglalkozik azokkal a kiemelt társadalmi ügyekkel, amelyek közé bekerült az állatvédelem is. Most nagyon fontos, hogy az elfogadott új és szigorúbb állatvédelmi szabályoknak a kormányzat, az államigazgatás, a közigazgatás – és persze az ügyészségek, bíróságok – érvényt szerezzenek. Mert ha nem teszik, akkor az állatkínzó bűnözők kinevetnek minket, állatvédőket, és a magyar államot is. Viszont ha igen, akkor a következő időszakban nagyon sok állatkínzó gazember arcára fogy ráfagyni a mosoly. De ehhez erő és erély kell a kormányzat részéről.
Fotó: Bóday Pál
Facebook
Twitter
YouTube
RSS