adófelajánlás
Nekünk tényleg kommunizmus kell?
Ne is találgassatok, hiszen minden jóravaló ember azt gondolná, hogy az adó 1 százalékának felajánlása valamilyen jótékonysági célra megy a társadalom nagy részénél. Magyarországon is egyre nagyobb a jóemberkedés, ami azt jelenti, hogy mindez csak szavakban értendő. Amikor a tettekre kerül a sor, a könnyes szemű hősök inkább a szélsőbaloldali Partizánnak küldik a lóvét. Mert hogy ez történt most a NAV kimutatásai szerint, ugyanis az első helyre nem a beteg gyermekeket gyógyító Heim Pál Gyermekkórház, vagy az Országos Mentőszolgálat, sőt nem is a daganatos gyerekeket gyógyítók, más kórházak, vagy állatmentők kerültek, hanem a marxista Gulyás Marciék, akik 416 millió forintot kaptak közel 37 ezer felajánlótól. Mert oda kell a pénz, nincs mese, annál jobb helyen nem is lehetne, aztán másnap lehet ismét sírni a CT és a lélegeztetőgép miatt jóemberkedve. Adódik a kérdés, valóban a leninizmus vagy a sztálinizmus támogatása a fontosabb, tényleg elég a kommunista szólamokkal lelket gyógyítani, a többi már nem számít? Érdemes megnézni az adatokat, ahol láthatjuk, nem holmi megbutított szegénylegények küldtek a Partizánnak közel félmilliárd forintot. Ajánljuk még
Ez az aszály nem természeti csapás, hanem a mi alkotásunk – Polbeat Piknik
Újra veszélyben nemzetünk és hitvallásunk!
Magyar Péter miniszterelnök ámokfutása nem ért véget. A dunaszerdahelyi mészárlás lesz Turek veszte, miután több magyarországi és felvidéki pentito is ellene vallott? (videó)
Több magyarországi és felvidéki pentito (bűnbánó maffiózó - a szerk.) is vallott Tureknek, a dunaszerdahelyi, tíz halálos áldozattal járó maffiagyilkosságban betöltött állítólagos szerepéről. Az említett becenéven ismert, többszörös névváltoztatáson átesett Uszikov Alex a leszámolásos ügyben kétszeresen is vádlott. A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.