fotók
A pöcsmutogatás liberális kényszere
Egy gimnáziumi barátom jut eszembe… Pontosabban az érettségi után még vagy 15 éven át masszívan együtt bulizó csapatunk egyik meghatározó személyisége. Egy végtelenül aranyos srác, aki mellesleg egy bulizseni. Az, hogy az előző estére mindig csak addig emlékezett, hogy odamegy a bárpulthoz, és kér még egy felest, ez alap. De az is, hogy amikor hajnalban zárt a szórakozóhely, ő még egész biztosan ott volt (hacsak nem sikerült korábban valami csajt berángatnia egy közeli bokorba), és jobb híján a takarítónőnél próbálkozott, hihetetlenül buta részeg fejjel, de kitartóan.
Ajánljuk még
Ne szarjunk már be! Ettől?! - Havasi Bertalan hülyét csinált a bohócból, majd zseniálisan kiosztotta
Magyar Péter szellenteni próbált, de sógorostól jött a produktum
Bütyök megint megpróbált úgy csinálni, mintha valami nagyon fontos igazságnak lenne a birtokában, aztán annyi jött össze a nagyszabású sajtótájékoztatóból, hogy megint beleszeretett a HVG riportere. Magyar Péter megagigaégrengető előadása a kegyelmi ügyről ugyanis nem árult el semmi újat.
Hogyan bánjunk a három friss Nobel-díjasunkkal?
Ugye az egyik az művész, tehát vátesz és mindentudó, akinek politikai éleslátása iránytű minden haladó számára. Az irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai László érdemeiről, kedvességéről, relevanciájáról, mondathosszúságairól elég kellemetlen vitát folytattunk tavaly, semmiképpen nem kívánom újranyitni ezt a beszélgetést.
Tiszásoknak, akik még mindig nem értik
Szerencsétlen hardcore tiszások nagyon vergődnek; sehol egy tizedelés, a Kossuth téren sem állnak vérpadok, az egyszem Balásy Gyulán kívül senki nem ajánlotta fel életét és vagyonát az újdonsült miniszterelnöknek.
