lenin
A kommunisták a földi Mennyországot ígérték, de a Poklot hozták el – Tabudöntögető interjú Andrási Attila rendezővel 1919-ről
„Azt ígérik, hogy a Mennyországot hozzák le a Földre, de végül Poklot teremtik meg. Meg vannak győződve arról, hogy pont a vakhittől szabadulnak, és ettől megszabadítják az egész emberiséget, azt is, aki akarja és azt is, aki nem” – mondja Andrási Attila rendező, színházigazgató a bolsevikokról, de akár az új idők új forradalmárjairól is elmondhatta volna ugyanezt. A Kamaraszínház vállalt missziója, hogy a magyarság sorskérdéseivel foglalkozó darabokat mutasson be, ilyen volt az 1918, ilyen a Janus és Mátyás, és ilyen lesz az 1919 is. A színház vezetőjével a bolsevizmus és kommunizmus vírusként való elterjesztéséről, a Lenin hazaszállítását levezénylő németekről, a Budapestre, majd Bécsbe küldött Kun Béláról, és úgy általában a kommunizmus nagy hazugságáról beszélgettünk a Kamaraszínház új, készülő darabja kapcsán. Száz éve fogant a legnagyobb bűn, amelyet a mai napig negligálnak
Éppen száz éve kezdődött el mindaz, ami meghatározta a világ jövőjét. Az öreg kontinens keleti felén rideg szovjet diktatúra kezdődött és rendezkedett be mintegy negyven évre, a „művelt nyugaton” pedig a divatkommunisták, a vörös brand építői kerültek nyeregbe, mégpedig véleményformálóként, szalonkommunistaként, 1968-ban macskaköveket dobáló, vörös fejjel üvöltő „demokrataként”. Sikerült odáig jutnia az emberiség egy részének, hogy kommunistának lenni, vörös csillagos pólót, CCCP-s felsőt hordani menő. Leegyszerűsítik, negligálják, és a – jövőnk szempontjából roppant fontos – Z generáció számára egy együgyű, kis játékos, „sírva vígadó” korszakká egyszerűsítik le az 1917-ben fogant bűnt. 
