mikó imre
Trianon sorsokról szól, rólunk szól (videó!)
Kevés olyan nemzet van, vagy talán egyetlenegy sem, amellyel előfordult a történelme során olyan abszurdum, mint ami velünk történt meg a trianoni békediktátumkor. Ugyanis 102 évvel ezelőtt bekövetkezhetett - ez nem mese, hanem a valóság - hogy egy család reggel elindult Kolozsvárról Debrecenbe, meglátogatták a rokonokat, ebédeltek egy jót, majd mikor délután haza akartak térni, a román dragonyosok már útiokmányokat kértek tőlük és jelezték, hogy csak ezek felmutatásával tudnak hazatérni új hazájukba, a Román Királyságba. Dalban mesélte el ugyanezt a sztorit a Kárpátia zenekar ismert slágere, a Levelet hozott a posta. Miközben a magasesésű felvidéki folyókon legeltetjük a szemünket nem csak amiatt könnyezünk, hogy ezekről a csodálatos tájakról kénytelen volt lemondani Magyarország, hanem végigkövetjük annak a drámáját, hogy bár a férjét a frontról hazaváró Kovács Mária semmi rosszat nem tett, mégis elveszti magyar személyazonosságát, elveszik tőle a nevét. Kovács Máriából egyik pillanatról a másikra Maria Kovácová lesz. Ahogyan a kolozsvári magyar családból a megkérdezésük és beleegyezésük nélkül román állampolgárokat csináltak. Elindultak reggel a magyar kincses városból, Hunyadi Mátyás szülőhelyéről, majd este már Cluj Napocában hajtották álomra a fejüket. Mi volt a bűnük, mit követtek el, hogy ezt kellett megéljék? Semmi, csak az, hogy magyarnak születtek! Ez is a kollektív bűnösség, a megbélyegzés egy fajtája. A trianoni emléknapon sok szó esik az elszakított területekről, az ország csonkításról, a nemzethalálról. Kevesebbet szólunk azonban arról, hogy magyar embereket vesztettünk el, honfitársaink kerültek méltatlanul megalázó és alávetett helyzetbe. Ők maradtak, akik voltak, hűek a nemzetükhöz, őseikhez, szülőföldjükhöz, mégis nekik kellett magyarázkodniuk és bizonygatniuk, hogy ők bizony mindig is éltek, itt születtek. Kitelepítették őket, átdobták a határon egy bőrönddel. Vagy azt mondták nekik, hogy túl sok itt a magyar és ez baj, mert ez már egy másik ország ha tetszik, ha nem. Ezért telerakták a többségi nemzet zászlóival az utcákat és a tereket, hogy a magyarok ne érezzék többé otthon magukat. Még így sem érezték azonban komfortosan magukat a hódító nemzet vezetői, ezért messzi vidékekről telepítettek be olyan embereket, akik sem a szokásokat, sem a gazdag kultúráját nem ismerték az ősi magyar vidékeknek. Még így is féltek azonban a magyaroktól, ezért előfordult olyan is, hogy szerencsétlen, szegény embereket becsaptak, lefizettek, leitattak és nekiterelték a magyaroknak azért, hogy ők inkább a szülőföldről való elvándorlást válasszák. Elüldözték őket, akik pedig maradni akartak, azok közül sokaknak ajánlották fel, hogy a boldogulás, a jobb előmenetel érdekében dobják el magyarságuk és válasszanak új identitást. Szlovákiában ennek a módszernek a legújabbkori megjelenése volt, hogy aki merte felvenni a magyar állampolgárságot az egyúttal elveszítette a szlovákot. Voltak azonban sokan a magyarok között olyanok, akik nem csak vállalták a kisebbségi sorsot, hanem áldozatot nem kímélve, fáradhatatlanul dolgoztak is kisebbségben maradt testvéreikért. A Pesti Tv Mintha tegnap történt volna... című műsorában Trianon mellett egy ilyen hősre, az erdélyi Mikó Imrére emlékeztünk. Ferkó Dániel beszélgetőtársa Szarka Nóra és Köő Artur volt. Ajánljuk még
Kicsoda Veszprémi Jimmi, aki az energolosoknak is dolgozott egy bűnbánó pentító vallomása szerint? (videó)
Elfogta a rendőrség Veszprémi Jimmit, valamint három másik olyan gyanúsítottat, akik összefüggésbe hozhatók a '90-es évek leszámolásos, valamint olajos ügyeivel. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozói nem adják fel, az el nem évült ügyekben folyamatosan kutatják a bizonyítékokat. A történtek alapján kimondható: az elmúlt hónapokban újabb bizonyítékok kerültek elő a leszámolásos maffiaügyekben. Vélhetően újabb pentítók szólalhattak meg. Kicsoda Veszprémi Jimmi, akire már 2000-ben rávallott egy maffiózó? Ez az aszály nem természeti csapás, hanem a mi alkotásunk – Polbeat Piknik
Riskó Judit: Legalább ne lenne bizonyított, hogy Portik gyilkos!
Csurka István igazsága – és tévedése
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.) 
