Bűn-e a homoszexualitás?

Tulajdonképpen megdöbbentő, ahogy egy-két évtized alatt ennyire közügyet tudott csinálni a magánügyekből a baloldal. És persze tolja továbbra is full gázzal a gendertémát. A magyarázat egyik része az előző heti írásomban olvasható. Túl azon, hogy ezzel el tudja rejteni a megvezetett szavazói elől a valós problémákat, terepet tud adni nekik az álszent jóemberkedésre, és meg tudja bélyegezni a másképp gondolkodókat („kirekesztő”, „homofób”, stb., stb., unjuk már nagyon), van egy valóban elgondolkodtató vonatkozása is a normálistól eltérő szexuális orientációk témájának. Ez pedig egyszerre bibliai, társadalmi és tudományos-biológiai kérdés is.

A Biblia egyértelműen foglal állást a homoszexualitással kapcsolatban: bűnnek nevezi, elítéli azt, többek között Mózes 1. és 3. könyvében, Pál apostol Rómaiakhoz, illetve a Korinthusiakhoz írott levelében. Egészen elképesztő, ahogy görcsösen próbálják időnként magyarázni – nálunk is, például a 168 Óra vagy a Mérce – ennek az ellenkezőjét, mindenféle „tekintélyes” emberekre hivatkozva, de amit nagyon nem értenek a magukat bibliaszakértőnek vélő ateisták, az az, hogy óriási különbség van bűn és bűnös között. A bűnnek számos formája van. A szexuális bűnök közé nemcsak a homoszexualitás tartozik, hanem például a paráznaság, a (heteroszexuális) promiszkuitás is. Van, aki ezekre erősebb hajlammal születik. Ahogy az erőszakra, verekedésre, dühkitörésekre is van, aki hajlamosabb, de ezek mindegyike legyőzhető. Az ordibálóra nem mondjuk azt, hogy tök normális, amit csinál, ő ilyen, ez is csak egy a lehetséges viselkedésformák közül, de azt sem mondjuk rá, hogy egy utolsó gazember. Nem gyűlöljük azért, mert ilyen tulajdonságai vannak. És pontosan erről van szó: a Biblia, a kereszténység a bűnt ítéli el, nem a bűnöst. A bűnössel szemben megértő. Divatos, mai szóval: toleráns.

A tolerancia viszont nem egyetértést jelent! Jogunk van ellenezni a bűnös viselkedést, jogunk van elmondani róla a véleményünket, akár magának az illetőnek is, de nincs jogunk ítélkezni fölötte, mint ember fölött; ez a jog egyedül Istent illeti meg. És nemcsak ítélkezni nincs jogunk más emberek fölött, de bántanunk, diszkriminálnunk sem szabad őket azért, mert valamiben mások, vagy akár bűnösök. Valamiben – Krisztust leszámítva – mindannyian azok vagyunk. A homoszexualitás – például a fizikai agresszióra, pláne a gyilkosságra való hajlammal szemben – nem közveszélyes, épp ezért nem is főbenjáró bűn, legalábbis a kereszténységben; az iszlám erről mást gondol, sőt, a mai világban egyre megengedőbbek, elfogadóbbak vagyunk vele szemben, és ez így van rendjén, de továbbra is az embert fogadjuk el a hajlamaival, cselekedeteivel együtt, nem pedig a cselekedetet! Arról továbbra is lehet ugyanaz a véleményünk. Ugyanaz, amit a Biblia is mond. A homoszexualitás bibliai tiltása ráadásul nem is csak egy öncélú morális kinyilatkoztatás. Van egy nagyon is gyakorlati oka: a férfi és nő kapcsolata – amelyben a szexet a Biblia eleve csak a házasságon belül engedi – családot eredményez, ami a társadalmak egyik legfőbb pillére. És nemcsak társadalmilag fontos, hanem biológiailag is a heteroszexualitás az egyetlen releváns forma: ez képes utódokat létrehozni, biztosítva a faj és azon belül a különböző társadalmak fenntartását.

