nemzetközi Újságíró szervezet
Borvendég Zsuzsanna sorozata: Szocialista külkereskedelem, titkosszolgálatok, privatizáció, szépségverseny, szextelefon-szolgáltatás és gyilkosság
Siklósi Norbert, a Kádár-rendszer médiacárja mögött ott állt a szovjet és a hazai titkosszolgálat, a prágai székhellyel működő Nemzetközi Újságíró Szervezet (NÚSZ) fedőnevű KGB-s maffia és persze a magyarországi pártelit. Kiterjedt kapcsolatrendszere volt a sajtóvilágon és a titkosszolgálatokon túl bűnözői körökben is, amelyet a rendszerváltoztatás felé közeledve felhasznált arra, hogy politikai és kapcsolati tőkéjét átkonvertálja rablóprivatizációs előnnyé.
Borvendég Zsuzsanna sorozata: A nyugati újságírókat a kommunisták nyaraltatták
A MÚOSZ a kommunista titkosszolgálatok kiszolgálója volt a hidegháború idején. De – ahogy egy jól működő maffiának – a MÚOSZ-nak (és a mögötte álló szolgálatoknak) is szüksége volt számos egyéb szervezetre, intézményre ahhoz, hogy manipulációit sikerrel végre tudja hajtani. Különös figyelmet fordítottak a külföldi újságírókkal való kapcsolatokra, hiszen a kétpólusú világban a leghatékonyabb fegyver a társadalmak ideológiai megnyerése volt.
Borvendég Zsuzsanna sorozata: A MÚOSZ szerepe az afrikai „újságíróképzésben”
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) a hidegháború idején a KGB egyik frontszervezetének, a Nemzetközi Újságíró Szövetségnek (NÚSZ) aktív tagjaként titkosszolgálati feladatokat teljesített. Tulajdonképpen a kommunista világforradalom előkészítésében segédkeztek, de nem is akárhogyan! A szovjet blokk országai között létezett egy titkosszolgálati munkamegosztás, amelyben Magyarországra fontos feladat hárult a harmadik világ behálózása terén (is).
Borvendég Zsuzsanna sorozata: A Magyar Újságírók Országos Szövetsége és az „érzékenyítés”
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) már 1946-ban, az alakuló ülésen tagja lett a szovjet titkosszolgálatok által irányított Nemzetközi Újságíró Szervezetnek (NÚSZ). A nyílt és uszító propagandát közvetítő, a kommunisták aktuális ellenségképét megjelenítő és ellenük hergelő pártközeli újságírók minden képzeletet alulmúló működéséről bőven olvashattak már Mező Gábor cikkeiben (például Vásárhelyi Miklós kapcsán). 1956 után ezt az alpári és erkölcsi tartást nélkülöző stílust kifinomultabb és ezáltal hatékonyabb módszerek váltották fel. Ahogy a hamis gulyás langymeleg léje eltöltötte a pocakokat, úgy fertőzte a tiszta gondolkodást a szakmai köntösbe csomagolt, igényes és színvonalas hangnemben megjelenített manipuláció.
