Pesti Srácok

A balliberális újságírás mocsárba hanyatló alkonya, avagy a 444.hu esete Dézsi Csaba András szolgálati jutalmával (VIDEÓ)

Adott egy polgármester, aki 35 éves közösségi munkája eredményeként pénzdíjas elismerésben részesül, amelyet családi érintettsége okán titokban egy rákbetegeket segítő alapítványnak ajánl fel. Itt a példa, hogyan kell balliberális, jó tollú újságíró módjára bebizonyítani, hogy az illető egy szemét alak, és pont a fentiek miatt.

A 444.hu elég kacifántos lejáratókampányt indított a HVG-vel karöltve Dézsi Csaba András győri fideszes polgármester ellen, mivel a képviselőt nemrégiben 5,2 millió forintos (bruttó) jutalomban részesítették. A balliberális portálok természetesen azonnal ott lihegtek a polgármester nyakán, egyrészt azt sugalmazva kérdéseikkel, nem szégyelli-e alapvetően Dézsi, hogy jutalmat mert kapni, ha meg már megkapta, nem gondolkodott-e el azon, mennyi mindenre lehetett volna költeni azt a pénzt. Ha nem is lélegeztetőgépekre – mivel azokból most már annyi van, hogy az a baj –, de mondjuk a városi uszoda fűtésére.

Azt a 444.hu is csak a cikke végén merte leírni, hogy az említett pénzjutalom törvényileg jár; a városi jegyző szerint

PestiSracok facebook image

Persze, ez mit sem számít – Dézsi Csaba András már attól bűnössé vált, hogy pénzt kapott, teljesen mindegy, miért. A 444.hu nem is bírta leállítani magát, mígnem a polgármester a városi közgyűlésen maga számolt be arról, hogy amúgy sem szokta reklámozni, és most sem akarta, de a pénzt amúgy jótékonyságra fordította. Mint kifejtette, a családjában előforduló rákos megbetegedés (felesége lányának második terhessége alatt derült ki, hogy nyirokrákja van) irányította a figyelmét a Semmelweis Egyetem hematológiai klinikáján dolgozók áldozatos munkájára, ezért a nettó 3 millió forintot a Judy Rák Közhasznú Alapítványnak ajánlotta fel. Mellesleg Dézsi elnézést kért, hogy bár nem akarta ezt nyilvánosságra hozni és az ügybe az Alapítványt is belekeverni, ezt mégis meg kellett tennie.

Csak hogy érezzük a 444.hu mélységes inkorrektségét, mindezt a blog azzal a címmel tálalta, hogy "3 millió forintot ad egy alapítványnak a győri polgármester, és ezt egyáltalán nem áll szándékában eltitkolni", miközben a polgármester több alkalommal is kifejtette: szokott adományozni, és csak annyit kér, hogy "ne mondják el, hogy ő adta". Ez az adományozás is vélhetően titokban maradt volna, ha a 444 újságírói nem annyira érzéketlen tulkok, hogy mielőtt megírnak egy véleményes cikket, kicsit körbekérdeznek, és nem feltételeznek alapvető rossz szándékot.

A még kesernyésebb a történetben, hogy ezt tulajdonképpen a 444.hu hasábjain is elolvashatták volna, csak ott bármit is nyilatkozzon Dézsi Csaba András, maradt, aminek beállították: egy szégyentelen embernek, aki pénzt mert kapni, amikor medencét is fűthettek volna belőle. A Judy Rák Közhasznú Alapítványnál nyilvánvalóan nincs jó helyen a pénz eszerint.

Forrás: 444.hu; Vezető kép: MTI/Krizsán Csaba

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.