magyarországi baloldal
Karácsony büszke az elmúlt éveire Budapest élén, és röhögve várja Orbán Viktor lemondását – Karanténvlog
Egyre zaklatottabb állapotba kerül a magyarországi baloldal, akik amellett, hogy kígyót-békát kiáltanak a magyar kormányra, egymással is derekasan marakodnak. Miközben David Pressman régóta nem nagykövetként viselkedve osztja a parancsokat és a külföldi pénzt percembereknek, a maradék konc különösen felértékelődik számukra. A majális azonban örök. Legalábbis a baloldal ezt hitte, de lassan már senkit sem tudnak megmozgatni az emberektől elszakadt öltönyös baloldaliak, akik régen még jók voltak pár sörre és virslire a május elsejei dzsemborikon. Azóta egyre több ember jött rá, hogy a munkásokért aggódó baloldaliak alapvetően csak saját magukat szeretik, az általuk hangoztatott, kisembereket segítő, örök boldogságot ígérő szólamok csak úgy elszállnak a szélben. A Karanténvlog a régi szocialista majálisok felidézését követően Karácsony Gergely újabb tragikomikus szereplését hozta el nektek, a budapesti főpolgármester ugyanis jól ismert favicceivel operált az ATV-ben, ahol röhögve jelentette ki, hogy senki sem emlékszik arra, hogy kiadott egy könyvet, mert akkor mondott le a köztársasági elnök, de vállalja, hogy továbbra se ismerjék meg a könyvét, ha Orbán Viktor is lemond. Azt senki sem mondta meg neki, hogy a könyve így se, úgy se érdekel senkit. Karigeri itt még nem állt meg: megsértődve védte a Szentkirályi Alexandra által lekaszált gyomnövényeket és a derékig érő gazt a főváros területén. Végül a hazaáruló Momentum újabb öngóljáról is beszámolunk, akik egyszerre mondják azt, hogy ők hozták el az uniós pénzeket hazánknak, a következő megszólalásukban pedig arra büszkék, hogy meggátolták a pénzek Magyarországra érkezését. Cseh Katalin pedig feltette az i-re a pontot, ugyanis fenyegető levelet írt az UEFA elnökének, hogy büntesse meg a Ferencvárost, ha kell, zárja is ki a nemzetközi kupákból, mert szóba került a Gazprommal történő szponzori szerződése. Nézzétek most is a Karantént, megéri! Végleg eltakarítjuk a baloldalt
Tekintve, hogy a mai napon vagyok 35 éves – ami nem olyan nagy valami, de mégiscsak az a pont, amikor az ember a közmegegyezés szerint átlépi a középkorúság küszöbét, közelebb kerül a negyvenhez, mint a harminchoz, a huszonéves korszakon már rég túl van, etc., etc. –, sok elkoptatott közhelyet tudnék még felhasználni, és némileg talán személyesebb publit adnék a kedves olvasók elé. Nem annyira nagyon személyeset, de végső soron ez az életkor már okot szolgáltat arra, hogy a közéletre visszatekintsek.