moszkvai olimpia
Az olimpiai bajnok, aki az emberi minőséget keresi a celeblét helyett és magyarsága megélésében találta meg önmagát – Foltán László 70 éves
Egy különleges sportemberrel készített életút-interjú mindig nagy élmény az újságírónak is. Felidézni a kezdeteket, a sikerhez vezető utat, magát a nagy győzelmet, győzelmeket, majd aztán az utána eltelt éveket, mindig tartogat valami egyedit. Ráadásul éppen a kimagasló eredményekkel tarkított pályafutás okán könnyű megtalálni a mögöttes tartalmat, a sporton túlmutató üzeneteket is, amelyeket érdemes kidomborítani a megírt cikkben. Hasonló lelkülettel vártam a találkozást az 1980-as moszkvai olimpia kenubajnokával, Foltán Lászlóval is, aztán a dolgok kicsit más fejlődési irányt vettek. Várakozásaimmal ellentétben ugyanis főhősünk egyáltalán nem az olimpiai aranyérmét tartja pályafutása fő művének. Következzen hát egy igencsak rendhagyó életút-megidézés, amelyben az olimpiai aranyérem – amely bárki más életében a csúcs lenne – csak egy epizód, és amelyben a keresztény erkölcsiség, a példaértékű családi háttér és a nemzettudat megélése az igazán fontos. Íme, a 70 éves Foltán László élettörténete. Végig hitegettek minket a vezetők – Növényi Norbertnek máig fáj, hogy nem tudott duplázni Los Angelesben
Növényi Norbertet bajnoknak ismertük meg, az a kép maradt meg bennünk, amikor 1980-ban önfeledten ugrált a szőnyegen, miután legyőzte ellenfelét az olimpiai döntőben. Az ikonikus jelenet utáni években színészkedett, diszkót vezetett, ringben bunyózott, és nyugodtan mondjuk ki: nagyon menő arc lett. Azonban az élet nevű játékban sokszor állt a vesztes oldalon. Sportolóként vagy vállalkozóként sem bánt vele mindig kesztyűs kézzel az élet. Máig nem tudja elfelejteni, hogy 1984-ben a többiekkel együtt őt is átverték és végül nem mehetett az olimpiára, Barcelonában pedig hiába készült, hatvan fokos buszba zárták a meccse előtt. 
