igazkonzervatívok
Mi még szemetebbek is tudunk lenni, mint a baloldal
Van egy ilyen régi vita a konzervatív oldalon. Bár a fene tudja, lassan a helyzet jobb leírására szolgál, ha azt mondjuk, a szuverenista oldalon. És ez a rögtön elkövetett kikacsintás nem annak szól, mintha ne tartanám továbbra is fontosnak jobb és baloldal világos megkülönböztetését - aki egy kicsit is követte eddigi írásaimat, az tisztában lehet azzal, hogy számomra ez, hogy is mondjam, érdekes és mindig kiemelt téma -, de jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy Magyarországon a politikai törésvonalak immár nem a klasszikus leosztás szerint léteznek. Heti Válasz, Magyar Hang, Új Világ Néppárt és társaik – Gerinctelen árulók, vagy kényszerpályára került idealisták?
Tulajdonképpen is-is. Idealizmusukkal, a meg nem értettség frusztrációjába torkolló kiválasztottságtudatukkal nem csak kényszerpályára kerültek, hanem önmaguk hatása alá is. De most tulajdonképpen megírtam a cikk végét. Úgyhogy fejtsük ki az elejétől! A Heti Válasz valóban egy nagyon színvonalas, ugyanakkor érdekes, könnyen és jól olvasható lap volt nemcsak ellenzékben, de 2010 után is. Sokak számára jelentette a minőségi konzervativizmust és a minőségi újságírást; főleg azoknak, akiknek nem tetszett a Magyar Nemzet plebejusabb, populistább hangvétele, annak – különösen egyes újságíróinak – bizonyos ideológiai és/vagy retorikai megnyilvánulásai. Milyen vicces, hogy épp ugyanezek a legkifogásoltabb, legellentmondásosabb szerzők most már a legkevésbé sem zavaróak, miután a Magyar Hanghoz átejtőernyőzve már a kormányt szidják ugyanazzal az ideológiai háttérrel és retorikával. De megint előre szaladtam…