Na várjunk csak! Akkor valójában ez mégis csak egy egyházi – vagy egyenesen világi, biológiai – előírás, és nem is Isten parancsa? De. Isten a világot nem játékból, unaloműzésből teremtette. Azokat a törvényeket, amelyek mozgatják, és amelyekből következtek nemcsak a fizikai–kémiai–biológiai, hanem a társadalmi folyamatok is, épp azért hozta létre, hogy az emberiség létezni, fejlődni – és megmaradni! – tudjon. Isten akarata és a biológia, a hit és a tudomány teljes mértékben egy irányba mutat. Mármint a valós tudomány persze, nem a ma egyre divatosabb áltudományok, amelyek be akarják magyarázni, hogy a férfiak is szülhetnek, hogy a férfin és nőn kívül még sok-sok gender létezik. Ezekről a nonszenszekről a Biblia egy szót sem szól – ahogy a tudomány sem szólt róluk soha, egészen addig, míg néhány elmebeteg neomarxista ki nem találta, majd pedig elkezdte politikai célokra használni. A homoszexualitás létező jelenség, és az volt mindig is. Senki sem tagadja, egykori birodalmak bukásához is hozzájárult. Ezért sem pusztán elvi, erkölcsi kérdés, de a helyes és a helytelen viselkedés, az emberiség javát szolgáló, „szakrális” tevékenységek, és az azokat hátráltató, „ördögi” cselekedetek – vagyis a bűn – közötti különbségtételek egyértelműen Istentől erednek.

Még egyszer: Isten – és a Biblia – nem a bűnöst, hanem a bűnt ítéli el, de nemcsak elítéli, hanem lehetőséget, segítséget is ad az elkerülésére: Jézus Krisztus személyében. Ő megváltotta az emberiség bűneit. Ezt is szeretik persze szándékosan félreértelmezni a kereszténység ellenségei; eszerint akkor bármit tehetünk, hiszen Jézus már magára vállalta a büntetést. Egyrészt nem tehetünk bármit: a bűnnek nagyon is van következménye, legtöbbször már itt, a földi világban, a mindennapokban. Ha berúgunk, sz@rul vagyunk. Ha félrek@runk, lebukunk. Másrészt a krisztusi megváltás akkor igaz, ha az ember valóban Krisztushoz fordul, és befogadja őt. De ettől továbbra sem leszünk bűntelenek, és a keresztény ember nem is képzeli magát annak. Krisztus pedig a bűnösökkel szemben is kegyelmes, és erre tanítja a híveit is. A bűnöst a bűn elhagyására ösztönzi, de nem dobja „a busz alá”, ha nem sikerül megszabadulni a bűntől. Például a bűnösnek tartott vámszedőnek sem kell felhagynia a tevékenységével, ami lehet akár társadalmilag szükséges is, de ne öncélúan, hatalmát kihasználva, másokat bántva tegye ezt. Kicsit hasonló a homoszexualitás is: ha valaki nem tudja leküzdeni ezt a hajlamát, de nem kérkedik vele, a partnerével szeretetben él, nem kivagyiskodik, és pláne nem buzdít erre másokat, akkor bibliai szempontból is bocsánatos lehet a bűne. Társadalmi szempontból pedig végképp ne érje hátrány! El lehet, és el kell fogadni, hogy ő így kívánja élni az életét.

Na, és itt jönnek a normális melegek. Akik hasonlóan gondolkodnak. A minap kaptam egy üzenetet egy szimpatikus fiatalembertől:

Szia. Nagyon tetszenek az írásaid, rendszeresen elolvasom őket, sok mindent jól és pontosan látsz. Én is meleg vagyok, de nagyon nem tetszik már ez a propaganda, amit az LMBTQ-val és a zászlóval csinálnak. Én nem vagyok LMBTQ tag, hanem egy magyar ember vagyok, és nekem a zászlóm természetesen a magyar zászló, és akármilyen érdekes, még hívő is vagyok. Párommal élek, minket mindenki elfogad és hagynak minket élni, de nem is hirdetjük, mert igazán senkinek semmi köze hozzá. Soha nem ripacskodnánk ilyen felvonuláson, és úgy gondolom, hogy igazán a baloldali pártok gátolják az elfogadásunkat ezekkel az akciókkal. Csak mondom, leírom így melegként, hogy én is így látom látjuk a dolgokat és további sok erőt kívánok neked ebben az „érdekes” világban.

Kell még valamit mondanom, Ildikó?

Igazából kell. Azt, hogy Istennek hála, szép lassan meg mernek szólalni a normális melegek is. Persze ilyenkor azonnal a fejüket követelik a toleranciáról papoló, valójában végtelenül intoleráns LMBTQ-aktivisták; a normálisoknál jobban csak egymást gyűlölő radikális feministák, transzok, queerek és a többiek. Ezért is fontos, hogy a normalitást képviselő heteró többség valóban elfogadó és toleráns legyen a homoszexualitásból nem melldöngető identitáspolitikát, közügyet kreáló, hanem azt simán szexuális preferenciaként megélő, tök normális melegek felé, hogy megmutassuk: valóban sokkal több közük van hozzánk, jobboldaliakhoz, keresztényekhez, patriótákhoz, heterókhoz, mint a militáns, agresszív LMBTQ-mindenl@fasz kultusz elmebeteg papjaihoz és papnőihez.

Vezető kép: Budapest Pride 2021.07.24. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu